A "falvak népe" különböző módokon fejezte ki ellenállását a kollektivizálás folyamatával szemben. Az emberek közösségi szokásaikra és hagyományaikra támaszkodva próbálták megőrizni függetlenségüket és identitásukat. Sok faluban a közösségi összetartás erő

Pál Zoltán "Hétköznapi ellenállás Fejér megyében a kollektivizálás után" című tanulmánya az ArchívNet online folyóirat 22. évfolyamának 5-6. számában található. A mű teljes terjedelmében elérhető az alábbi linken.

1959 és 1961 között Magyarországon egy sorsfordító átalakulás zajlott, amely jelentősen formálta a 20. századi társadalmat. Ekkor kezdődött el a mezőgazdaság kollektivizálása, más néven a "szocialista átszervezés" folyamata. Ennek során nem csupán a tulajdonviszonyok változtak meg drámaian – a kezdeti időszakban az agrártermelők körülbelül 80%-a magángazdaságokban dolgozott, míg a kampány végére ez a szám 75%-ra csökkent, és szövetkezeti tagokká váltak. 1958 decemberében a szántóföldek mindössze 13%-a tartozott termelőszövetkezetekhez, azonban 1961 márciusára ez az arány már majdnem 70%-ra nőtt. Ezzel párhuzamosan a tsz-tagok száma 169 ezerről 1,2 millióra emelkedett, ami nemcsak a mezőgazdaság, hanem a vidéki társadalom életének és mentális állapotának drámai átalakulását is magával hozta.

A ravaszul, taktikusan ígéretekkel, kedvezményekkel, agitációval, lelki és fizikai kényszerítéssel végrehajtott folyamat során tömegesen számolták fel az egyéni paraszti tulajdont, s tették lehetővé új életforma kialakulását. Mindez egyéni traumák sokaságával járt együtt.

A "falvak népe" azonban nem csupán passzív szemlélőként vonult végig a téeszesítési folyamat eseményein.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése óta a nyílt ellenállás lehetőségei jelentősen beszűkültek, így az emberek a mindennapi életük során találtak ki különböző, kreatív módszereket a rezsim elleni fellépésre. Ez a jelenség nemcsak hazánkra, hanem általánosan is megfigyelhető a diktatúrák időszakában, amikor az emberek a szürke hétköznapokban próbálnak érvényesíteni valamilyen formájú ellenállást.

A közzétett dokumentum részletes tájékoztatást nyújt a hétköznapi ellenállásról. Az irat, amelynek teljes címe: "Példatár a közéleti tisztaságra árnyékot vető magatartásokkal kapcsolatos általános megállapításaihoz", 1963-ban készült, és a Fejér megyei jelentés mellékleteként szolgál.

Az anyag a Fejér megyei Párt Végrehajtó Bizottságának 1963. október 18-i ülésén került napirendre, ami arra utal, hogy a dokumentum viszonylag rövid idővel korábban készült. Ezen irat az MSZMP Központi Bizottságának Adminisztratív Osztálya által őrzött anyagok között maradt fellelhető.

Ez az osztály felelős volt az igazságügyi hatóságok, valamint a fegyveres erők felügyeletéért, így érintette a belügyi és honvédelmi minisztériumokat is. Ennek következtében elvileg a politikai rendőrség pártellenőrzése is a hatáskörébe tartozott.

Az osztály tagjai fáradhatatlanul követték a vidéki események alakulását, különösen a kollektivizálás harmadik hullámának 1959-es kezdetével vált ez a figyelem igazán fontos tényezővé.

A pártszerveknek bőséges indokuk akadt arra, hogy állandó figyelemmel kísérjék a vidéki Magyarországot. Az intenzív téeszesítési kampány során ugyanis világossá vált, hogy a Rákosi-korszakhoz hasonlóan az agráriumban dolgozó tömegek továbbra is távol álltak a közös gazdálkodás eszméjétől.

Az ötvenes évek eleji túlélési stratégiák ismét a figyelem középpontjába kerültek. Sokan a szövetkezetek keretein kívül próbáltak megélhetést találni, míg a termelőszövetkezetekbe családonként csupán egyetlen tag lépett be, aki gyakran csak a legszükségesebb feladatokat látta el. A helyzet arra kényszerítette az embereket, hogy kreatívan alkalmazkodjanak a körülményekhez, és megkeressék a lehetőségeiket a megélhetés biztosítására.

Az ellenállás egy különleges megnyilvánulása volt a tsz-ből való távozás, amely évek hosszú során komoly fejtörést okozott a hatalom számára, bármennyire is próbálták ezt megakadályozni.

Végül érdemes megvizsgálni a rezisztencia egy sajátos megnyilvánulását is, amely akkor bukkant fel, amikor a téeszek tagjai - miután az állami hatalom korlátozta az egyéni boldogulás lehetőségeit - titokban a saját érdekeik érvényesítésébe kezdtek. Ezzel a kollektív érdek helyett a privát hasznot helyezték előtérbe.