Az első magyar, aki elnyerte a Nobel-díjat az irodalomban, tudatos döntést hozott a gyermekvállalás kérdésében, és úgy döntött, hogy nem lesz szülő.

Kertész Imre 2002. október 10-én történelmi pillanatot élt meg, amikor átvehette a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díját. Ő volt az első magyar író, akinek e rangos elismerés jutott, méghozzá azzal a magyarázattal, hogy "írói munkássága az egyén törékeny élményeit hivatott képviselni a történelem brutális önkényével szemben". E jeles évforduló alkalmából egy kvíz keretében idézzük fel Kertész Imre örökségét és hatását az irodalom világában.

Kertész Imre a Nobel-díj átvételekor így fogalmazott: „Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, ezért a munkáim elsősorban német nyelven váltak ismertté – a Nobel-díj pedig a magyar irodalom számára is jelentős elismerést jelent.” (Hatalmas örömmel tölti el a magyar irodalmat, hogy 2025. október 9-én Krasznahorkai László személyében egy újabb Nobel-díjasra büszkélkedhet.)

Kertész Imre, a magyar irodalom kiemelkedő alakja, 1929. november 9-én látta meg a napvilágot, és 2016. március 31-én hunyt el. Élete során 14 éves korában borzalmas tapasztalatokat szerzett, amikor átélt Auschwitz és Buchenwald borzalmait. A lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért vissza szülőföldjére. 1948-ban érettségizett, de felsőfokú végzettséget nem szerzett. Ezt követően a Világosság és az Esti Budapest című lapok munkatársa volt 1948 és 1950 között. 1951-ben gyári munkásként kereste a kenyerét, majd 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályán dolgozott. Később szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként folytatta pályafutását, hozzájárulva a magyar irodalom gazdagításához.

Az 1960 és 1973 között keletkezett első regénye, a Sorstalanság kéziratát a Magvető kiadó elutasította, amely eseményről A kudarc című művében számol be. A Sorstalanság középpontjában egy náci haláltábor borzalmait megélt fiatal fiú áll. A regény tárgyilagos, szinte dokumentarista stílusa új megvilágításba helyezi a holokauszt témáját az irodalom világában. Végül a mű a Szépirodalmi Könyvkiadónál látott napvilágot.

A kudarcot követően két év elteltével jelent meg harmadik regénye, a "Kaddis a meg nem született gyermekért". Kertész Imre ebben a művében arra a mély és fájdalmas felismerésre jut, hogy...

Ebben a regényében is egy fiktív karakter áll a középpontban, de a történet mögött mélyebb önreflexió húzódik meg, amely megpróbálja feltárni, miért nem alakult úgy az élete, hogy gyermekei legyenek. Közel 13 évnyi munka után született meg negyedik regénye, a "Felszámolás", amely része annak a tetralógiának, amely az élet és az emlékezés bonyolult és feszültségekkel teli viszonyát járja körül. Az író életművének másik szála a naplókból és esszékből áll, amelyek szintén gazdagítják gondolatvilágát. Műveit több nyelvre is lefordították, így széles közönséghez eljutva.

Kertész Imre nem csupán íróként, hanem fordítóként is kiemelkedő szerepet játszott a magyar kultúrában. Nietzsche, Freud és Wittgenstein gondolatvilágát magyar nyelvre ültette át, emellett számos német nyelvű filozófiai és irodalmi alkotást is feldolgozott. Élete végén, bár visszavonult, szellemi aktivitását megőrizte, folyamatosan figyelemmel kísérte a világ és Magyarország aktuális eseményeit. Munkássága mára az egyetemes irodalom szerves részévé vált, öröksége pedig tovább él a jövő generációiban.

Kvízünk segítségével most ön is próbára teheti, mennyit tud Kertész Imréről.