A gyökérzöldségek termésminősége szorosan összefügg a tápanyagellátás mértékével és típusával. A megfelelő tápanyagpótlás elengedhetetlen ahhoz, hogy a növények egészségesek legyenek, és optimális hozamot produkáljanak. A gyökérzöldségek, mint például a s

Az utóbbi évek során a sárgarépa és a petrezselyemgyökér termesztési területe folyamatosan csökkent. Jelenleg a sárgarépa esetében csupán 1500 hektár körüli területen folyik a termesztés, míg a petrezselyemgyökér esetében ez a szám alig haladja meg az 1000 hektárt. Ezek a két legjelentősebb gyökérzöldségfajta egyre inkább behozatalra szorul, mivel hazai termelésünk nem képes kielégíteni a belső szükségleteinket.

Az évről évre tapasztalható gyenge minőség és alacsony termésátlagok (40-50 ezer kg/ha sárgarépa és 15-20 ezer kg/ha petrezselyem) mögött számos technológiai tényező áll. Míg korábban a sárgarépa termesztésében az öntözés hiánya jelentette a legnagyobb akadályt, ma már a gyenge termésátlagok és a minőségi problémák főként a szakszerűtlen talajművelésnek és a nem megfelelő tápanyag-utánpótlásnak tudhatók be.

A jobb eredmények feltétele a talajvizsgálatra alapozott és a várható terméshozam alapján számított műtrágyamennyiség, valamint a technológia színvonalához igazított tápanyagmegválasztás és a trágyaadagok megosztása.

A modern trágyaigényszámítás lényege a mérlegszemlélet alkalmazása, amely figyelembe veszi a növények fajlagos tápanyagigényét, valamint a talaj aktuális tápanyagellátottságát. Ennek segítségével optimálisan lehet tervezni a műtrágyák kijuttatását, biztosítva ezzel a legjobb terméshozamokat és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat.

A mérlegszemlélet a fenntartható és gazdaságos tápanyag-gazdálkodás kulcsát jelenti, amely során a tápanyagok adagolását alaposan mérlegeljük, figyelembe véve minden lehetséges forrást és veszteséget. A mérleg egyik serpenyőjében a tápanyagforrások találhatóak – ide tartozik a talaj tápanyagszolgáltatása, a műtrágyák és az öntözővíz tápelemtartalma. A másik serpenyő pedig a tápanyagkivonás és a veszteségek összességét tükrözi, ideértve a termés által kivont tápanyagmennyiséget, a lombozattal eltávolított elemeket, valamint a talaj által lekötött és a gyökérzónából kimosódott tápelemeket. E megközelítés célja, hogy a tápanyagmentesítést és a környezeti hatásokat a lehető legjobban egyensúlyba hozzuk, biztosítva ezzel a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatot.

A kettő közötti egyensúly megteremtése elengedhetetlen. Amennyiben a forrásoldal dominál, a tápanyagok pazarlása és környezetszennyezés válik jellemzővé. Ha pedig a kivonás mértéke meghaladja az optimális szintet, hosszú távon a talaj termékenysége csökkenni fog. Érdemes tehát figyelmet fordítani a fenntarthatóságra és a természetes egyensúly megőrzésére.

Kertészeti gépekre van szüksége? Fedezze fel az Alfa-Gép Kft. széles választékát! KATTINTSON A KÉPRE a részletekért!

A fajlagos tápanyagigény alatt azt értjük, hogy 1 tonna termés előállításához mennyi NPK tápelem szükséges kilogrammban. A gyökérzöldségféléket gazdasági szempontból egy kategóriába soroljuk, azonban tápanyagigényük némileg eltérhet egymástól.

A fajlagos igény pontos meghatározása nem egyszerű feladat, hiszen jelentős eltérések mutatkozhatnak attól függően, hogy a magas szárazanyagtartalmú termések (hosszabb tenyészidő) vagy a lédús, friss piacra szánt korai répák és petrezselyem gyökerek kerülnek terítékre (lásd 1. táblázat).

Rövid tenyészidejűek esetében a jelzett értékhatáron belül az alacsonyabb, míg a tárolási és ipari fajták esetében a magasabb érték vehető a számítás alapjának. A szükséges tápanyagmennyiséget a tervezett termésmennyiség és a fajlagos igény szorzata adja.

Egyoldalú nitrogéntrágyázás, illetve a túladagolása - ha bőséges csapadékkal is párosul - lomb/termés viszonylatában aránytalanságot idézhet elő, illetve fellazítja a szöveteket, aminek következménye a rosszabb tárolhatóság, de súlyos esetben fennáll a termésfelrepedés veszélye is. A nitrogénigény a tenyészidő elején alacsony, a lombozat kifejlődésével fokozatosan növekszik, jelentős mértékben akkor ugrik meg, amikor a répatestek fejlődése megindul.

A gyökérzöldségek foszforigénye más zöldségfélékhez képest alacsony. A felvétel dinamikája ellentétes a nitrogénével, a tenyészidő elején a zöldtömeghez képest(!) nagyobb, később fokozatosan csökken. A foszfor a gyökerek képződésére van jelentős hatással.

Zöldségféléken belül a káposztafélék mellett a gyökérzöldségek igénylik a legtöbb káliumot. Rövid tenyészidejű, hajtatott és szabadföldi csomós répák esetében kevésbé, de az ipari és tárolási célból termesztetteknél alapvető feltétele a minőségnek a megfelelő káliumellátottság.

Ez kihatással van a termésmennyiségre, a szárazanyagtartalmon keresztül a szállíthatóságra, a tárolhatóságra, a betegség-ellenállóképességre, továbbá kedvezően hat a szárazság- és fagytűrésre is. Káliummal jól ellátott répa termése élénkebb színű, íze kellemesebb.

A káliumhoz viszonyítva majdnem nagyságrenddel kisebb a gyökérzöldségfélék magnéziumigénye, de így is számottevő, semmiképpen nem nevezhető mikroelemnek, mint ahogy azt a gyakorlatban sokszor gondolják.

Mikroelemek közül ki kell emelni a bórt, mivel hiánya igen súlyos betegséget, a gyökérfélékre jellemző szívrothadást okozza. Főleg meszes, lúgos talajon, öntözetlen körülmények között alakul ki, ilyen esetben a termés közepe megbarnul, elszivacsosodik, majd üregessé válik.

A fajlagos igények figyelembevételével meghatározott kijuttatandó mennyiséget a talaj tápanyag-ellátottságának függvényében szükséges módosítani. Ha a talaj tápanyagtartalma a "közepes" szint alatt van, tehát "gyenge" vagy "nagyon gyenge" minősítést kap, akkor a számolt mennyiséget 25, illetve 50%-kal érdemes megemelni.

"Jó" és "igen jó" ellátottságnál 25, illetve 50%-os csökkentés szükséges. Nagy trágyaadagok esetében figyelemmel kell lenni az adott terület nitrát-terhelhetőségére és az egyszerre kiadható nitrogén (N) és kálium (KO) mennyiségre (2. táblázat).

Fontos, hogy figyelembe vegyük a további korrekciós tényezőket is, például a várható tápanyagveszteségeket, mint a nitrogén kimosódását homokos talajon, illetve a foszfor lekötődését kötött talajon. Emellett lényeges a korábban végzett szerves trágyázás hatása, amely tápanyag-lebomlást eredményezhet, valamint az előző kultúraként termesztett pillangós növényekből származó nitrogéntöbbletet is érdemes figyelembe venni.

A tápanyagutánpótlás egyes elemei (trágya mennyisége és minősége, a kijuttatás időzítése és módja) a gyökérpetrezselyem és a sárgarépa esetében is a termesztési céltól, a tenyészidőtől, illetve a fajtától függően eltérő, mint ahogy eltérő az alkalmazott termesztéstechnológia is.

Gyakran tapasztalható, hogy a figyelem elsősorban a kiszórt műtrágya mennyiségére és típusára összpontosul, míg a kijuttatás időpontja és módja, valamint a műtrágya felosztása és a talajba való bedolgozása háttérbe szorul. Ezen aspektusok figyelmen kívül hagyása pedig jelentősen befolyásolhatja a tápanyagok hatékonyságát és a növények fejlődését.

A műtrágyák kiválasztásakor a költségek mellett fontos tényező a talaj kémhatásának befolyásolására képes tulajdonságok figyelembevétele, valamint az összetételük, például a kísérőelemek jelenléte és vízoldékonyságuk. A gyökérzöldségek esetében megnyugtató, hogy nem érzékenyek a klórra, így a káliumtrágyák közül bátran alkalmazhatjuk a kálisót (KCl) is, anélkül, hogy a klórmentes, drágább változatra lenne szükség.

Az összetett vagy komplex készítmények esetében az egyes tápelemek egymáshoz viszonyított arányának van jelentősége. A káliumhoz viszonyított magas nitrogéntartalom a tárolhatóságot rontja. A bórtartalmú kombinációkat, akár lombtrágyák esetében is, a bórhiánybetegségek elkerülése érdekében célszerű előnyben részesíteni.

Minél nagyobb egy zöldségféle fajlagos tápanyagigénye, azaz minél nagyobb a kiszórásra kerülő trágyaadag, minél hosszabb a tenyészidő, annál valószínűbb, hogy a kijuttatandó műtrágyát meg kell osztani, több részletben kell kiadni (3. táblázat).

Ezt tovább módosítja a termesztési technológia és a talaj kötöttsége. Az említett szabály szem előtt tartása a hosszú tenyészidejű, nagy tápanyagigényű ipari és tárolási zöldségféléknél feltétlenül indokolt.

Az őszi gabonák esetében indokolt, viszont a zöldségféléknél problémás lehet – és ezt a környezetvédelmi szempontok is helyénvalóan bírálják – ha az őszi alaptrágyázáshoz NPK tartalmú összetett trágyákat alkalmazunk.

A fejtrágyázás időpontjának megválasztása szoros összefüggésben áll a növény fejlődési állapotával és fenológiai fázisaival. A legoptimálisabb eredmények elérése érdekében érdemes a tápanyagokat akkor kijuttatni, amikor azok a legjobban hasznosulnak, ezáltal biztosítva a növény számára a szükséges tápanyagot a legkedvezőbb körülmények között.

Az ipari és tárolási répa, illetve petrezselyem esetében az első fejtrágyát 6-8 cm-es növénymagasságnál, a másodikat 12-15 cm-es, míg a harmadik fejtrágyát 20-25 cm-es fejlettségnél juttassuk ki. A betakarítást megelőző 2-3 hétben fejtrágyát már nem javasolt adni.