Az Oi Va Voi varázslatos élő koncertet adott a Müpa színpadán Budapest szívében - képes beszámoló.

A vezérigazgató búcsút intett, és Vastag Csaba is távozott a TV2-től, hiszen március óta nem állt szerződésben a csatornával: „Az utolsó hónapokban nem volt megállapodásom.”

A zenei trendek állítólag húszéves ciklusokban térnek vissza - ha ez így van, akkor aligha akad manapság aktuálisabb zenekar, mint az ezredforduló hangzásvilágát markánsan formáló Oi Va Voi - mutattak rá közleményükben a formáció koncertjének otthont adó Müpa szervezői. Hogy milyen műfajt képvisel az együttes, a sokféle stílusjegy miatt valóban nehéz lenne meghatározni - zenéjüket az elektronika, a hiphop, a világzene, az alternatív rock és az indie folk különös elegye alkotja, mindezt pedig átszövi a kelet-európai dallamvilág. Az Oi Va Voi tagjai öt stúdióalbum és egy magyar sláger után áprilisban jelentkeztek új anyaggal, amit a hosszú hétvége vasárnapján mutattak be Budapesten.

(A legfrissebb hírek itt)

Mielőtt mélyebben elmerülnénk a Müpában tartott koncertjük részleteibe, fontos, hogy tisztázzuk, milyen sokszínű felállással léptek színpadra ez a lenyűgöző formáció. Ezen információk birtokában világosabb képet kaphatunk arról, hogyan képesek ötvözni a különböző zenei stílusokat. Összesen heten foglalták el a színpadot, és szinte lehetetlen felsorolni azokat a hangszereket, amelyeket a koncert alatt megszólaltattak, mindezt pedig folyamatosan lélegzetelállító precizitással. A teljesség igénye nélkül hegedűt, dobot, dzsesszgitárt, elektroakusztikus és elektromos gitárt, szintetizátort, klarinétot és trombitát is játszottak. Ráadásul többen közülük vokálisan is aktívan részt vettek - akár saját szóló produkcióikkal, akár háttérénekesként.

A fellépés egy erőteljes, azonnali hatást keltő in medias res kezdéssel indult, amely már az első dallamokkal magával ragadta a közönséget. Az atmoszféra olyan intenzív volt, hogy az ember szinte képtelen volt ülve maradni; a lábak táncra perdültek volna, ha a nézőtér nem lett volna túlnyomórészt ülőhelyekkel tele. Így a közönség jelentős része kénytelen volt mozdulatlanul élvezni a koncert varázsát, noha az előadás szívverése energikus, lendületes és lüktető volt. A színházi miliő és a "magas kultúra" szigorúbb légköre egy ponton Kalliopi Mitropoulou, az együttes karizmatikus frontembere által megszólalva oldódott fel, aki a koncert során hegedűn is bravúrosan játszott. Kommentárjaival igyekezett közelebb hozni a közönséget az élményhez, megteremtve ezzel a kapcsolatot a színpad és a nézők között.

"Nagyon nagyra értékelem a tiszteletteljes hozzáállásotokat!"

Bár az együttes önmagában is alaposan megalapozta a koncert atmoszféráját, sokat hozzátett az élményhez, hogy az énekesnő kiválóan kommunikált a közönséggel: több alkalommal is humoros, elismerő megjegyzéseket tett a jelenlévőkre.

A koncert közepén a zenészek igyekeztek némileg lassítani a tempón, egy melankolikusabb, érzelmesebb vonalat képviselve - talán ezzel is jobban illeszkedve a közönség fix és statikus ülőhelyzetéhez. Kiemelendő élmény volt hallani, hogy a hegedű(k) dominánsan szólt(ak) az előadás során, ami különleges, egyedi érzetet adott az egész produkciónak. A vokál - bár az énekesnő kétségkívül kivételes tehetséggel rendelkezik - néhány helyen sajnos a gyengébb hangosítás miatt kevésbé volt jól hallható, azt viszont jó volt látni, milyen támogató légkör uralkodott a színpadon, amikor szólóprodukcióba kezdett egy-egy hegedűs, gitáros, dobos vagy trombitás.

Az est folyamán végig érezhető volt, hogy a zenészek nagyon kitesznek magukért - amellett, hogy több zenei műfajt ötvöztek, számtalan hangszert szólaltattak meg, hogy egy vibráló és élettel teli produkcióval varázsolják el a Müpa közönségét. Ráadásul amikor már mindenki azt gondolta, hogy vége az előadásnak, váratlanul visszatértek, és megkérték a jelenlévőket, hogy álljanak fel a helyükről - ezt követően pedig egy újabb, nagyjából 15 perces, a koncert elejéhez hasonlóan dinamikus, lüktető blokkal zárták az estet.