Az Economist szerint Alaszkában érkezik el Trump hasraütéses külpolitikájának legnagyobb próbája.

Putyin számára sokkal nagyobb a tét, mint Ukrajna, így Trump hiába tesz úgy, mintha egyszerű területcserével le lehetne zárni a háborút. A balti államok pontosan tudják: egy orosz megszállás minden, csak nem átmeneti. Trump a Nemzeti Gárda Washingtonba vezénylésével főleg az Epstein-ügyről igyekszik elterelni a figyelmet, de amit csinál, az az autoriter kormányzás veszélyes kiterjesztése. Csak Trump tudja megmenteni Izraelt saját kormányától. Témák és vélemények a világlapokból.

A litván, lett és észt külügyminiszter az alaszkai csúcs eseményéhez igazítva figyelmeztet, hogy a balti államok teljes mértékben tisztában vannak azzal: egy orosz megszállás semmiképpen sem csupán átmeneti állapot. Az, hogy területeket cserélnek, és Ukrajna de facto meghódítása történik, nem fog békét hozni; ehelyett hosszú évtizedekre elnyomásnak és szenvedésnek vetheti alá a régiót.

A véleménycikkben Kestutis Budrys, Baiba Braze és Margus Tsahkna a saját országuk tapasztalatai alapján óvatosságra int, hiszen a három köztársaság fél évszázadon át állt orosz uralom alatt. Kezdődött a hírhedt Molotov-Ribbentrop paktummal, a szovjetek tömegesen öltek meg és deportáltak embereket. Majd a németek kiszorítása után újabb vérontás és terror következett.

Több mint 25 ezer ember vesztette életét erőszakos körülmények között a földalatti ellenállás során. Körülbelül 200 ezer embert hurcoltak el szibériai koncentrációs táborokba, míg 150 ezernek menekülniük kellett, és szomszédos országokban kerestek új otthont. Az orosz hatóságok mintegy 43 ezer gyereket is elraboltak. Körülbelül 300 ezren úgy döntöttek, hogy jobb, ha elhagyják hazájukat. A többiek sorsa az eloroszítás és a brutális elnyomás lett, amely elvette tőlük a szabadságukat és a jövőjüket.

Jelenleg körülbelül 6 millió ukrán él az orosz megszállás alatt az ország keleti régióiban. Számos gyermek került orosz nevelőcsaládokhoz, elválasztva szüleiktől és otthonaiktól. A foglyok helyzete rendkívül súlyos, hiszen az ő mindennapjaikat a kínzás és megalázás jellemzi. A bucsai és irpini tömegsírok szívszorító bizonyítékai annak, hogy a gyilkosságot sokszor a megfélemlítés eszközeként alkalmazzák.

A Baltikum tanulságai egyértelműek: ahol az orosz befolyás dominál, ott hosszú évtizedek és óriási szenvedés árán lehet csak megszabadulni tőlük. Amíg jelen vannak, addig folytatódik az identitás, a szabadság és az élet fokozatos elpusztítása. Így hát, aki a földjét egy kétséges tűzszünetért cserélné, az valójában a múlt tragédiáit ismétli meg.