Az eltűnt pillanat varázsa Az élet szövevényes útjain néha olyan pillanatok tűnnek fel, amelyek annyira különlegesek, hogy csak egy kósza szellő érintésekor érezhetjük őket. Az elmulasztott pillanat nem csupán egy időegység, hanem egy lehetőség, amelyet

Agárdi Péter legújabb könyvének címe akár "Védőbeszéd" is lehetett volna, hiszen a kötet az államszocializmus kulturális életének kiemelkedő alakjait bemutató tanulmányokat tartalmaz - állítja Földes György. A választott cím mögött azonban tudatos döntés húzódik, amely nem véletlen.

"Agárdi Péter sokkal bátrabb szerző, mint amilyen kultúrpolitikus" - vetette fel a Nemzeti Irodalom-történelmi emlékezet című könyv csütörtöki bemutatóján Földes György, ezzel a közönség kuncogását okozva. Az MTA doktora, a Politika-történeti Intézet Lukács György-díjas volt főigazgatója, történész kénytelen volt átvenni a moderátor szerepét Soltész Mártontól, aki a szerdán leesett hó miatt csütörtökön délután is késő MÁV jóvoltából nem ért időben az Írók Boltjába - a hírrel derűt keltve az emeletet dugig megtöltő közönség soraiban. Köszöntője elején Agárdi Péter irodalom-, eszme- és művelődéstörténészi életművéből négy kötetet emelt ki, az 1982-es, Fejtő Ferencről, a tíz évvel később Mónus Illésről, valamint a Kunfi Zsigmondról szóló kötetet, végül a 2015-ben megjelent Nemzeti értékviták és kultúrafelfogások 1847-2014. című művet, és munkáit, amelyek az örök kortársról, József Attiláról szólnak. Aki "az 1945 utáni összes értelmiségi nemzedék számára iránytű valamilyen módon még azok számára is, akik tagadják az ő úgymond elsőségét a magyar politikában" - mondta Földes György.

Agárdi Péter irodalom- és esztétikai nézetei szerint az irodalom nem létezhet társadalmi funkció és etikai felelősség nélkül. Ezt Földes György is megerősítette, kiemelve, mennyire azonosul ezzel a gondolkodásmóddal. Az elmúlt 15 év kutatásainak eredményeit összegző kötet középpontjában az államszocializmus irodalmi felfogása és kultúrpolitikai stratégiái állnak. A kötet szereplői között találhatók olyan neves alakok, mint Aczél György, Donáth László, Fejtő Ferenc, Gyurkó László, Hárs István, Heller Ágnes, Illés László és Király István. Ezen kívül a 1979-es első lakitelki találkozó résztvevői is fontos szerepet kapnak, mint Lengyel András, Nyers Rezső, Bándi Pál, Szikrai László, Tverdota György, Veres András és Vitányi Iván.

Habár a kötet objektivitásra törekszik, Földes szerint "a cím és a tartalom nem teljes összhangban van egymással, mert bár igaz, hogy mindenki foglalkozott a nemzettel a felsoroltak közül, valójában a kötet címének azt kellett volna választani, hogy Védőbeszédek. A védőbeszédek mindazok védelmében, akiket itt felsoroltam" - fogalmazott. Majd azzal folytatta, hogy Magyarországon igenis éltek olyan baloldali értelmiségiek, akik hittek abban, hogy a szocializmus valóságos válasz a világ problémáira és ennek jegyében törtek előre vagy kötöttek vállalható, illetve vállalhatatlan kompromisszumokat. "Akarva akaratlan Agárdi Péter maga mellett is beszél mint baloldali értelmiségi" - de Földes szerint ez jót tesz, és nem hátráltatja az ügyet.

A közös gondolkodás és párbeszéd színtere lehetett volna a vállalható és vállalhatatlan kompromisszumok, valamint döntések sokszínű világa, ha az ott jelenlévők valóban partnerek lettek volna ebben a folyamatban. Soltész Márton, az irodalomtörténész, a Kertész Imre Intézet tudományos igazgatója és a Tokaj-Hegyalja Egyetem tudományos főmunkatársa, aki ifjú kutatóként Csalog Zsolt életművét tanulmányozza, elmesélte, mekkora távolságot kellett áthidalnia Agárdi Péter felé, aki az MSZMP kultúrpolitikai döntéshozójaként tevékenykedett az 1975 és 1985 közötti időszakban. Közben azonban kiderült, hogy a különböző és egyre inkább nem fekete-fehér értékrendek nem gátolták az együttműködést. Agárdi, aki hangsúlyozta, hogy nem védőbeszédet kívánt írni, mégis szembenézett a lelkiismereti dilemmákkal foglalkozó kötetében, felhívva a figyelmet arra, mennyire igazságtalan a címkézés. Kiemelte, hogy elengedhetetlen eloszlatni azt a látszatot, miszerint a baloldali értelmiség nemzetellenes lenne.

A vállalható és vállalhatatlan kompromisszumokról, valamint döntésekről szóló érdemi diskurzusra a könyv mellett sajnos nem kínálkozott újabb lehetőség, amely akár a katarzis pillanatait is elhozhatta volna. Ezt különösképpen sajnálom, hiszen ott ültek az 1983-as Mozgó Világ botrány kulcsszereplői, akik jelentős hatással voltak a magyar kulturális és közéleti diskurzusra. Az 1975-től nemzedéki fórumként működő folyóirat főszerkesztői tisztségét Kulin Ferenc 1983-ban a hatalom leváltotta. Kulin Ferenc szavaival élve: "Jelképes, hogy a rendszerváltást követő évtizedekben csupán az utóbbi egy-két év során jutottunk el odáig Agárdi Péterrel, hogy megpróbáljuk tisztázni, mi is történt velünk és közöttünk." Emlékezése szerint a hetvenes évek elején egy diákkör tagjaiként találkoztak, de a leváltásához szükséges információk forrása nem csupán a Mozgó Világ volt, hanem Agárdi Péter megjegyzései is szerepet játszottak benne. Kulin mindezt a történelmi távolságtartás és rálátás jegyében osztotta meg, majd hozzátette, hogy később Agárdi civil szerepén keresztül próbálta segíteni őt. Kulin Ferenc hangsúlyozta, hogy a személyes barátságuk megerősítése mellett sem a nemzet-, sem a világpolitikai, sem pedig az ideológiai kérdésekben nem találták meg a közös nevezőt, amely továbbra is nyitott kérdés marad. Mindezek mellett Kulin Ferenc kifejezte, hogy azon a politikai oldalon áll, amelyet a kormány képvisel.

Agárdi Péter reakciójában két fontos aspektust emelt ki: egyrészt hangsúlyozta, hogy a közönség soraiban ott ül P. Szűcs Julianna, aki 1984-ben vette át a leváltott Kulin Ferenc posztját, másrészt kifejtette, hogy nem bánta meg Kulin leváltásában való részvételét. Megjegyezte: „A történelmi helyzet megkövetelte, hogy ezt a fiatalos kezdeményezést, amelynek bőven voltak vitatható elemei, az akkori pártállami politika vagy eltünteti, vagy pedig, véráldozatok árán, egy reformerek által irányított, baloldali orientációjú folyóiratot hozzunk létre.” P. Szűcs Julianna nem reagált a felvetésre, és bár szóba került az értelmiség politikai, társadalmi és közéleti befolyásának csökkenése a jelenlegi körülmények között, arról nem esett szó, hogy ennek mikénti összefüggései lehetnek az értelmiség saját működésével.

Valóban, mindez inkább a tudományos konferenciák, kutatások és a szakmai eszmecserék területére tartozik, mintsem hogy egy könyvbemutatón kerüljön terítékre.

Természetesen, szívesen segítek egyedi szöveget készíteni! Kérlek, mondj el kicsit többet arról, hogy milyen információra van szükséged, és milyen stílusban szeretnéd, hogy megfogalmazzam!

Agárdi Péter új kötetében, "Nemzeti irodalom - történelmi emlékezet" címmel, a nemzeti identitás és az irodalom összefonódásának mélyreható kérdéseit tárgyalja. A 2024-ben megjelenő tanulmányok, cikkek és interjúk gyűjteménye a magyar irodalom és történelem párhuzamait, valamint a kulturális emlékezet szerepét vizsgálja. A Kronosz Kiadó által publikált mű friss perspektívákat kínál a nemzeti narratívák és az irodalmi kifejezésmódok viszonyáról, miközben a szerző egyedi hangvételén keresztül inspiráló gondolatokat oszt meg az olvasókkal.