Íme egy egyedi szöveg a 2010-es évek méltatlanul alulértékelt akciófilmjeiről: --- **8 rejtett gyöngyszem az akciófilmek tengerében – 2010-es évek** A 2010-es évek akciófilmjei között számos olyan alkotás rejtőzik, amelyek bár nem kapták meg a megérdem

Amikor Steven Soderbergh akciófilmje napvilágot látott, joggal gondolhattuk, hogy Gina Carano a következő nagy akciósztár szerepét töltheti be! Az egykori ketrecharcos nemcsak vonzó megjelenésével tűnt ki, hanem elszántságával is, ami a harcművészetek világában különösen fontos. Bár színészi tehetsége talán nem a legkiemelkedőbb, a fizikai készségei és a harci technikák iránti elkötelezettsége mindenképpen előnyt jelentett a műfajban.

A szöveg egyedivé téve: Miközben a szavak használata néha bizonytalan volt, ez cseppet sem csökkentette Steven Soderbergh szinte hibátlan akciófilmjének értékét. A film középpontjában a titkosügynök szerepében megcsalatott Gina Carano áll, aki sorra felülkerekedik olyan neves színészeken, mint Channing Tatum, Michael Fassbender, Antonio Banderas és Ewan McGregor. Ha jól emlékszem, még Mathieu Kassovitz is a legyőzöttek listáján szerepel. Ez valóban figyelemre méltó teljesítmény egy női szereplőtől. Természetesen Carano harcművészeti háttere jelentős előnyt jelentett, de a színészi teljesítménye is elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ilyen impozáns partnerekkel szemben megállja a helyét. A rendező, Soderbergh, tapasztalatának köszönhetően olyan dinamikát teremtett, ahol a dialógusok helyett az akció került a középpontba, de ez már egy másik aspektus a filmélményből.

Egy sötét éjszakán, a város elhagyatott zugában, egy drogüzlet körvonalai kezdenek kirajzolódni. Két átverés, menekülés, és egy gyermekrablás szövi át a történetet, amely tele van izgalmas akcióval és váratlan fordulatokkal. Frédéric Jardin filmje egy éjszaka eseményeit tárja elénk, ahol a piszkos zsaru, Vincent (Tomer Sisley), úgy véli, hogy végre megkötötte élete legnagyobb üzletét. De az éjszaka korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt ő elképzelte. A sors kegyetlen játékot űz, és Vincentnek nemcsak a saját bőrét kell mentenie, hanem egy ártatlan gyermek életét is meg kell védenie. A feszültség fokozódik, ahogy az események egyre inkább elkerülhetetlenné válnak, és a hatalom, a hűség és a megváltás határvonalain egyensúlyozik.

Az egyik legbefolyásosabb drogbáró, Jose (Serge Riaboukine) kokóját szállító drogfutárt váratlan támadás éri. A küzdelem során a maszkos rablók kiléte lelepleződik. Kiderül, két zsaru csapott le az értékes szállítmányra, s bár a kokaint megszerzik, az egyikük súlyosan megsebesül. Természetesen Jose bosszúja sem marad el, s Vincent-nek egy éjszaka alatt kell a helyzetet megoldania, különben... Mindez eszeveszett tempóban zajlik le, merthogy sebesült hősünket már csak az adrenalin viszi előre - ami ránk, nézőkre is átragad.

Tény, hogy A rajtaütés (2011) második része nem éri el az eredeti film magasságait, és ennek két fő oka van. Először is, az első rész egyedi indonéz harcművészeti stílusa valódi újdonságot hozott, amit nehéz volt újraalkotni. Másodszor, Gareth Evans, a rendező, forgatókönyvíró, producer és vágó, ebben a folytatásban megpróbálta a tétet felemelni. A korábbi, egyszerű narratívával szemben itt egy összetettebb, több szálon futó történetet álmodott meg, ami némileg túlmutatott a lehetőségein. Ennek ellenére A rajtaütés 2. önállóan is egy rendkívül véres, de egyben szórakoztató élményt nyújt.

Az első felvonásban megismerjük Ramát (Iko Uwais), aki kétségbeesett helyzetbe kerül, amikor el kell vállalnia egy életveszélyes küldetést, hogy megóvja családját. Ahhoz, hogy beépüljön a helyi maffiába, először egy zűrzavaros börtönlázadást kell túlélnie. Rama egy könyörtelen bandafőnök behajtójaként kezdi meg az életveszélyes játékot, és a főnök fián keresztül próbálja megszerezni a szükséges bizonyítékokat, amelyek fényt deríthetnek arra, hogy a banda áll a rendőrséget átszövő korrupció mögött.

ha már szóba került az eredeti A rajtaütés, érdemes megemlíteni egy másik filmet, amelynek cselekménye kísértetiesen hasonlít, noha elvileg nem lehetett ihletforrás. A Stallone által életre keltett Dredd bíró (1995) modern verziója szintén egy hatalmas bérházban játszódik, akárcsak az indonéz alkotás. A történet középpontjában a jövőbeli rendőrök állnak – köztük Dredd (Karl Urban), aki később a A fiúk című sorozatban is nagy sikert aratott. A feladatuk nem más, mint hogy szintről szintre haladva, kíméletlen harcot vívjanak minden egyes négyzetméterért, mindezt azért, hogy a legfelső emeleten végül elkaphassák a főgonoszt (Lena Headey). A kihívásokkal teli előrehaladás során mindvégig fenyegeti őket a veszély, hiszen minden szinten újabb és újabb ellenállás várja őket.

A Dredd a maga idejében nem keltett nagy hullámokat, de tisztességesen kivitelezett, sokszor újranézhető darabról van szó, Urban pedig itt is baromira karizmatikus.

A film alapjául szolgáló egykori tévésorozat, amely részben a James Bond-széria hatására született, és Ritchie rendezésében is megjelenik a 007-es ügynök nyomása, ami kifejezetten üdvözlendő. A sztori középpontjában nem csupán egy, hanem rögtön két szuperkém áll. Az egyikük a titkos amerikai U.N.C.L.E. ügynökség tagja, Napoleon Solo, akinek a neve igazán figyelemfelkeltő. A másik a titokzatos orosz szuperügynök, Ilja Kurjakin, és a két férfi kénytelen összefogni. A tét nem kicsi: egy nemzetközi bűnszervezet a III. világháború kitörésére készül, és ehhez meg akarja ingatni a törékeny atomerő-egyensúlyt.

Aki naná, hogy gyönyörű! Guy Ritchie mestersége nem csupán a kor hangulatának mesteri megidézésében rejlik, hanem abban is, hogy a "limitált képességű" színészek, mint Henry Cavill és azóta sokat vitatott Armie Hammer, a legjobbat hozza ki. Ritchie ügyesen formálja őket, mintha egy művész formálna agyagból. Emellett a csodálatos Alicia Vikander megjelenése is bónusz, hiszen még egy Bond-ihletésű filmbe is elengedhetetlen egy igazi Bond-lány varázsa!

A történet 1978-ban, Bostonban játszódik, és Ben Wheatley filmje egy feszültséggel teli akcióra hívja fel a figyelmet. A cselekmény középpontjában két IRA-tag áll, akik fegyvereket próbálnak beszerezni a mozgalom számára. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor egy közvetítő révén találkoznak egy lepusztult raktárépületben, ám hamarosan kiderül, hogy a helyzet nem az, aminek látszik. A terv, amelynek megvalósítására készülnek, hamarosan összeomlik, és a színfalak mögött egy rejtélyes figura is a szálakat rángatja. Ahogy telik az idő, a feszültség egyre nő, és a résztvevők között kiéleződnek a konfliktusok. Az akció hevében mindenki mindenkire tüzel, és ha éppen nincs náluk fegyver, feszítővassal vagy akár saját kezükkel ugranak egymásnak. Az összecsapás során a szereplők nemcsak a fizikai sebesülésekkel küzdenek, hanem személyes ellentéteik is felszínre kerülnek. A harc közben, ahogy egymás után kapják a golyókat, ironikus megjegyzésekkel próbálják enyhíteni a helyzet feszültségét, miközben a földön csúszva-mászva folytatják a küzdelmet. Az események sodrásában a humor és a brutalitás furcsa elegye bontakozik ki, amely a nézőt folyamatosan a székéhez láncolja.

Nem mindennapi szereplőgárdával találkozunk ebben a filmben: a híres IRA-tagot Cillian Murphy formálja meg, míg a ravasz fegyverkereskedőt Sharlto Copley kelti életre. A jobbkeze szerepében Armie Hammer tűnik fel, míg a közvetítőt Brie Larson alakítja, és a filmben még Sam Riley, Noah Taylor és Jack Reynor is megjelenik. Hogy lehet, hogy egy ilyen tehetséges színészekből álló produkció mégis a radar alatt maradt? Ez igazán rejtélyes!

A film elérhető az Apple TV és a Google Play platformjain, ahol egyszerűen kölcsönözheted meg.

az érzelmek és a személyes motivációk sokkal hangsúlyosabb szerepet kapnak. Míg John Wick világában a bosszú és a véres akciók dominálnak, addig az Atomszőke egy bonyolultabb narratívával operál, amelyben a karakterek közötti kapcsolatok és a múltbeli sérelmek is kiemelt szerepet játszanak. Charlize Theron karaktere nem csupán egy érzelemmentes gyilkos, hanem egy komplex nő, aki a saját démonjaival is küzd, miközben a feladatát teljesíti. A film atmoszférája is magával ragadó: a hidegháborús Berlin sötét, feszültséggel teli háttere remekül illik a történethez, és a látványos akciójelenetek mellett a stílusos operatív környezet is hozzájárul a film sodró erejéhez. James McAvoy karaktere, a sokszor kiszámíthatatlan és szarkasztikus informátor, egy újabb réteget ad hozzá a történethez, hiszen nemcsak segítséget nyújt, hanem saját titkai is vannak, amelyek feszültséget szőnek a cselekménybe. Összességében az Atomszőke nem csupán egy újabb akciófilm a sorban, hanem egy izgalmas, női főszereplővel készült, érzelmekkel teli, és karakterközpontú történet, amely a stílus és a dramaturgia új szintjét célozza meg.

Külön pontszám jár azért, mert Charlize Theron egyáltalán nem ütésálló, viszont remekül bírja a strapát, ráadásul egy olyan hosszú és tökéletesen kidolgozott - Budapesten felvett - akciójelenetet is tartalmaz a film, amelyet ezerszer újra lehet nézni.

Leigh Whannell, aki elsősorban horrorfilmek terén szerzett hírnevet, nemcsak rendezőként, hanem színészként is feltűnt, például az 2004-es Fűrész című klasszikusban. Azonban a művészi palettáját most az akciófilm irányába is szélesítette, és a kísérletei sikerrel zárultak. A történet középpontjában egy futurisztikus STEM implantátum áll, amely képes kommunikálni a gazdájával, sőt, irányítani is a mozdulatait. A főszereplő, Logan Marshall-Green karaktere, miután egy tragikus autóbaleset következtében lebénul, megkapja ezt az innovatív chipet, amely elsődlegesen a járás segítésére lett kifejlesztve. Azonban hamarosan kiderül, hogy a chip sokkal több lehetőséget rejt magában. Amikor a férfi feleségét brutálisan meggyilkolják egy rablás során, az implantátum meggyőzi őt arról, hogy közösen, egyesítve erejüket, bosszút állhatnak az elkövetőkön. Ez a különös kapcsolat új dimenziókat nyit meg a cselekményben, feszültséggel és izgalommal teli utazásra invitálva a nézőt.

Segítséget nyújtva a felesége gyilkosainak felkutatásában, hősünk egy veszélyes útra lép. Amikor a helyzet harcra fordul, átadja az irányítást a STEM-nek, a mesterséges intelligenciának, amely azonnal belemerül a konfliktusba. Az MI precíz és hatékony, ellenfeleit szinte játékosan semmisíti meg. Azonban a férfi számára hamar világossá válik, hogy nem tudja kordában tartani a gépi elme erejét. Az irányítás elvesztése egy vad ámokfutásba torkollik, ahol az emberi és gépi erők határai elmosódnak, és a következmények kiszámíthatatlanná válnak...