Az utolsó női kivégzés a Kádár-korszakban: Besze Imréné bűnei és a történelmi kontextus A Kádár-korszak végéhez közeledve, a politikai és társadalmi feszültségek közepette történt egy tragikus esemény, amely örökre beírta magát a magyar történelembe. Az
Magyarországon a bíróságok jogerős ítélete alapján végrehajtott kivégzettek teljes körű listája nem áll rendelkezésre, mivel az ilyen információk összegyűjtése és archiválása nem volt mindig átlátható. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága által végzett kutatás keretében 1945. február 4-től egészen az utolsó halálbüntetés végrehajtásáig, 1988. július 14-ig készült el a releváns névsor. Ez a lista több mint ezerkétszáz nevet tartalmaz, köztük huszonnyolc női kivégzett nevét is. A bűnügyi iratok alapos elemzése alapján öt olyan személyt azonosítottak, akiknél egyértelműen megállapítható, hogy jogerős, végrehajtott halálos ítéletet kaptak köztörvényes bűncselekmények elkövetése miatt.
Besze Imréné ügye, amely emberölés gyanújával áll a középpontban, indítékait tekintve nem különbözik a tipikus bűncselekményektől. A kriminalisztikai szaknyelvben az ilyen eseteket "nyereségvágyas" bűncselekményekként, a hétköznapi nyelvben pedig "rablógyilkosságként" emlegetik. A Kádár-korszak alatt a halálos ítéletekkel záruló bűncselekmények legnagyobb része ebbe a kategóriába tartozott. Az 56 éve Gyöngyösön elkövetett bűntett kriminalisztikai szempontból figyelemre méltó, mivel a női tetteshez képest szokatlanul kegyetlen módon hajtották végre. Büntetőjogi vonatkozásban pedig azért érdekes, mert jól illusztrálja az Alkotmánybíróság által több mint harminc éve eltörölt büntetési forma alkalmazását. Történelmi jelentősége is figyelemre méltó: Besze Imréné volt az utolsó nő Magyarországon, akit halálra ítéltek és akinek büntetését végrehajtották.
Az alábbiakban a jogerős bírósági határozat alapján idézek az elsőfokú ítéletből, a Legfelsőbb Bíróság által jogerőre emelt ítéletből annak indoklásából, az elítélt kegyelmi kérvényéből és a kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyvből. A büntetőügyben keletkezett releváns iratokat a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltára őrzi.
Most egyedi stílusban foglalom össze Besze Imréné, született Bigló Erzsébet életútját, valamint a körülményeket, amelyek az általa elkövetett emberöléshez vezettek. A paraszti gyökerekkel rendelkező Erzsébet, aki négy elemi és négy polgári osztályt végzett, szakképzettség hiányában is hamar a bűn világába lépett. Karrierje 1936-ban indult, amikor mindössze 21 évesen először került a hatóságok látókörébe. Élete során tizenhétszer állt bíróság elé, különféle bűncselekmények – lopás, csalás és ehhez hasonlók – miatt. Az ország különböző helyszínein csapott le naiv emberekre, akik jóhiszeműségét kihasználva tévesztette meg őket. Például 1945-ben vöröskeresztes ápolónővér szerepébe bújt, és hadifoglyokkal utazva sikerült egy kisújszállási nőtől ruhákat, élelmiszert és készpénzt kicsalnia.
