A tudósok számára váratlan meglepetést hozott a jövevény, amely hirtelen megjelent a Naprendszerünkben.

A harmadik felfedezett, csillagközi eredetű objektum, amely eljutott a Naprendszerünkbe, méretében és sebességében felülmúlja az eddigi látogatókat, ám a részletesebb vizsgálat lehetősége sajnos még mindig korlátozott.

Július elsején, kedden a NASA aszteroidafigyelő rendszere, az ATLAS chilei Rio Hurtadóban elhelyezkedő teleszkópja egy eddig ismeretlen égitestet észlelt. Miután a pályáját sikerült rekonstruálni, kiderült, hogy az objektum a Naprendszeren túlról érkezett, a Nyilas és a Kígyó csillagkép közötti irányból.

Az A11pl3Z kódnéven ismert égitest a Nemzetközi Csillagászati Unió kisbolygóközpontjának jóvoltából a 3I/Atlas elnevezést kapta. Pályája hiperbolikus jellegű, ami miatt egy rövid időre a Földet megközelítő, potenciálisan veszélyes objektumok listájára került. Az égitest csillagközi származását az Európai Űrügynökség is megerősítette, Richard Moissl, a szervezet bolygóvédelemért felelős igazgatója által.

Az üstökös nyomára vezető első megfigyelések júniusban keletkeztek, de mivel a Nyilas csillagkép sarka közelében helyezkedik el a Tejútrendszer középpontja, kissé elveszett a zsúfolt kozmikus háttérben.

A 3I/Atlas mindössze a harmadik csillagközi objektum, amit eddig ismerünk. Az első a 2017-ben felfedezett, nagy figyelmet kapó Oumuamua (rendes nevén 1I/Oumuamua) volt. Ez egy különös, elnyúlt alakú, hossztengelyére merőlegesen forgó égitest, ami egyes tudósok szerint akár idegen űrhajó is lehetett - ezt utóbb kizárták, bár az Oumuamua jelenleg a Neptunuszon túl jár és már egy ideje nem tudjuk eszközeinkkel észlelni.

A második I-jelzésű, csillagközi térből érkező objektumot 2019 augusztusában Gennagyij Boriszov, a Krím-félszigeten élő lelkes amatőr csillagász és teleszkópkészítő fedezte fel. Ez az égi vándor, a 2I/Borisov, a Hubble-űrteleszkóp által gyűjtött adatok szerint körülbelül fél kilométeres méretű üstökös volt, amely egy lenyűgöző, a Föld átmérőjének 14-szeresét elérő csóvát húzott maga után. A kékes árnyalatú csóva, bár a Naprendszerünkben is találkozhatunk hasonló jelenségekkel, rendkívül ritka összetevőkkel bír: víz mellett szén-monoxidot, aminokat és nikkelt is tartalmazott, így igazi különlegességnek számított a csillagászok körében.

A 3I/Atlas becsült mérete 10-20 kilométer között mozog, amit a jelenlegi ismereteink alapján valószínűsíthetünk, mivel úgy tűnik, hogy többségében jégből áll. Emellett lehetséges, hogy a fényt erősebben veri vissza, így valós mérete valójában kisebb lehet ennél.

Az üstökös nem jelent fenyegetést a Földre, mert a Nap-Föld távolság 1,6-szorosánál nem kerül közelebb. Jelenleg 420 millió kilométer távolságban tartózkodik, útja során október 30-án kerül legközelebb a Naphoz, nem sokkal a Mars pályáján belül. Az 3I/Atlas másodpercenként 68 kilométeres sebességgel halad, ezzel sokkal fürgébb két elődjénél. Az üstökös csak a déli féltekéről látható. A szakemberek hangsúlyozták, hogy mindössze egy, a Naprendszeren áthaladó mintegy tízezer csillagközi objektum közül, csak éppen sokkal nagyobb náluk.

Richard Moissi kifejtette, hogy jelenleg nem lehetséges egy olyan küldetés megvalósítása, amely képes lenne utolérni és alaposan tanulmányozni ezt az égitestet. Ha a körülmények mások lennének, egy ilyen üstökös alapos vizsgálata rendkívül értékes tudományos információkat nyújthatna arról, hogy milyen mennyiségben találhatóak az aminosavak előfutárai, és mekkora eséllyel létezhet élet egy közeli csillagrendszerben.