Félelmetes betegség fenyegetheti az emberiséget, amelynek halálozási aránya rendkívül magas.

A madárinfluenza (H5N1) ismét a figyelem középpontjába került, amikor Brazíliában megjelent a vírus, amelynek magas halálozási rátája aggodalmat keltett. Összeállítottuk a legfontosabb tudnivalókat a madárinfluenza jelenségéről és kockázatairól.

Május 16-án Brazília megerősítette első madárinfluenza-kitörését egy kereskedelmi baromfitelepen Rio Grande do Sul államban. Ezt követően a világ számos országa, illetve az Európai Unió is felfüggesztette a brazil eredetű csirkehús behozatalát. Három nappal később, május 19-én Brazília közölte, hogy hat lehetséges madárinfluenzás esetet vizsgál.

A H5N1 egy különleges madárinfluenza-vírus altípus, amely rendkívül virulens, és elsősorban madarak szervezetében található meg. Érdekes módon, ez a vírus néha emlősökben is megjelenik, beleértve az embereket is. A H5N1 első izolálása 1996-ban történt Kínában, ahol madarakból nyerték ki, majd 1997-ben Hongkongban már embereknél is azonosították.

Legfőképpen vadmadarak és különböző baromfik körében terjed, azonban időnként emlősöket – mint például macskákat, kutyákat és fókákat – is megfertőzhet. Ráadásul, bár ritkán, de emberekre is veszélyt jelenthet.

Az emberek leginkább fertőzött állatokkal való közvetlen érintkezés során szerezhetik meg a betegséget, például beteg baromfik gondozása vagy feldolgozása révén.

Az H5N1 madárinfluenza emberi megbetegedései viszonylag ritkák, azonban ha mégis előfordulnak, általában rendkívül súlyosak és gyorsan súlyosbodnak. A betegség lefolyása általában három fő szakaszra tagolható.

1. Az inkubációs időszak általában 2-10 nap között változik, de a legtöbb esetben 3-5 nap alatt zajlik le.

A betegség kezdeti szakaszában a páciens tünetmentes lehet, miközben a vírus már megkezdi szaporodását a légutakban és egyéb testrészekben.

2. Akut szakasz (4-7 nap, de súlyos esetekben gyorsan, akár 24-48 óra alatt súlyosbodhat)

A légzőszervi tünetek általában gyors ütemben súlyosbodnak a legtöbb esetben.

A súlyosan beteg páciensek többsége általában 4-7 napon belül kórházi kezelésre van szüksége.

3. Kritikus felépülési fázis (5-30 nap, a beteg állapotától és a súlyos szövődmények elkerülésétől függően)

A H5N1 vírussal kapcsolatban a legfőbb kockázatot a hirtelen fellépő szervi elégtelenségek jelentenek.

A gyermekek, valamint azok, akiknek immunrendszere gyengült, különösen nagy kockázatnak vannak kitéve.

A H5N1 madárinfluenza emberi halálozási aránya (case fatality rate) rendkívül magas, de az arány nagymértékben függ az adott járványkitöréstől, az egészségügyi ellátás színvonalától és attól, hogy hány enyhébb eset marad észrevétlenül.

Átlagos halálozási arány: a statisztikai mutató, amely a populációk egészségügyi helyzetének és életkörülményeinek átfogó képet ad. Ezen arány segítségével megérthetjük, milyen mértékben befolyásolják a különböző tényezők, mint például a környezeti hatások, az orvosi ellátás színvonala és a társadalmi-gazdasági helyzet, a közösségek életét és túlélését.

Az Egészségügyi Világszervezet statisztikái alapján az ismert emberi megbetegedések körülbelül 50-60%-a végződik tragikus kimenetellel.

A halálozási arány különböző járványok során változó lehet:

Ez azt jelenti, hogy a diagnosztizált betegek körében körülbelül minden második eset végződik halállal. Ugyanakkor, mivel a kevésbé súlyos megbetegedések gyakran nem kerülnek nyilvántartásra, a tényleges halálozási arány (CFR) valószínűleg ennél alacsonyabb.

A H5N1 emberi fertőzése esetén a következő tényezők játszanak szerepet a súlyos kimenetelben:

A halálozási arányok országonként jelentős eltéréseket mutatnak, amelyek számos tényező, például az egészségügyi ellátás színvonala, a gazdasági helyzet, a környezeti hatások és az életmódbeli szokások függvényei. Egyes országokban a halálozási arány alacsonyabb, ami általában a fejlettebb egészségügyi rendszereknek, a megelőző intézkedéseknek és a jobb életkörülményeknek köszönhető. Más országokban viszont magasabb arányokkal találkozhatunk, gyakran az alacsonyabb egészségügyi ellátás, a szegénység és a krónikus betegségek elterjedtsége miatt. A statisztikai adatok azt is megmutatják, hogy a halálozási okok is változóak: míg egyes helyeken a szív- és érrendszeri betegségek a legfőbb kiváltó tényezők, másutt a fertőző betegségek vagy a balesetek állnak a középpontban. Az egészségügyi politikák és a társadalmi tényezők kulcsszerepet játszanak abban, hogy egy adott ország lakossága milyen mértékben tudja csökkenteni a halálozási arányokat. Összességében a halálozási arányok vizsgálata nemcsak a demográfiai trendek megértésében segít, hanem rávilágít azokra a társadalmi és gazdasági kihívásokra is, amelyekkel különböző országok szembesülnek.

Az H5N1 vírus emberi megbetegedései jellemzően Ázsiában, a Közel-Keleten és Afrikában bukkantak fel, és a halálozási arány az érintett országok között jelentős eltéréseket mutathat.

Nyilvánvaló, hogy Indonéziában a halálozási arány rendkívül magas, elérve a 84%-ot, míg Egyiptomban ez az arány alacsonyabb, csupán 33%. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy Egyiptomban több enyhe esetet is nyilvántartásba vettek, míg Indonéziában elsősorban a súlyosabb esetek diagnosztizálására koncentráltak.

A 50-60%-os hivatalos CFR a laboratóriumilag igazolt eseteken alapul, amelyek döntő többsége kórházba került súlyos beteg. Ha enyhébb esetek is előfordulnak (amelyeket nem diagnosztizálnak), a valódi halálozási arány alacsonyabb lehet.

Összességében a dokumentált emberi H5N1 fertőzések esetében a halálozási arány körülbelül 50-60% között mozog.

A vírus legfőbb halálozási tényezője a súlyos tüdőkárosodás és a szervi elégtelenség. Az országok közötti halálozási arány jelentős eltéréseket mutathat, amelyeket az egészségügyi ellátás színvonala és a diagnosztizált esetek súlyossága befolyásol. Előfordulhat, hogy a valós halálozási arány (CFR) ennél valamivel alacsonyabb, ha több enyhe eset is van, de jelenleg nincs elegendő adatunk a pontos érték megállapításához.

Léteznek H5N1 elleni emberi vakcinák, de ezek jelenleg nem elérhetők széles körben a lakosság számára. Az oltások főként járványügyi készenlét céljából készülnek, és elsősorban veszélyeztetett csoportoknak - például baromfitelepeken dolgozóknak, állatorvosoknak vagy kutatóknak - adhatók. Tömeges oltásra eddig nem került sor, mivel az emberi megbetegedések ritkák.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által elfogadott vagy elérhető emberi vakcinák listája.