COP29: A csúcstalálkozó végén évi 300 milliárd dolláros támogatási csomaggal zárták le a globális klímavédelmi törekvéseket.

1300 milliárd dollár – 2035-ig ennyi forrást juttatnak évente a fejlődő országoknak, hogy gazdaságukat környezetbarátabb irányba tereljék. Bár első pillantásra ez egy óriási összegnek tűnik, a zöld átmenet költségei valójában sokkal magasabbak lesznek a globális déli régiók számára, és a gazdasági veszteségeket figyelembe véve a helyzet még bonyolultabbá válik.

Ráadásul az összegből csak 300 milliárd dollár lesz vissza nem fizetendő támogatás és kedvezményes kamatozású kölcsön. A fennmaradó részt magánbefektetők adják, és olyan pénzforrások, amelyek még nem is léteznek. A tervek szerint extra adókat vetnének ki a fosszilis tüzelőanyagokra és a sokat utazókra, de azt nem lehet tudni, hogy ebből mikor képződne bevétel. Így nem csoda, hogy egyesek sikerként, mások árulásként értékelik a vasárnap lezárult maratoni COP29 klímacsúcsot.

A 11 napos konferenciasorozat eredetileg pénteken véget kellett volna érnie, ám a résztvevők között kialakult nézeteltérések miatt a záróokmány elfogadása elakadt. A helyzet annyira súlyosra fordult, hogy szombaton több leszakadó állam delegációja is kénytelen volt rövid időre elhagyni a tárgyalótermet. Nemrég még várakozásokkal teli aggodalommal figyelték a résztvevők, hogy vajon képesek lesznek-e bármiféle megállapodásra jutni.

A legszegényebbek és a kis szigetországok azt szerették volna két hét alatt elérni, hogy a legfejlettebbb gazdasággal rendelkező állomok külön-külön támogassák a leszakadókat. Vagyis ne egy olyan giga alapot hozzanak létre, amelyből a hétszázezres Salamon-szigeteknek és a másfélmilliárdos Indiának egyszerre kell részesednie. Valamint azt próbálták elérni, hogy már most legyen kőbe vésve egy fizetési határidő. Kéréseik azonban süket fülekre találtak.

A fejlett országok határozottan ragaszkodtak ahhoz, hogy a saját költségvetési korlátaik miatt nem képesek többet hozzájárulni. Úgy tűnik, hogy a feladat oroszlánrésze, különösen a nyugat-európai államokra hárul, mivel az újonnan megválasztott amerikai elnök nem mutat különösebb érdeklődést a klímavédelem iránt. Választási ígéreteiben nem esett szó zöld kezdeményezésekről. Ezért aggasztó, hogy a világ legnagyobb gazdasága esetleg kimarad a közös erőfeszítésekből.

A világ két legnagyobb környezetszennyezője, az Egyesült Államok és Kína, nélkül gyakorlatilag értelmetlen lenne a környezetvédelmi diskurzus. Bakuban azonban egyikük sem vállalta a főszerepet, így a tárgyalások irányítását más országok vették át. Az itt született megállapodás értelmében Kína önkéntesen részt vállal a fejlődő országok éghajlatvédelmi erőfeszítéseiben, míg a gazdag nemzetek kötelezettséget vállaltak pénzügyi támogatásukra.

Több fejlődő ország már a kalapácsütés pillanatában kifejezte aggályait az egyezséggel kapcsolatban. India, Bolívia, Kuba és Nigéria úgy véli, hogy a jelenlegi megállapodás mellett nehéz döntést kell hozniuk: a klímavédelem és az állampolgáraik megélhetése között kell választaniuk.

Az Observatorio do Clima, egy brazil civil szervezet, nyilatkozatot tett a The Guardian számára, amelyben kifejtette, hogy...

Claudio Angelo véleménye szerint a fejlett országok másfél évszázadon keresztül kizsákmányolták a világ légkörét, majd 33 éven át tétlenül szemlélték az éghajlatváltozás problémáit, végül pedig csupán három évig folytattak érdemi tárgyalásokat, anélkül hogy komoly ajánlatokkal álltak volna elő. Jelenleg egy gyenge COP elnökség próbálja nyomás alá helyezni a fejlődő országokat, hogy elfogadjanak egy megállapodást, miközben Donald Trump elnökségével riogatnak. Az érvelése szerint ez nem új forrásokat, hanem csak további adósságokat hoz számunkra.

A házigazda is kapott hideget-meleget az utóbbi napokban. Nem csoda, hiszen Azerbajdzsán exportbevételeinek a 90 százalékát az olaj és gáz teszi ki.

A másik nagy olajexportőr, Szaúd-Arábia botrányba is keveredett. Egyik küldöttjét azzal vádolták meg, hogy közvetlenül változtatott a hivatalos Cop29 tárgyalási szövegén. Az elnökség ezeket a szövegeket általában nem szerkeszthető PDF-dokumentumként egyszerre juttatják el minden országnak, majd megvitatják. Ha valakinek szerkesztési hozzáférést biztosítanak, az "az egész csúcsot veszélybe sodorhatja" - mondta egy szakértő. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy Basel Alsubaity, a szaúdi energiaügyi minisztérium munkatársa két helyen is belenyúlt a szövegbe, sőt kivette az egyik alappillérnek számító ,,igazságos átmenet" kifejezést. Szerencsére a változtatást azelőtt észre vették, hogy a többi résztvevő elkezdett tárgyalni a szövegről.

Ez a példa jól illusztrálja a klímamegállapodás körüli feszültségeket. Az energiaexportáló nemzetek a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének és kereskedelmének folytatását sürgetik, míg a gazdasági válság által sújtott gazdag államok már nem hajlandók további forrásokat áldozni a zöld átmenetre. Ezzel párhuzamosan a legszegényebb országok, akik nélkülöznek a szükséges támogatásból, képtelenek megfelelni a folyamatosan szigorodó előírásoknak.

A szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy vasárnap drámai módon, háromszorosára emelkedett a klímavédelemre szánt költségvetés, ami már jóval meghaladja a nullát.