A Pride betiltása csapda Magyar Péter számára; bárhogyan is reagál, a hatalmi játszmák kereszttüzébe kerül, és ennek következményeként sokan szenvednek majd.

Vannak olyanok, akik számára a Pride és az LMBTQ+ jogok kiemelkedő fontosságú kérdések: ők azok, akiket Orbán a lelkiismeret furdalása nélkül, a legkevésbé sem törődve a következményekkel, puszta hatalmi játszmák áldozataként kezel. Ezt a helyzetet világítja meg Ranschburg Zoltán, a Republikon Intézet vezető elemzője.

Orbán Viktor a Budapest Pride betiltásának kilátásba helyezésével csapdát állított Magyar Péter elé. A helyzet két irányt kínál: Péter dönthet úgy, hogy szembeszáll a kormánnyal, és kiáll az emberi jogok védelméért, vagy pedig hallgatásával hozzájárul az LMBTQ+-közösség ellen irányuló újabb támadásokhoz.

Az első eshetőséggel két gond is akad: egyrészt a Tisza néppártot építő vezetője számára kockázatot jelent egy olyan téma felvállalása, amely rendkívül széles politikai spektrumot felölelő támogatói bázisának egy részét elidegenítheti.

Másrészt, és ez a lényegesebb kérdés, ha Magyarország reagálna a Pride-dal szembeni orbáni fenyegetésre, azzal nem csupán azt a kommunikációs stratégiát adná fel, amely a közszolgáltatások és állami rendszerek hiányosságaira összpontosít, és amelynek a párt tavalyi eredményeiben jelentős szerepe volt. Ezzel egyúttal belekerülne a Fidesz homofób kampányának középpontjába, ahonnan rendkívül nehéz lenne visszavonulni.

Azok után még az eddigieknél is keményebb feladat lenne elhitetni a Fidesz kevésbé elkötelezett szavazóival, hogy "egy vérből valók vagyunk, te meg én" - márpedig Magyar ezen dolgozik, ahogy azt az évértékelő beszédében is hallhattuk.

Az okos ember a saját hibájából tanul, a bölcs a másokéból, tartja a mondás; nos, ha Magyar Péterben van politikai értelemben vett bölcsesség, akkor az "óellenzék" elmúlt másfél évtizedének kudarcaiból megtanulhatta, hogy a Fidesz kipróbált és százmilliárdokból üzemeltetett propagandájának szelével szembe vizelni biztos kudarc.