Anna négy hónapig egy mély álomban pihent, és igazi csoda, hogy végül újra magához tért.

Hogyan lehet talpra állni egy szörnyű és megmagyarázhatatlan baleset után? Milyen támogatás segíthet egy négy hónapos kómából való felépülésben? Vajon lehetséges, hogy ugyanaz az ember maradjon, ha hosszú időre kiszakad az élet sodrából? Lelkes Anna „Visszaút a kómából” című könyve többek között ezekkel a mélyreható kérdésekkel foglalkozik, feltárva a gyógyulás és az önmagunkra találás útjait.

A Gabo Kiadó gondozásában jelent meg Lelkes Anna lenyűgöző és megindító műve, a "Visszaút a kómából", amely egy tragikus baleset és annak következményei köré épül. 2001-ben, mindössze 13 évesen, Anna élete gyökeresen megváltozott, amikor az édesanyjával együtt autóba szállt, és egy szörnyű baleset áldozatává váltak. A mai napig rejtély, hogyan kerültek a vasúti átjáróba, ahol a vonat könyörtelenül elgázolta őket. Míg édesanyja viszonylag könnyebb sérülésekkel megúszta a balesetet, Anna sorsa sokkal tragikusabb volt. Több belső szervének súlyos sérülései miatt több mint négy hónapra kómába esett – az első hónap mély kóma volt, míg a következő három hónapban éber kómában töltötte az időt. Amikor végre felébredt, az orvosok csodának tartották a visszatérését, de ezzel még nem ért véget a küzdelme. A következő tíz évben rengeteget dolgozott azon, hogy visszanyerje korábbi énjét – testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt. Anna könyve az emlékezés, a fájdalom és a kitartás szívhez szóló krónikája, amely nem csupán a saját harcát meséli el, hanem inspirációt nyújt mindazoknak, akik hasonló nehézségekkel küzdenek. Ez a mű egyedülálló betekintést nyújt a túlélés és az újjászületés folyamatába, amely mindannyiunk számára tanulságos lehet.

A személyes memoár, hasonlóan egy naplóhoz, részletesen bemutatja a mindennapi küzdelmeket, a kórházak falai között zajló életet és az ápolók odaadó munkáját. A szülők fáradhatatlan támogatása, a hit és a remény, amit a kislányba fektettek, mind-mind kulcsszerepet játszottak ebben a harcban. Ez a könyv nem csupán a kislány küzdelméről szól; hanem a család összefogásáról, az ő erejük és a gondos kórházi ellátás elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a kislány végül visszanyerje az életét. Minden egyes oldal egy újabb bizonyíték arra, hogy a szeretet és az összetartás milyen hatalmas erővel bír.

Az út hosszú, és sok kicsi lépésből áll: kezdetben a szemek még nem fókuszálnak, de már nyitottak a világra. Az akaratlan mozdulatok és a lassú beszéd első jelei mutatják, hogy valami elindult. Eleinte csak szavakat formálunk, majd fokozatosan egyszerűbb mondatok születnek. Amikor a test és a lélek újra életre kel, megnyílik az ajtó a kognitív és fizikai terápiák előtt, és melléjük társulnak az élmények, a gondoskodás és az odafigyelés, hogy a régi önmagunkhoz visszataláljunk. De vajon lehetséges-e visszatérni a régihez egy ilyen mély sokkhatás után? Kíváncsiak voltunk, hogy ma hol tartunk ezen az úton:

Jól érzem magam, és teljes életet élek. Meggyógyultam, bár vannak még kihívásaim, amikről nem igazán szeretnék nyilatkozni. A legnehezebb évtizeden már túlléptem, és most új lehetőségeket keresek.

A történet ott zárult, amikor a Nyitrai Egyetem esztétika szakán sikeresen megszerezte diplomáját. Azonban a tudás iránti vágya nem hunyt ki; új kihívások elé nézve elindult a Varsói Egyetem felé, ahol folytatta tanulmányait.

Mint megjegyezte, azóta is írással foglalkozik, sokat olvas, szabadidejében fest, és már egy új könyvön is dolgozik. Arról pedig szintén beszélt, hogy a Visszaút a kómából hogyan született, és miért vett egy ekkora terhet a vállára a gyógyulás mellett, hogy 263 oldalon keresztül leírja történetét:

Rengetegen kérdeztek a kómáról, ezért határoztam el, hogy megírom, mi történt velem, akár másnak is hasznos lehet.

Ez a kis család – Anna, szülei és nagyszülei – valamint a körülöttük lévő támogató közösség cselekedetei valódi inspirációt nyújtanak mindannyiunk számára. A hit és a kitartás meséje bontakozik ki előttünk, amely a látszólag lehetetlen helyzeteket képes legyőzni a szeretet és az összefogás erejével. Bizonyosan állíthatjuk, hogy Anna édesanyja nélkül, aki napról napra mellette áll, és apukája, aki szintén aktívan részt vesz az életében, a dolgok sokkal nehezebbé váltak volna. Ha nem olvastak volna neki meséket, és ha a nagymama nem küldte volna a finom házi süteményeket, valamint ha nem lett volna ott a lelkesítő Bogyó kutya, a kis Anna számára sokkal nehezebb lett volna visszatalálni az élet szürke zónájából – talán még az is előfordulhat, hogy nem sikerült volna.

A könyv megírásában is a család segítette, anyukája, aki a gyógyulás alatt készített feljegyzéseket. Ezek is itt-ott helyet kaptak a könyvben.

Nem csak a túlélés története tehát a Visszaút a kómából, hanem inspiráció is mindenkinek, aki legyőzhetetlennek tűnő akadályokkal szembesül, mert ez a könyv bizonyítja, mi mindenre képes az ember, ha bátor, és ha szeretik.

Borítókép: Lelkes Anna "Visszaút a kómából" című művének borítója. Fotó: Németh Kata / Index.