Amerika határozott lépéseket tett az afrikai konfliktusban, miközben próbálja megszerezni a kontinens gazdag ásványkincseit.

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, 2025. június 27-én a Fehér Ház Ovális irodájában találkozott Olivier Nduhungirehe ruandai külügyminiszterrel és Thérèse Kayikwamba Wagnerrel, a Kongói Demokratikus Köztársaság külügyminiszterével. A megbeszélés során a vezetők mellett J. D. Vance amerikai alelnök, Marco Rubio külügyminiszter, valamint Massad Boulos elnöki tanácsadó is részt vett. A találkozón a három ország közötti kapcsolatok erősítése és a regionális együttműködés lehetőségei kerültek a középpontba. – Fotó: Joe Raedle / Getty Images / AFP

"A történelem jelentős eseményeként emlegette Donald Trump amerikai elnök tanácsadója, Massad Boulos a Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) között a múlt hét végén aláírt megállapodást, amelyről csütörtökön nyilatkozott a France24-nek. Ruanda, különböző proxycsoportokon keresztül, mint például a hírhedt M23 milícia, harcolt Kelet-Kongó területeiért, és talán a legfontosabb: az ott található bányákért."

Boulos arról beszélt, hogy az amerikai közvetítéssel kötött megállapodás véget vethet három évtizednyi, többször fellángolt, majd alábbhagyott vérontásnak, ami miatt 6 millió ember halt meg és 8 milliónak kellett elhagynia az otthonát. Trump küldötte azt mondta, a két közép-afrikai állam "közös biztonsági mechanizmust" hoz létre, hogy ezen keresztül koordinálják a hutu FDLR (Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért) és az M23 tuszi félkatonai csoportok leszerelését és kivonulását a kelet-kongói térségből.

Reményét fejezte ki, hogy az M23 és a kongói kormány képviselői közt a katari Dohában zajló párhuzamos tárgyalások szintén eredményre vezetnek majd.

Kiderült, hogy egy újabb tárgyalássorozat is folyamatban van, amelynek eredményeként az Egyesült Államok együttműködve a két érintett országgal, közvetlenül részt vehet azok ásványkincseinek kitermelésében. Ebbe beletartoznak a digitális gazdaság szempontjából létfontosságú ritkaföldfémek is, mint például a koltán, lítium, tantál, kobalt és réz. Boulos rámutatott, hogy amint az ásványokkal kapcsolatos megállapodás megszületik, azt nyilvánosságra fogják hozni.

A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén az Alliance Fleuve Congo (AFC) felkelőkoalíció - aminek legfontosabb tagja a 2012 óta aktív M23 - év elején villámoffenzívával foglalta el a ruandai határ menti területeket, köztük a milliós Goma és Bukavu városát is Észak- és Dél-Kivu tartományokban. Szakértők és a kongói kormány is egyértelműen Paul Kagame ruandai kormányzatát sejtette az M23 és az offenzíva mögött.

A milíciát vezető Sultani Makenga korábban a ruandai hadseregben szolgált. Az ENSZ azonban ezen felül bizonyítékokat is talált, hogy az M23 a ruandai kormánynak engedelmeskedik, illetve hogy reguláris ruandai katonák is tevékenykedtek Kongóban, egyes becslések szerint a csúcson akár hatezren is (most 1000-1500 közé teszik a számukat). A Reuters által megszerzett, egyelőre titkos ENSZ-dokumentum szerint Ruandában képezik ki és szerelik fel - többek között fejlett légvédelmi eszközökkel - az M23 felkelőit. A világszervezet megállapításai szerint az M23 áprilisban azért állította le az offenzíváját, majd vonult kissé vissza, mert utasítást kapott Ruandából.

A Reuters jelentésére hivatkozva, Kongót az FDLR és a Wazalendo nevű etnikai milíciák támogatásával vádolják. Valószínű, hogy a kivetett fegyverembargót mindkét fél rendszeresen megszegte. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciós bizottsága már májusban megkapta a kapcsolódó jelentést.

Ruanda nem rejtette véka alá szándékait, amikor a Kongóban élő tuszik védelméről beszélt. A kilencvenes évek népirtása során több százezer tuszi esett áldozatul a hutuk brutális támadásainak, ami sokakat arra kényszerített, hogy elhagyják hazájukat, és Kongóba meneküljenek. E témáról részletesebben is olvashatsz írásunkban. Azonban felmerül a gyanú, hogy a ruandai kormány kijelentései csupán egy jól megkomponált álca voltak, amely mögött a gazdag ásványi kincsek és területek megszerzésének szándéka állt. A bányászat és az értékes nyersanyagok szomszédos országba történő szállítása, majd értékesítése mind egy átgondolt terv része lehetett, miközben a világ előtt a humanitárius segítségnyújtás látszatát keltették.

A Bloomberg egy másik megszerzett ENSZ-dokumentumot foglalt össze, ami éppen erről a feltételezésről szól. "Amint egyszer Ruandában vannak, az ellopott ásványi anyagokat összekeverik a helyi kitermeléssel", és így az egészet ruandai eredetű nyersanyagként adják el. A Bloomberg megjegyezte, hogy csak tantálból a KDK és Ruanda bányászta ki tavaly a világon kitermelt mennyiség 60 százalékát.

Yolande Makolo ruandai kormányszóvivő azt reagálta az ENSZ dokumentumaira, hogy "félreértelmezik Ruanda hosszú ideje fennálló biztonsági aggályait". Hozzátette, hogy ha a hutu FDLR-t felszámolják, Ruanda "védelmi intézkedéseire" se lesz szükség.

Az év elején kirobbant konfliktus során tragikus módon ezrek vesztették életüket, míg százezrek kényszerültek elhagyni otthonaikat. A helyzet súlyosságát tovább fokozta, hogy több súlyos emberi jogi visszaélésre derült fény, beleértve egy női börtön rabjainak tömeges megerőszakolását. A helyzet végül odáig fajult, hogy a KDK kormányzata az Egyesült Államokhoz fordult segítségért, cserébe pedig hozzáférést ígért az ország értékes ásványkincseihez.

A megállapodást Ruanda és a KDK képviselői Washingtonban, Donald Trump elnök jelenlétében írták alá, a Fehér Ház Ovális Irodájában. Az esemény különlegességét Trump egy váratlan pillanattal fűszerezte, amikor egy női tudósító kérdései közben hirtelen bókolni kezdett neki, kiemelve szépségét, így még inkább emlékezetessé téve a találkozót.

Donald Trump, aki a Nobel-békedíjra pályázik, a Sky News tudósítása szerint korábban így nyilatkozott: az általa kialkudott egyezmény "végre véget vet egy olyan háborúnak, amelyet a történelem során talán a legrosszabbnak tartanak". Az üzletemberből lett elnök kiemelte, hogy "képes voltam összehozni a feleket és eladni nekik" a békeszerződést. Emellett hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok jelentős "ásványi jogokat" is szerez a Kongói Köztársaságtól. A Sky News hozzátette, hogy az M23 lázadó csoport jelezte, őket nem érinti az új egyezmény, mivel képviselőik külön tárgyalásokat folytatnak a kongói kormánnyal Dohában.

A washingtoni egyezmény értelmében abbamaradnak a harcok, leszerelik a fegyveres csoportokat, és integrálják őket a reguláris kongói hadseregbe. Ruanda megígérte, nem fogja támogatni az M23-at. A BBC szerint azonban a konkrét részletek hiányoznak az egyezményből, és a párhuzamosan zajló többi tárgyaláson is sok múlik majd.

Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere kiemelkedő mérföldkőnek titulálta, hogy Therese Kayikwamba Wagner kongói és Olivier Nduhungirehe ruandai külügyminiszter aláírták azt a történelmi megállapodást, amely 30 évnyi háborús konfliktus után jött létre. Az egyezmény értelmében a ruandai fegyveres erők 90 napon belül elhagyják Kelet-Kongót, míg Kongó vállalja, hogy feloszlatja a hutu többségű FDLR csoportot. Ezen túlmenően az egyezmény célja, hogy megfékezze az ásványkincsek csempészetét is, mivel az ENSZ adatai szerint Ruanda havi 120 tonna koltánt csempész át a határon. Wagner az aláírást a béke és a stabilitás felé tett fontos lépésként értékelte, hangsúlyozva, hogy ez új reményt hozhat a térség lakóinak.

"Néhány seb idővel begyógyul, de sosem tűnik el teljesen. Azok, akik a legnagyobb fájdalmakkal küzdöttek, figyelemmel kísérik lépteinket. Az elvárásuk, hogy az egyezségeket tiszteletben tartsuk, és nem hagyhatjuk őket az út szélén."

Wagner a Financial Times szerint arról is beszélt, hogy az M23-mal zajló katari tárgyalások is nagyon fontosak, a siker azon is múlik. Ő abban reménykedik, hogy Amerika nem akar magának politikai kudarcot egy elfuserált egyezménnyel, ezért odateszi mögé a befolyását. Wagner szerint mostantól Washington érdeke is lesz, hogy a Nagy-tavak régió stabil és biztonságos legyen. Egyesek szerint Trumpék abban is reménykednek, hogy a térségben aktív Kínát is kiszoríthatják térnyerésükkel.

Nduhungirehe a bizonytalanságot hangsúlyozta, hiszen a korábbi megállapodások még nem léptek életbe. "Kétségtelen, hogy az előttünk álló út tele lesz kihívásokkal, de az Egyesült Államok és más partnereink támogatásával úgy hisszük, hogy egy jelentős fordulópontot értünk el."

Érdekes megjegyezni, hogy míg az optimista külügyminiszterek lelkesedéssel nyilatkoztak, Joseph Kabila, a KDK korábbi elnöke csupán annyit mondott a megállapodásról, hogy "ez csupán egy kereskedelmi egyezség". Kabila véleménye szerint országa nem áll háborúban azokkal az államokkal, akikkel a washingtoni aláírási ünnepség zajlott. Hangsúlyozta, hogy meg kell szüntetni a tények elferdítését, hiszen "a kongói nép az igazságot érdemli, nem pedig egy diplomáciai látványosságot".

Goma lakosai, akik a háború kétségtelen hatásait élik meg, mély szkepticizmussal tekintenek a helyzetre. A BBC-nek nyilatkozva hangsúlyozták, hogy valódi békére vágynak, nem pedig üres szavakra és formális tárgyalásokra. Különösen furcsának tartják, hogy az M23 csoport nem volt jelen ezeken az egyeztetéseken. Sokan attól tartanak, hogy az esetleges megállapodások csupán egy szűk réteg hasznát szolgálják, miközben a hétköznapi emberek továbbra is szenvednek a konfliktus következményeitől.

Sam Zarifi, az Orvosok az Emberi Jogokért szervezet vezetője a BBC-nek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a megállapodás jelentős hiányosságokkal küzd, mivel "a partvonalra szorítja az emberi jogokat, miközben elhanyagolja a túlélők szükségleteit."

Az egyezmény alkotói láthatóan nem számoltak azzal, hogy az erőszak folytatódhat kisebb milíciák révén. Ezzel szemben Stephanie Marungu, egy másik, Gomában tevékenykedő humanitárius szervezet vezetője optimistábban nyilatkozott. Szerinte az egyezmény "jelentős és biztató lépés a keleti régió számára". Hozzátette, hogy ez a fejlődés elősegítheti a segélyek hatékonyabb eljuttatását a rászorulókhoz.

António Guterres, az ENSZ főtitkára június 28-án kifejezte, hogy a legutóbbi megállapodás "kiemelkedő lépést jelent a deeszkaláció, a béke és a stabilitás irányába a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén és a Nagy-tavak térségében". A főtitkár hangsúlyozta az Egyesült Államok, Katar, valamint afrikai államközi szervezetek közvetítői szerepét is a folyamatban. Továbbá megjegyezte, hogy az ENSZ békefenntartó missziója, a 10 ezer fős Monusco, kulcsszerepet fog játszani az egyezmény végrehajtásában, amelyről az ENSZ Biztonsági Tanácsa is tárgyalt a közelmúltban.