Elhunyt az utolsó kadó nyelvet beszélő indián, ezzel együtt pedig a nyelv is a feledés homályába merülhet.

Több ezer indián nyelv volt jelen az amerikai kontinensen, de napjainkra ezek közül egyre kevesebb maradt fenn, és sokan már nem ismerik az ősi nyelvi hagyományokat. A folyékonyan, anyanyelvként beszélők száma pedig még ennél is alacsonyabb. Nemrégiben elhunyt a kadó (caddo) nyelvcsalád utolsó, 95 éves bennszülött képviselője, ami újabb szomorú mérföldkő a kultúra és a nyelv megőrzésének nehéz harcában.

Az észak- és dél-amerikai indián őslakosok kultúrájának és nyelveinek megőrzése egyre komolyabb kihívások elé néz. A nyelvek, amelyek évszázadok óta hordozzák a közösségek történelmét és hagyományait, most a kihalás szélére kerültek. A régi generációk, akik még folyékonyan beszélik e nyelveket, már nagyon idősekké váltak, míg a fiatalabbak, bár sokszor tisztában vannak őseik nyelvének alapjaival, nem képesek már azt olyan gazdagon és kifejezően használni. A nyelv elvesztése nem csupán szavak hiányát jelenti, hanem a kultúra, a hagyományok és az identitás fokozatos eltűnését is magával hozza.

Az oklahomai Caddo Nemzet július 14-én szomorú hírt tett közzé: elhunyt Edmond Johnson, aki 95 évet élt, és aki az ősi kadó nyelv utolsó folyékony beszélőjeként fontos szerepet játszott a nemzetség kulturális örökségének megőrzésében.

A törzs Facebook-bejegyzésében "nyelvünk létfontosságú tudásőrzőjének" és "nagyra becsült idősünknek" nevezték. "Távozása pótolhatatlan veszteséget jelent az örökségünkben, és őszinte részvétünket fejezzük ki családjának és mindenkinek, aki velünk együtt gyászol" - írták egy róla készült fotó kíséretében.

A gyász időszakában az indián közösség tagjait egy Facebook-posztban arra hívták fel, hogy tisztelegjenek Johnson emléke előtt, és fejezzék ki hálájukat az őseiktől örökölt tudásért és szellemiségért, amelyet ő is továbbadott.

Kétségtelenül van valami különös és egyben gyönyörű abban, ahogyan a modern közösségi média platformokon felkérik az indián közösséget, hogy emlékezzenek meg egy olyan idős mesterről, aki életét a kulturális örökségük megőrzésének szentelte. Ez a felhívás nem csupán a múlt tiszteletére szolgál, hanem a hagyományok és értékek továbbadásának fontosságát is hangsúlyozza a mai digitális világban.

„Ez a nyelv adja meg identitásunkat” – nyilatkozta Bobby Gonzalez, a törzs elnöke az ABC számára. Hozzátette, hogy Johnson „rendkívüli mértékben hozzájárult közösségünk életéhez”, és az utóbbi években szoros együttműködésben dolgozott a nyelvmegőrzési igazgatóval, Alaina Tahlate-tal a nyelv megőrzésének érdekében.

"Tahlate szavai magával ragadóan hangzottak: 'Kiválóan tudott magyarázni, és lenyűgöző mesélő volt. A nyelv az, ami összekapcsolja kultúránk minden egyes elemét. Használj belőle annyit, amennyit csak tudsz – legyen az sok vagy éppen csak néhány szó.' A törzs elhatározta, hogy egy alapítvány létrehozásával folytatja Johnson munkáját, és mindent megtesznek a nyelv megőrzéséért."

A kadók népe egykor a mezőgazdaságból húzta megélhetését a mai Louisiana, Texas, Arkansas és Oklahoma földjén. Régészeti bizonyítékok tanúsítják, hogy már i. sz. 900 körül virágzó közösségek alakultak ki a térségben. Az európai felfedezők, mint például Hernando de Soto 1542-es expedíciója, megjelenésével az indiánok kénytelenek voltak szétszóródni a környező folyók partjain, hogy elkerüljék a veszélyt.

Többszöri kényszerű áttelepítések után kerültek a mai Caddo megye (Oklahoma) területére. A 20. századi gazdasági, társadalmi, politikai és vallási megújulási törekvéseik révén sikerült megőrizniük sajátos identitásukat.

Kiemelt kép: Oklahoma hivatalos lobogója (Canva)