A skálás gyilkos, Bene, a magyar börtönök történetének egyik legrégebbi rabja.

"Mindig figyelek a tisztaságra, mégis pollenallergiás vagyok" - ezek a leggyakoribb tévhitek az allergiáról (x)

Alighanem Magyarország egyik legelvetemültebb rablópárosát alkotta a 90-es években ténykedő Bene László és Donászi Aladár, akik olyan gaztettek elkövetésével írták be magukat a hazai kriminalisztika történetébe, mint a skálás gyilkosság, illetve a nemrég elhunyt sárszentmihályi polgármester, Tóth Tamás fiának megölése.

Öt év leforgása alatt a bűnözők egy hihetetlen, negyvenmillió forintos rablássorozatot hajtottak végre, ami során négy ember életét oltották ki. Az emlékezetes 1992-es évben közösen támadták meg a Skála pénzszállító autóját, ahol a fiatal egyetemista kocsikísérőt, Sádt Győzőt megölték. Ugyanebben az évben egy lőgyakorlat közben két vadász zavarta meg őket, akiket szintén nem kíméltek. Végül, két évvel később a rendőrség elfogta őket, és a bilincs végleg rázárult a csuklójukra. A hírhedt Donászi, aki három ember kivégzését irányította, 2001-ben tragikus módon öngyilkosságot követett el. Ezzel szemben Bene, a csoport másik tagja, azóta is "boldog életet" él, és úgy tűnik, nem vágyik a szabadulásra.

A rekorder bűnözői pályafutása nem a megszokott mintát követte, hiszen szerető, értelmiségi háttérből indult. Ennek ellenére különc módon viselkedett, és vonzotta a bűn világának sötét oldala. „Józan ésszel felmértem, milyen lapokat osztott nekem a sors, és nem voltak kétségeim: a rossz oldalt választottam, elkötelezett bűnöző lettem” – mesélte Bene a Nyomon vagyunk! stábjának. „Sehol sem lennék boldogabb, mint ahol most vagyok. Az egyensúlynak helyre kell állnia: nem lehet, hogy a gonosz mindig győzedelmeskedjen. Azt hittem, hogy egy tűzharcban találom a végzetem, de a sors nem így akarta...”

A skálás gyilkos az úgynevezett átmeneti részlegen végzi büntetését, ahol az elítélteket a szabad életre készítik fel. Ez a hely önellátó, még saját konyhával is rendelkezik. Habár már tíz éve letöltötte a büntetését, a nyilatkozatai miatt nem engedélyezik a szabadlábra helyezését.

Valószínűleg elviselhetetlen lenne az élet számomra, ha folyamatosan a figyelem középpontjában állnék: vagy éppen rettegve néznének rám, vagy autogramot kérnének tőlem. Azért jó ez így, ahogy van. Mindenki megnyugodhat, engem csak a halál tud innen elvinni.

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (tész) a magyar jogrendszer legszigorúbb büntetési formája. Alapvető jellemzője, hogy az elítélt számára 40 évnél korábbi feltételes szabadlábra helyezés lehetősége teljes mértékben kizárt. Eddig nem volt lehetőség a felülvizsgálatra, azonban az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2014-es határozata nyomán a jogszabályok módosultak. Az első olyan elítélt, aki e büntetés alá került, egy családját meggyilkoló férfi volt, akit 2000-ben ítéltek el. Az ő esetében 20 év elteltével, 2014 májusában kellett volna megvizsgálni a szabadlábra helyezés lehetőségét, de a hatóságok ezt a kérelmet elutasították. Azóta sem engedélyezték számára a szabadulást, mivel a második évtizede alatt többször is kifejezte, hogy nem érzi megbánásnak bűneit. A büntetés-végrehajtási bíró úgy találta, hogy a büntetés célja még nem teljesült, ezért időről időre újraértékelik a helyzetét, de eddig az eredmény változatlan maradt.

A legfrissebb statisztikák alapján jelenleg 364 személy van, aki életfogytiglani szabadságvesztésre lett ítélve, ebből 75-en már jogerősen tényleges életfogytiglani büntetésüket töltik. Az ilyen elítéltek számára kialakított hosszú idős, speciális részlegek az ország négy különböző büntetés-végrehajtási intézetében találhatóak: a Budapesti Fegyház és Börtönben, a Szegedi Fegyház és Börtönben, a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben, valamint a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben. Az életfogytiglani büntetésekre ítélt egyének sajátos körülményeik miatt különleges kezelést igényelnek a büntetés-végrehajtási rendszer keretein belül. A hosszú idős, speciális részleg célja, hogy az életfogytig tartó, vagy legalább tizenöt évet megölt elítéltek számára biztosítson megfelelő körülményeket és ellátást.

- Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést töltők esetében az elsődleges cél nem a társadalomba történő reintegráció előkészítése, hanem a börtönpopulációba való beilleszkedés elősegítése. Ennek a speciális részlegnek a kialakítása során a büntetés-végrehajtás szervezete különös hangsúlyt fektetett arra, hogy az itt elhelyezett fogvatartottak, a többi elítélt, a személyi állomány, valamint a bv.-intézet teljes biztonsága biztosított legyen. A Hosszú Idős Speciális Részlegek (HSR) úgy lettek kialakítva, hogy az épület többi részétől hermetikusan el legyenek zárva. A HSR-re helyezés esetén az elítélt állandó őrzés és felügyelet alatt áll, a bv.-intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat. A zárkában tartható tárgyaik köre megegyezik a többi fogvatartottéval - válaszolta megkeresésünkre a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának Kommunikációs Főosztálya.

Hozzátették, hogy az idő tartalommal való megtöltése érdekében a személyi állomány napi ütemtervet állít össze a fogvatartottak számára, melyben gondosan megtervezik a napjaik struktúráját. Minden fogvatartott számára különböző, egyedi utasításokkal rögzített művelődési, korlátozott sportolási és szabadidős lehetőségeket kínálnak. Jellemző szabadidős tevékenységeik közé tartozik a kisállatgondozás, valamint különféle kiscsoportos foglalkozások, amelyek segítik a közösségi érzés erősítését. A munkavégzés, amennyiben van erre kialakított helyiség, olyan eszközökkel történik, amelyek nem alkalmasak támadásra vagy az intézet biztonságának veszélyeztetésére. Amennyiben nem áll rendelkezésre külön foglalkoztatóhelyiség, a fogvatartottak a zárkájukban végzik el a munkafeladataikat.

- A napi szabad levegőn tartózkodásukat szintén a többi fogvatartottól elszeparáltan, esetenként saját kialakítású sétaudvaron végezhetik. A kapcsolattartás szabályai esetükben is érvényesek, vagyis a jogszabályban meghatározottak értelmében levelet, csomagot kaphatnak, látogatót fogadhatnak. Zárkájukban egyéni lelki gondozásban részesülhetnek, amelyet kérelmi lap útján jeleznek az intézet lelkészének. Magántanulóként iskolai oktatásban is részt vehetnek, valamint önképzést folytathatnak. A börtönkönyvtárat személyesen nem vehetik igénybe, hanem egy összesített lista alapján választhatnak könyveket a könyvtár kínálatából, amelyeknek kölcsönzését a reintegrációs tiszt végzi. Az életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítéltek élethelyzetéből fakadóan nagyobb odafigyeléssel kell kezelni a kérelmeiket, problémáikat, panaszaikat, ezért szükséges, hogy a HSR-en szolgálatot teljesítő állomány - a pszichés felkészültség miatt - külön képzésen vegyen részt. A részleg sajátos jellegéből adódóan 6 óránál többet nem tölthetnek a HSR-en a felügyelők, ezért ennek az időtartamnak a letelte után a szolgálatot másik felügyelő veszi át. Összességében elmondható, hogy a hosszú időre ítélt elítéltek büntetés-végrehajtási szempontú kezelése komplex és felelősségteljes feladat - áll a Blikknek küldött válaszukban.

A büntetés-végrehajtási intézmények tehát egy átfogó megközelítést alkalmaznak a visszailleszkedés támogatására. Az elítéltek számára különféle lehetőségek állnak rendelkezésre, mint például a munkavégzés, a szabadidő hasznos eltöltése, oktatási programok, valamint rendszeres konzultációk pszichológusokkal. Emellett szociális munkások is segítik őket a reintegráció folyamatában. A rendelkezésre álló támogatás széles spektrumot ölel fel, azonban - sajnos - nem mindig használják ki az elítéltek ezeket a lehetőségeket olyan hatékonyan, ahogyan az szükséges lenne - nyilatkozta a Blikknek Végh József kriminálpszichológus, aki korábbi börtönpszichológusi tapasztalataival mélyebb rálátással bír a témára.

- Annyira megszokják a börtön világát és a benti szocializációt, hogy több évtized után nagyon nehezen illeszkednek vissza a szabad életbe, szinte életképtelenné válnak. Volt olyan elítélt, aki a szabadulásakor közölte, foglalják bent a munkahelyét, mert egy hét múlva újra itt lesz... és valóban így történt. Tudta, hogy nem megy majd neki, ezért inkább elkövetett egy újabb bűncselekményt - tette hozzá a szakember.

2020. július 8-án véget ért az amerikai Francis Clifford Smith börtönbüntetése: a férfi 95 éves volt akkor, és engedélyt kapott arra, hogy átköltözzön egy idősek otthonába. Egy 1949-es gyilkosság miatt ítélték el. Először halálbüntetést kapott, majd azt életfogytiglanra módosították. 70 évig és 31 napig raboskodott egy connecticuti börtönben, és ezzel ő lett a leghosszabb börtönbüntetést letöltő amerikai. Jelenleg a leghosszabb ideje raboskodó elítélt az amerikai Walter Bourque Jr., akit 17 éves korában egy négyéves kislány megöléséért ítéltek 99 és fél év börtönre. Idén decemberen lesz 70 éve börtönben. Összesen 48 évet, egy hónapot és 18 napot töltött fogságban, így az amerikai Glynn Simmons ült a leghosszabb ideig ártatlanul börtönben. Azért került hűvösre, mert azt hitték, kirabolt és fejbe lőtt egy bolti eladót. Az abszolút csúcstartó 70 év és 303 nappal egy Charles Foussard nevű francia-ausztrál férfi volt, akit két ember meggyilkolásáért ítéltek el.