A történet vége: a Könyvmentők Egyesület tevékenysége a végéhez érkezik.

A Könyvmentők Egyesületét (Asociația Salvatorii de Cărți) 2019 június végén hivatalosan is bejegyezték, de a könyvmentés iránti elkötelezettség már jóval korábban, civil kezdeményezés keretében bontogatta szárnyait Nagyváradon. Eleinte hobbiként működött: egy lelkes csapat a szabadidejét áldozta arra, hogy összegyűjtse azokat a könyveket és nyomtatványokat, amelyek a megmentésre szorultak, és biztonságos helyre juttassa őket. A különösen értékes példányokat múzeumoknak ajánlották fel, míg a többi könyvet szétosztották parkokban, szabad könyvtárakban, vagy egyszerűen csak elérhetővé tették minden érdeklődő számára. Az eltelt évek során számos csodálatos pillanatot éltek át, de a kihívások sem kerülték el őket. Sajnos mára a helyzet fenntarthatatlanná vált: december 31-én hivatalosan is véget ér a Könyvmentők Egyesületének utolsó fejezete. A történetüket Bota Kriszta, az egyesület alapítója és elnöke osztotta meg velünk, aki szívvel-lélekkel vezette ezt a különleges kezdeményezést.

A Könyvemntők Egyesület elődje civil kezdeményezés volt Nagyváradon, amely sikeresen működött volna tovább anonim alapon, ha egy bizonyos cég nem lépett volna színre, és nem kezdte volna el a könyvmentés fedősztoriként való felhasználását anyagi célokra, azt hangoztatva, hogy ő az egyedüli, igazi könyvmentő (köztudott, hogy a könyvmentés egyidős az írott szöveg megjelenésével). Az együttműködési kísérletek gyorsan kudarcba fulladtak, mivel a cég a profitot helyezett előtérbe, és nem osztotta meg bevételeit azokkal az önkéntesekkel, akik a munka oroszlánrészét végezték. Az ebből fakadó konfliktusok a civil kezdeményezés és a cég közötti szakításhoz vezettek - emlékezik vissza Bota Kriszta, az egyesület elnöke.

A folyamatosan növekvő érdeklődés és a könyvmentő akciók eredményessége miatt a korábbi működési forma már nem bizonyult fenntarthatónak. "Első nagy eseményünk, a 2019. április 23-án megrendezett Gyere és vidd! akció egy új korszakot nyitott. Célunk az volt, hogy az emberek ingyen férhessenek hozzá könyvekhez, de ez új kihívások elé is állított minket, például megjelentek a könyvkereskedők, akik a megmentett könyveket haszonszerzés céljából kezdték árusítani, amiért mi ingyenesen adtuk őket" - emlékezett vissza a kezdetekre Bota Kriszta.

A májusi Majális esemény új fejezetet nyitott számunkra: az emberek izgatottan sorakoztak a könyvekért, sokan azonnal belemerültek a lapokba. "Bár a körülmények még kezdetlegesek voltak - például a zacskók hiánya miatt könyveinket kézben kellett cipelni - az esemény óriási sikerrel zárult. Ez megerősítette bennünket abban a hitben, hogy a könyvmentési tevékenységünk nélkülözhetetlen, és ideje komolyabb alapokra helyeznünk a munkánkat" - osztotta meg tapasztalatait. A folyamatosan növekvő könyvkínálat és a sikerek kezelése érdekében megalakítottuk a Könyvmentők Egyesületét (Asociația Salvatorii de Cărți). Célunk az volt, hogy intézményes keretek között népszerűsítsük az olvasás fontosságát, megőrizzük a kulturális örökséget, és hozzáférhetővé tegyük a könyveket a közösség számára. Az Egyesület megalapítása azonban új kihívásokat is hozott, különösen a pandémia idején, amely számos projektünket megakasztotta. Ezen kívül gyakori támadások és kritikák is érkeztek, amelyek szintén megnehezítették a munkánkat.

Bota Kriszta megjegyezte, hogy valószínűleg ennyi nehézség elkerülhető lett volna, ha nem létezne az a jelenség, amit pletykának hívunk: a hiteltelen információk terjedése számtalan alkalommal hozott minket kényelmetlen helyzetbe.

Ahhoz, hogy egy egyesület valóban működőképes legyen és tartósan meg tudja tartani magát, két alapvető tényező elengedhetetlen: pénz és olyan projektek, amelyek nem csupán költségeket generálnak, hanem bevételt is termelnek. Ez különösen nehéz feladat a kulturális egyesületek számára. "Van egy határ, amit nem kívánunk átlépni, ezért inkább saját erőnkből próbáljuk megoldani a napi kihívásokat. Ez akár működhetne is, ha nem léteznének olyan platformok, amelyek a hamis információk terjesztésére szolgálnak. Sajnos sok nonprofit szervezet nem azzal foglalkozik, amire pénzt gyűjt, számukra inkább üzleti tevékenység, mint közhasznú szolgáltatás, maguknak fizetést vesznek ki, és a megmaradt forrásokból próbálnak valamit létrehozni. Az ilyen szervezetek gyakran bármilyen eszközt bevetnek céljaik eléréséhez, és ha nincs erős háttér, vagy nem hajlandó vagy a konformizmusra, mert ragaszkodsz az elveidhez, akkor a történet véget ér" - nyilatkozta Bota Kriszta. Hozzátette, hogy emiatt számos olyan projekt is elmaradt, amelyek egyébként hiánypótlóak és sikeresek lehettek volna. "Szükségünk lett volna például könyvszigetek létrehozására, ahol bárki könnyen hozzáférhetne a könyvekhez. Ez egy valós igényre adott válasz lett volna. Megvalósulhatott volna? Igen. De meg fog valósulni? Nem. Hasonló sorsra jutott a könyves duba ötlete is. Ez egy négykerekű, guruló szabad könyvtár lett volna, ahol a könyveket nem kellene visszahozni – csak ha valaki szeretné. Ezen kívül hatalmas segítséget nyújtott volna a könyvek szállításában is."

Az utóbbi hónapok során drámaian csökkent a könyvek iránti kereslet; ma már csupán a korábbi mennyiség tizedét viszik el az emberek. Eközben a leadott könyvek száma viszont jelentős mértékben nőtt. Ezeknek a könyveknek természetesen tárolási költségeik vannak, amelyek jelenleg havonta körülbelül 3000 lejt tesznek ki. Ezen kívül még nem említettük az esetleges alkalmazottak bérét sem. Mindannyian önkéntesként dolgozunk, munka és család mellett, saját megtakarításaink feláldozásával támogatva az egyesület működését. Ráadásul nemcsak anyagi kihívásokkal küzdünk, hanem a kulturális és társadalmi akadályokkal is folyamatosan meg kell birkóznunk.

"A legnagyobb öröm számunkra az volt, amikor láttuk, hogy az emberek sorban állnak a könyvekért, miközben a közelben koncert zajlik, a söröspultnál nagy a nyüzsgés, és az ételstandok is csábítanak. Az a tapasztalat, hogy a könyvek és az olvasás bármilyen eseménnyel összekapcsolhatók, és ez csak a szervezők elhatározásán múlik, óriási motivációt adott. Különösen emlékezetes pillanat volt, amikor egy nagyon ismert román rockzenekar frontembere személyesen felhívott minket. Kijelentette, hogy a turnéjuk nagyváradi állomásán ott a helyünk - nem mint lehetőség, hanem mint megtiszteltetés. Ez megerősített minket abban, hogy amit csinálunk, annak értéke és elismerése van" - emlékezett vissza egy igencsak különleges pillanatra az egyesület elnöke, hozzátéve, hogy mindemelett a legnagyobb öröm számukra mégis az, hogy igenis vannak még olvasók.

"Nemcsak idősek, hanem fiatalok is vannak, akik minőségi irodalmat keresnek. Lehet ez kortárs vagy klasszikus, de képesek válogatni, felismerni a valódi értéket, és elkülöníteni azt a selejttől. Ez az érzés minden vidéki és városi fesztiválon átjött, ahol azt tapasztaltuk: van remény. Különösen meghatóak voltak azok az alkalmak, amikor a könyvek kapcsán emberi történetek bontakoznak ki előttünk. Egy rendezvényen például egy fiatal lány arról mesélt, hogy a nálunk talált könyv indította el az irodalom iránti szenvedélyét, és most már írói ambíciókat dédelget. Egy másik alkalommal egy nagymama köszönetet mondott, mert az egyik könyvünk emlékeztette a fiatalságára, és az unokáival oszthatta meg ezt az élményt. Ezek az apró, de mélyreható pillanatok igazolják a munkánk értelmét."

"2020 decemberének végén egy felejthetetlen és szívhez szóló élményt éltünk át. A hideg idő és a járvány miatti kilátástalanság ellenére úgy döntöttünk, hogy az ünnepek alatt, egy hétvégi program keretében újságpapírba csomagolt könyvekkel kilátogatunk egy parkba. Ezzel szerettük volna felhívni a figyelmet arra, hogy az igazi értékeket nem a külsőségek határozzák meg. Csak akkor értesítettük a közönséget a közösségi médián, amikor már megérkeztünk. A várakozásainkat messze felülmúlta az emberek áradása, akik a környékről érkeztek, hogy magukkal vigyenek egy-egy becsomagolt könyvet. Ekkor éltük át az egyik legmeghatározóbb pillanatunkat. Egy fiatal fiú, aki éppen arra sétált, kiválasztott egy könyvet az apjának. Néhány perc múlva visszatért, és szinte túláradó örömmel mesélte el, hogy amikor kibontotta, rátalált arra a könyvre, amit az apja évek óta keresett, de sehol sem találta. Ez a pillanat mindannyiunk számára - a fiúnak, az apjának és nekünk is - egy igazán megható és örömteli élmény maradt."

Bota Kriszta kifejtette, hogy a könyveik hatása nem csupán a fizikai érintkezésre korlátozódik; sokkal inkább az érzelmek világába is eljutottak, ami az egyik legfőbb inspiráció számukra. Az apróbb sikerek, a mosolygós arcok, a köszönetek és a megosztott történetek mind-mind erőt adtak nekik ahhoz, hogy folytassák ezt a néha kihívásokkal teli, de rendkívül értékes küldetést.

Tavaly tavasszal még működött egy kis könyves kuckó, és egy kis alagsori hely a Könyves Kincsesbánya - amit látogatók neveztek el így -, ami telis tele volt könyvekkel, igazi kis oázis volt. A zene is a háttérben lemezről szólt. A könyves kuckó (ideiglenes helység) központban két másik könyvesbolt között helyezkedett el, és olyan könyvekkel dolgoztak, amelyeket mentettek vagy magyarországi raktárakból hoztak, és ezek hatalmas népszerűségnek örvendtek. Eredetileg csak az ünnepi időszakra tervezték, hogy sok szép könyv jusson a karácsonyfák alá, különösen azoknak, akik anyagi gondokkal küzdenek. De váratlanul nagy sikere lett. Az emberek értékelték a lehetőséget, hogy könyvet vásárolhattak, nemcsak játékokat a fa alá, megfizethető áron.

Bár igyekeztek találni középutat, eljött az a sajnálatos pillanat, amikor a főbérlő bejelentette, hogy emelnie kell a bérleti díjat, amit már nem tudtak előteremteni. A helyzetet még súlyosabbá tette, hogy a Könyves Kincsesbányát mindössze három nap állt rendelkezésükre elpakolni, ráadásul a húsvéti ünnepek alatt (Nagycsütörtökön értesítették őket, hogy Húsvét Hétfőre már üresen kell hagyniuk a helyiséget). Ellenkező esetben a terület felszámolásra kerül, és minden könyvet, valamint értéket kidobnak – emlékezett vissza fájdalmasan az egyesület elnöke.

Ez a folyamat vezetett el minket ahhoz a fontos döntéshez, hogy új utakat keressünk. Megkezdtük a kísérleteket egy innovatív hibrid duba bevezetésével, amely három funkciót ötvözött volna: könyvesbolt, mobil szabadkönyvtár és könyvmentő szolgáltatás. A célunk az volt, hogy rugalmasabban és hatékonyabban tudjunk reagálni a helyi közösség igényeire és eseményeire, anélkül, hogy folyamatosan meg kellett volna finanszíroznunk a szállítást és egyéb kapcsolódó költségeket. Ennek érdekében elindítottunk egy gyűjtést, sajnos azonban ez a kezdeményezés nem hozta meg a várt eredményeket...

Októberre már egyértelművé vált számunkra, hogy a körülmények, amelyek között próbálkozunk, olyan súlyosak, hogy nem tudunk tovább harcolni az ötleteink megvalósítása érdekében. Az életben elkerülhetetlen, hogy komoly döntéseket hozzunk, még akkor is, ha ezek a választások néha az ember szívét tépik szét. Bota Kriszta szavaival élve, a könyvmentés nem csupán egy kabát, amit levehetünk és elrakhatunk, ha már túl nehéz viselnünk. Ez egy életforma, amely folyamatos elköteleződést, kitartást és áldozatot követel meg. De amikor valaki egyedül próbál célt elérni, és nem találja a szükséges támogatást, el kell ismernie, hogy nem minden út vezet a kívánt célhoz, és nem mindig lehetséges mindent egyedül megoldani.

"Bár most búcsút intünk ennek a fejezetnek, szívemben minden boldog emléket magammal viszek. Emlékezni fogok azokra a varázslatos pillanatokra, amikor a könyvek képesek voltak embereket összehozni: a vidám nevetésekre, a meglepett arcokra és az őszinte köszönetnyilvánításokra. Magammal hordozom azt az érzést is, hogy valami maradandót alkottunk, ami nyomot hagyott - akár egyetlen ember lelkében is" - mondta Bota Kriszta, hozzáfűzve, hogy a nehézségek és akadályok ellenére a szívből jövő emlékek, a meghitt találkozások és az őszinte visszajelzések adják azt az erőt és hitet, amely továbbvihető. Mert végső soron nem az a lényeg, hogy egy kezdeményezés mennyi ideig tartott, hanem az, hogy milyen hatással volt azok életére, akik részt vettek benne.

Bár ez a fejezet most lezárul, van egy fantasztikus hírünk: a történet maga folytatódik! A könyvek, az olvasás és az emberek közötti kötelékek varázsa sosem múlik el. "Ezek a kedves emlékek örökké emlékeztetnek minket arra, hogy egy kis bátorsággal és hittel csodás dolgokat valósíthatunk meg, vagy legalábbis elindulhatunk az úton."

A könyvmentés nem csupán a könyvek megóvásáról szól, hanem a mögöttük rejlő történetek, kultúrák és emberi értékek megőrzéséről is. Az egyesület alapítói és önkéntesei elkötelezettek amellett, hogy minden olyan anyagot, amelynek helye van egy múzeumban, gyűjteményben vagy oktatási intézményben, eljuttassanak a megfelelő helyre. Az eddigi munkájuk során már számos könyv, kézirat, kiadatlan mű, és sőt, fontos dokumentumok, diplomák és más történelmileg jelentős iratok kerültek olyan intézményekhez, ahol valóban értékelik és tisztelik őket. Nemrégiben például sikerült megmenteniük egy nagyváradi líceum végzős diákjának igazolását, amely számos bélyegzővel, a diák arcképével és a királyi pecséttel díszítve bír. Ez a dokumentum egy olyan korszakból származik, amely ma már ritkán kerül szóba, de az egyesület tagjai nem hiszik, hogy ezek az értékek a tűz vagy egy papirmegsemmisítő áldozatául kellene hogy essenek. Ugyanilyen elkötelezettséggel védik Arany János első kiadásait vagy egy dedikált Nyiszli-könyvet, mert számukra minden egyes történelmi dokumentum megmentése rendkívül fontos.

Jelenlegi helyzetünk rendkívül ingatag. Az Egyesület könyvmentő programja mostanra a képességei végéhez érkezett, nemcsak anyagi korlátok miatt, hanem logisztikai kihívások és emberi erőforrások szempontjából is.

Az Emlékdoboz-akció az utolsó esély arra, hogy legalább néhány könyvet megmentsünk és méltó helyre juttassunk. Ha azonban ez az erőfeszítés nem hoz eredményt, a megmaradt könyvek sorsa rendkívül elszomorító. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy ezek a művek végül a papírhulladék sorsára jutnak, sokszor olyan országokban, ahol újrahasznosítás során kartonpapírként vagy éppen toalettpapírként találják meg új "életüket". Ez nem csupán egy kulturális veszteséget jelent, hanem igazságtalan végkimenetele a klasszikus irodalom nagyjainak, mint például Karinthy, Ady, Eliade vagy Margaret Mitchell.

"Ez a helyzet elkeserítő, de sajnos egyben egy társadalmi tünet is. A könyvek sorsa sokak számára csak akkor válik fontos kérdéssé, amikor már menthetetlen a helyzet. Ez a közöny és késlekedés vezet oda, hogy a valódi értékek végül eltűnnek" - összegezte a jelenlegi helyzetet Bota Kriszta.

"Ez a kérdés talán a legfájdalmasabb számunkra. A helyi irodalmi örökség, a régi nagyváradi és más írók művei, valamint a kevésbé ismert szerzők alkotásai fokozatosan a feledés homályába merülnek. Sajnos, az irodalmi nevelés és az ezt támogató közösségi programok hiányoznak. Olvasóklubok és hasonló kezdeményezések nélkül ezek az értékek nem jutnak el az emberekhez, különösen a fiatalabb generációkhoz. Ráadásul azt is tapasztaljuk, hogy a közöny mellett egyfajta aktív ellenállás is érezhető, amikor például Sztálin megmentéséről szónokolnak, míg egy Arany János első kiadása vagy más magyar irodalmi kincs a tűzhalálra ítéltetik. Ilyenkor úgy érezzük, hogy elvesztettük az értékek helyes megítélésének képességét. Ez a hozzáállás a kultúra iránti érdektelenségből, tudatlanságból és az értéktelen dolgok felértékeléséből fakad."

A funkcionális analfabétizmus jelensége, amely napjainkban globális méreteket ölt, komoly hatással van arra, hogy az emberek hajlandósága csökken az információk mélyebb megismerésére. Ahelyett, hogy értékes és tartalmas könyveket olvasnának, a gyerekek gyakran alacsony minőségű, képekkel díszített mesékhez jutnak, míg a fiatalabb generációk a digitális képernyőkön keresztül tapasztalják meg a történetek világát. Ez nem csupán az olvasási szokások megváltozását jelenti, hanem egy egész kulturális értékrend fokozatos eltűnését is. A legfontosabb üzenet talán az, hogy a könyvek igazi értéke nem a polcokon való porosodásban rejlik, hanem abban, hogy az olvasók aktívan kapcsolatba lépnek velük.

A könyvek sorsa szorosan összefonódik egy tágabb társadalmi jelenséggel: az értékek iránti közöny, a felszínes látványra épülő kultúra, valamint a funkcionális analfabétizmus növekvő jelenléte mind hozzájárul ahhoz, hogy a könyvek megmentése, az olvasás népszerűsítése és a kulturális örökség védelme egyre komolyabb kihívásokat jelent - fogalmazott Bota Kriszta. Bár a Könyvmentők Egyesülete elért néhány figyelemre méltó eredményt, a legfontosabb tanulság az, hogy az őszinteség, a hitelesség és az értékteremtés önmagukban nem elegendőek a fennmaradás biztosításához. Ez szomorú, de valódi tükörképe annak a világnak, ahol a tartalom sajnos gyakran háttérbe szorul a formával szemben...

"A mi lett volna, ha? kérdés nem szükségszerűen fontos, de rámutat a problémák gyökerére. Lehet, hogy sok minden másképp alakulhatott volna, de az igazán lényeges az, hogy a történet nem zárult le. A könyvmentés ügye túlmutat egyetlen szervezeten vagy egyesületen - ez egy kulturális küzdelem, amelyben mindenki szerepet vállalhat, aki törődik a múlt értékeivel és a jövő generációival."

Az igazán fontos kérdés nem csupán az, hogy mi történt eddig, hanem hogy milyen irányt veszünk most, és hogyan folytatjuk tovább az utunkat? Egy dolog azonban már biztos: december 31-én véget ér egy különleges fejezet, amely 2012 nap alatt íródott. Ez a történet 2019-ben indult, amikor hivatalosan megalakult a Könyvmentők Egyesülete. Szeretettel ajánljuk minden könyvrajongó figyelmébe az Emlékdoboz, más néven Boldogság Doboz kezdeményezésünket. Ez a különleges csomag öt gyönyörű állapotú, megmentett könyvet rejt, melyek díszcsomagolásban érkeznek, könyvjelzőkkel, bögrével és más apró meglepetésekkel gazdagítva. Ez az utolsó ajándékcsomag azoknak szól, akik hisznek a könyvek varázsában, szeretik és óvják őket.