Az emberi tényező jelentős szerepet játszik a társadalmi és gazdasági folyamatokban, hiszen az egyének döntései, érzelmei és interakciói alapvetően formálják a világunkat. Az emberi viselkedés komplexitása és sokszínűsége olyan dimenziókat ad hozzá, amely

A KFI ökoszisztéma fejlesztése elnevezésű uniós projekt a kutatás-fejlesztés és innováció területén működő szereplők együttműködésének erősítésére összpontosít. Célja, hogy elősegítse a tudásmegosztást, támogassa a vállalkozások innovatív ötleteinek megvalósítását, valamint hozzájáruljon a fenntartható fejlődéshez. A projekt keretében különféle programok, képzések és hálózatépítési lehetőségek révén kívánják ösztönözni a kreatív gondolkodást és a technológiai fejlődést, ezzel javítva a versenyképességet és a gazdasági növekedést.

Minden hónapban újra és újra felvetjük ezt a kérdést egy adott szakterület vezetőjének. Célunk, hogy sokoldalúan bemutassuk azt a projektet, amelyben a hivatal most nem mint kiíró, hanem mint kedvezményezett szerepel.

A KFI ökoszisztéma fejlesztése című GINOP PLUSZ projekt középpontjában a kis- és közepes vállalkozások állnak, amelyek fejlődését, innovációját és hálózatosodását is elősegíti. Legújabb interjúnkban Lengyel Lászlóval, az NKFI Hivatal tudományos és nemzetközi elnökhelyettesével arról beszélgettünk, hogy a célok, tervek, stratégiák és mérföldkövek szigorú keretei között miként manifesztálódik az emberi tényező, és milyen szerepet játszik a projekt sikerében.

Az innovációt gyakran egy váratlan, „begyújtó” ötlet inspirálja, amely akkor bukkant fel, amikor hajlandóak vagyunk túllépni a megszokott kereteken és elhagyni a bevett sablonokat. Az elnökhelyettessel folytatott diskurzus éppen ezt a szellemiséget tükrözte. Ahelyett, hogy csupán a hagyományos kérdezz-felelek struktúrájára támaszkodtunk volna, új és izgalmas gondolatok, valamint friss kérdések merültek fel, amelyek mindegyike hozzájárult a párbeszéd gazdagításához.

A tervezés célja, hogy irányt mutasson a változásokhoz. Minden egyes tevékenység akkor nyeri el valódi értelmét, ha az szolgálja egy előre meghatározott cél elérését.

Lehetőség. Más szóval, ha sikerül megoldanod a kihívást, új ismeretekre tehetsz szert, amelyek segítenek jobban megérteni önmagadat és a folyamatot, amelyen keresztül áthaladsz.

Kudarc.

Ez nem feltétlenül számít kudarcnak. Ha nem sikerül megvalósítani a terveidet, az azt jelzi, hogy valami még hiányzik a sikerhez. Lehet, hogy magadon kell fejlődnöd, vagy éppen az eszközöket kell megteremtened, amelyek segítenek elérni a céljaidat. Ha igazán vágyakozol valamire, akkor rengeteg időt fogsz rászánni, és végül megtalálod a módját a megoldásnak. Vannak olyan célok, amelyekhez éveket kell áldoznod, de a kitartás és a folyamatos tanulás meghozza gyümölcsét.

Maradjunk ezen a tengelyen. Ön szerint manapság egy vállalkozásnak mennyi idő áll a rendelkezésére ahhoz, hogy innováljon, fejlődjön, hálózatot építsen? Van ugyanannyi ideje, mint például tíz évvel ezelőtt?

Nyilvánvaló, hogy a túlélés és a fennmaradás az alapvető prioritás. Azonban ennél sokkal lényegesebb, hogy a vállalkozás ne csupán a gyors profitra törekedjen, hanem keressen egy olyan ügyet, amelyet valóban fontosnak érez. Ha ezt a célt szem előtt tartja, és hajlandó időt szánni rá, akkor előbb-utóbb mesterévé válik annak, amivel foglalkozik. Az idő és a szenvedély befektetése mindig megtérül, és a kitartás révén a szakértelem is fejlődik.

Ez már a Maslow-piramis csúcsán állunk? Az önmegvalósítás vágyán túl a közösségért tett erőfeszítések jelentik a valódi csúcsot? Hogyan ismerhetjük fel azokat a célokat, amelyek nemcsak a személyes fejlődésünket szolgálják, hanem a társadalom javát is szolgálják?

Semmiképpen sem!

Fontos megfontolni, hogy mi a jobb megközelítés: heti negyven órát, sőt néha még annál is többet dolgozni, vagy időt szakítani arra, hogy távlati nézőpontban gondolkodjunk. Néha éppen ezekben a pillanatokban születnek olyan inspiráló ötletek, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkánk hatékonyságát duplázni vagy akár triplázni tudjuk.

A haszon nem csupán pénzben kifejezhető. Manapság hajlamosak vagyunk mindent anyagi értékekkel mérni, de mindannyian tudjuk, hogy egyszerre csak egy étkezést élvezhetünk, és egyszerre csak egy autót irányíthatunk.

Úgy tűnik, hogy a siker és a fejlődés mércéje manapság szinte kizárólag a pénz. A gazdasági eredmények és a személyes teljesítmények gyakran pénzben kifejezett értékekben öltözködnek, ezzel is hangsúlyozva, hogy a materiális javak mérhetővé teszik az elért eredményeket.

Volt idő, amikor a társaimmal mi is abban gondolkodtunk, hogy hogyan növekedjen a vállalkozásunk tovább. Mindig a növekedés mellett döntöttünk, évről évre több ügyfelet, több munkatársat akartunk. Ellenben van olyan volt évfolyamtársam, aki azt tartotta szem előtt, hogy megmaradjanak huszonöten. Így hetente van két napja önmagára, tud fejlődni, termelnek annyit, amennyi bőven elegendő, nem áldozza magát és az idejét a befektetőkre, növekedési problémákra. Egyensúlyban van.

Nem célom vitát nyitni ebben a témában, de kétségtelen, hogy a közgondolkodásban a növekedés és gyarapodás áll a középpontban. Talán ez a vállalkozói kultúra sajátossága?

Lehet, hogy ez az emberi kultúra mélyebb rétegeiben gyökerezik. Az emberi hozzáállás kulcsfontosságú: észrevesszük-e, mi az, ami már megfelelő, vagy mindig többre vágyunk?

Egy felmérésben megkérdezték az embereket, hogy mekkora árbevétellel lennének elégedettek. Mindenki annak a dupláját mondta, mint amennyivel adott időben rendelkezett. Akinek száz egysége volt, az kétszázat akart, a kétszázas négyszázat és így tovább. Akkor mennyi az elegendő?

Ha már emberi kérdés: nem arra vagyunk kódolva, hogy mindig meghaladjuk önmagunkat?

Szerintem bölcsebb dolog észrevenni, hogy van az "elég jó" kategória. Ha ez megvan, talán meg is lehet nyugodni.

Jelenleg egy hivatalos környezetben tartózkodunk, ahol egy érdekes projekt kapcsán diskurálunk. Ennek a projektnek az a célja, hogy elősegítse az innovatív vállalkozások létrejöttét, és támogassa a belőlük kialakuló hálózatok megerősödését és fejlődését. Fontos, hogy olyan közösségi platformok jöjjenek létre, amelyek ezt a folyamatot támogatják. De kinek érdemes bízni a sikerben? Milyen tényezők segíthetik azt az vállalkozót, aki az elhangzottak fényében egyszer csak elengedi a folyamat irányítását?

Amikor valaki a saját területén mindent megtett, amit csak tudott, akkor a továbbiak már nem az ő kezében vannak. Vannak dolgok, amelyekre befolyással bírunk, és vannak, amelyek felett sajnos nincs hatalmunk.

Visszatérek a kérdéshez: vajon mi az a titok, ami egy vállalkozást a siker útjára terel?

Az emberek olyanok, mint a különböző ízek, mindegyik egyedi és megismételhetetlen. Ez nem egy egyszerű pogácsarecept, amit csupán követni kell, hogy mindig ugyanazt az eredményt kapjuk. Mindenki saját történetével, tapasztalataival és érzéseivel gazdagítja a világot, így minden interakció egy új, meglepő és izgalmas élményt hozhat.

Azt hittem, hogy itt fellelhetők a siker kulcsfontosságú titkai is.

Az emberi tényező kulcsszerepet játszik minden környezetben, legyen szó kicsi vagy nagy cégekről, magánvállalkozásokról vagy állami intézményekről. Az ember, valójában, egy összetett algoritmusok és erkölcsi értékek halmaza, aki felelősséget vállal bizonyos döntésekért. Ő az a szűrő, aki meghatározza, mi az, ami megengedett, és mi az, ami nem. A vezetői pozíciókba azért választanak embereket, mert bíznak a megítélésükben és tapasztalataikban. Az ő feladatuk, hogy érvényesítsék azokat a kritériumokat, amelyek mentén működnek. Nincs azonban egyetlen, minden helyzetre alkalmazható szabály, amely garantálná a sikert. Gyakran előfordul, hogy akár a legjobb munkát is végezzük, mégsem érjük el a kívánt eredményt. Ebben a helyzetben elengedhetetlen, hogy olyan kollégák vegyenek körül, akikkel megbízhatóan együttműködhetünk, és akik szintén tudják, mit csinálnak.

A projekt keretében folytatott eddigi konzultációkon, amelyek a vállalkozások működését vizsgálják, kulcspozícióban, dobogós helyen szerepelt a bizalom.

Mert ebből valóban kevés van.

Mielőtt belekezdtünk volna a vállalkozói ökoszisztémák működésének rejtelmeibe, azt hittük, hogy kézzelfogható, elemekre bontott modellek segítenek majd megérteni a folyamatokat. Ha tanácsadóként működnék, valószínűleg meglepődnének, ha azt mondanám a hozzám forduló vállalkozóknak, hogy a siker kulcsa valójában a bizalom. Biztos vagyok benne, hogy mást várnának tőlem.

Ahhoz, hogy valóban belemerülhessünk az egyeztetésekbe és a fejlesztésekbe, elengedhetetlen a bizalom megléte. Amikor tudod, hogy az első hibádért senki sem fog számon kérni, hiszen a tízből legalább kettő kudarcra van ítélve, sokkal bátrabban vághatsz bele a kihívásokba. Ha viszont nem érzed magad mögött a stabil hátteret, és a környezeted sem bízik benned, akkor előbb-utóbb a próbálkozás is elmarad. A bizalom alapja az együttműködésnek, és nélküle nehéz előre lépni.

A bizalom nem vásárolható meg pénzért; ahhoz idő és közös élmények szükségesek. Ahhoz, hogy egy munkatárs, befektető vagy tulajdonos valóban megbízzon valakiben, elengedhetetlen, hogy időt töltsenek együtt, és mélyebb kapcsolatokat építsenek ki.

A világ egyre gyorsabb ütemben pörög, és a változások szinte egymás sarkában követik egymást. Az idő, amelyből sosem jut elegendő, a legnagyobb kincsünkké vált.

De van. Olyanokkal kell vállalkozni, akikkel együtt jártál iskolába, akiknek láttad a működését akkor, amikor még nem volt rá szükséged, akiket ismersz. Ha két ember egymás mellett dolgozik, és azt látják, hogy a másik mindent megtesz, mindent beletesz a munkájába, akkor ebből később lehet egy jó üzleti kapcsolat is. Ezért mondtam, hogy megéri minden tőlünk telhetőt beletenni a folyamatba, nem tudhatjuk, később az miként térül meg. Ha megvan a bizalom, meglesz a nyugalom is.

Feltételezed, hogy az emberek valóban ennyire képesek önmagukra nézni és belső világukra reflektálni?

Mindannyiunk életében akad olyan munka- vagy életterület, ahol a perfekcionizmus hajt minket. Ez a kényszeres vágy arra, hogy a dolgokat a lehető legjobban végezzük el, gyakran abból a meggyőződésből fakad, hogy a siker és a teljesítmény révén megtaláljuk a belső elégedettséget. Az igyekezetünk nem csupán a feladatok elvégzéséről szól, hanem arról is, hogy ezáltal jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Hogyan lehet jól működő, hatékony csapatot szervezni mindehhez?

Gary Chapman öt szeretetnyelvének mintájára érdemes észben tartani, hogy mindenkinek más-más módon lehet a legjobban serkenteni a motivációját. Vannak, akiket a pénzügyi jutalmak ösztönöznek, míg mások a külföldi utazások izgalmában találják meg a lelkesedésüket. Van, aki a közönség előtt való szereplést élvezi, és az előadás lehetőségei motiválják, míg másokat a publikálás vágya hajt, hogy gondolataikat szélesebb körben megosszhassák. Mindezek az eltérő motivációs tényezők azt mutatják, hogy a sikerhez vezető út személyre szabott megközelítést igényel.

Ismét az emberi tényezők kerülnek a fókuszba. Sehol nem találunk forradalmi ötleteket vagy megkérdőjelezhetetlen tervrajzokat. Mégis, sokan pont ezen a területen építenek vállalkozásokat, hiszen az "aranyérmék" receptjeit árulják.

Olyan ez, mint egy üdítőautomata: bedobáljuk a kétszázasokat, és mindig ugyanazt a terméket kapjuk vissza. Viszont szóba került az akadályok leküzdése is. Amikor sikerül megoldanunk egy problémát és elhárítunk egy nehézséget, az valószínűleg egy működőképes modellt jelent. Erre a jól bevált megoldásra már építhetünk egy szolgáltatást, tehát azt nyújtjuk másoknak, amit saját tapasztalataink révén már sikeresen megoldottunk.

Az emberek többsége nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy körülötte rendszert alakítson ki. Elképzelhető, hogy csupán harminc százaléka múlik annak, hogy az intézmények, közszolgáltatások, egészségügyi ellátás, rendvédelmi szervek és a közlekedés hatékonyan működjön. Ha ez a feltételezés helytálló, akkor valószínű, hogy a vállalkozások esetében is hasonló arányokkal találkozunk. Ebből következik, hogy bár valaki lehet rendkívül tehetséges kárpitos, asztalos vagy villanyszerelő, nem garantált, hogy képes lesz egy húszfős csapatot irányítani, vagy egy sikeres hálózatot létrehozni.

Ha a vállalkozó mégis partnert keresne az ötletei megvalósításához, számos online platform áll rendelkezésére, ahol potenciális társakat találhat. Például a LinkedIn kiváló lehetőség a szakmai kapcsolatok kiépítésére, míg a Meetup események lehetővé teszik, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel találkozzon. Emellett a CoFoundersLab és a StartUpNation olyan közösségek, ahol vállalkozók és befektetők találkozhatnak. A közösségi média, mint a Facebook vagy a Twitter csoportok szintén hasznosak lehetnek, hiszen itt könnyen kapcsolatba léphet más kreatív elmékkel, akik osztják a szenvedélyét.

Persze, itt van egy egyedibb változat: "Amikor személyesen találkozunk, minden egyes pillanat egyedi varázslattal telik meg."

A projekt célja egy különleges közösségi platform létrehozása, amely lehetőséget biztosít hazai és nemzetközi szinten a virtuális térben való interakcióra...

Fontos, hogy nyitottak legyünk az új tapasztalatokra. Nem szükséges mindent a saját bőrünkön átélni ahhoz, hogy tanuljunk; a hiteles emberek tudása is értékes kincs. A nagy számok törvénye szerint, ha bátran kérdezel, kutatsz és folyamatosan érdeklődsz, akkor előbb-utóbb eljutsz oda, hogy izgalmas projektekbe kezdj. Ne félj a kérdésektől, mert ezek vezetnek a fejlődéshez és új lehetőségekhez!

A projekt pontosan ezt a folyamatot kívánja elősegíteni. Ön szerint mi lenne a leglényegesebb lépés ebben a kontextusban?

A tanulás folyamata egy izgalmas kaland, amely során a Nemzeti Innovációs Ügynökség és a TTC-k együttműködése kiemelkedő példát nyújt. Ezek a szervezetek hétről hétre kéz a kézben haladnak, folyamatosan értékelve, hogy az adott időszakban milyen igények merülnek fel. Legyen szó tréningekről, coachingról vagy egyéni fejlesztési szükségletekről, ez a dinamikus megközelítés képezi az alapját a jövőbeli lépéseknek. Az együttműködés révén a résztvevők nem csupán tudást szereznek, hanem egyúttal személyes fejlődésükre is fókuszálnak, így valósággal életre keltik az innovációt.

Ez a közös fejlődésmódszer jelentős támogatást nyújthat egy vállalkozás számára. Ahelyett, hogy csupán annyit mondanánk, hogy „itt van tizenkét kurzus, végezd el őket”, mi folyamatosan mellettük állunk, és mai értelemben coaching formájában segítjük őket az úton.

Mit gondol, milyen találmányra lenne legnagyobb szüksége az emberiségnek?

Nyugalomra és megelégedettségre vágyunk, de amikor reggel felébredünk, gyakran egy egész lista foglalkoztat minket: mi történik velünk, mi lesz a családunkkal, mik a napi feladataink. Sokszor azt hisszük, hogy a nap végén, a teendők teljesítése után fogunk megnyugtatni, de ez nem mindig így van. Ismerős az az érzés, amikor reggel kilencig nem csináltál semmit, és hirtelen haszontalannak érzed magad? Mintha folyamatosan versenyt futnánk, ahol mindenki idegeskedik, hogy nem éri el azt a szintet, amit elvár magától. Azért sietünk, hogy később, hatvan-hetven év múlva visszatekintve azt mondhassuk, hogy "ezt megcsináltuk". De miért ne tennénk mindezt nyugodtabban, lassabban, élvezettel? Az élet nem csak a célokról szól, hanem arról is, hogy közben megéljük a pillanatokat.

A siker kulcsa: szerencse, önbizalom és kreatív ötletek. Használj ki minden lehetőséget, amit csak tudsz, és a szerencse végül melléd áll.