Hol rejtőzik mostanában a boldogság? | ma7.sk

A szerelem nem csupán a külső szépségről szól, ahogyan a klasszikus slágerek is hirdetik: "Szerelemhez nem kell szépség, szerelemhez nem kell ész..." Ez az érzelem váratlanul érkezik, szinte ránehezedik az emberre, és mindent elsöpör. Nincs kiút... A gyomorban táncoló pillangók érzése rabságba ejti a szíveket. Az intenzív érzelmi állapot általában másfél-két évig tart, majd jó esetben átalakul egy mély, tartós szeretetté. Ennek köszönhetően a férfi és a nő hosszú éveken, sőt évtizedeken át képesek együtt élni. Sokan álmodoznak a mindent elsöprő, lángoló szerelemről, de a valóság gyakran más képet fest. A statisztikák azt mutatják, hogy a szenvedélyes szerelemből született házasságok ritkán állják ki az idő próbáját, míg azok a kapcsolatok, amelyeket talán kezdetben meg sem becsültünk, időtállóbbak lehetnek. Ezek a tartós kötelékek gyakran a csendes, de szilárd szeretetből táplálkoznak, amely a nehézségeken is átsegít.

A szerelem, ahogy a tudományos kutatások is mutatják, nem csupán a szív ritmusának megváltozásáról szól. Bár az imádott közelsége valóban képes felerősíteni a pulzusunkat, a valódi titok sokkal inkább az agyunkban rejlik. Egyfajta kémiai varázslat zajlik le bennünk, ahol a dopamin, a szerotonin és az oxitocin játszanak főszerepet. Ezek a hormonok felelősek azért a felfokozott érzelemért, amit mindannyian a szerelem néven ismerünk. Szerencsések vagyunk, ha életünk során többször is megízlelhetjük ezt a szinte transzcendens állapotot, amikor minden gondolatunk az általunk szeretett személy körül forog, és ezt a környezetünk is észleli.

Te ragyogsz, mi történt veled? Csak nem találtál rá a szerelemre? Sokaknak már feltették ezt a kérdést, hiszen a szerelem varázsa valóban megváltoztatja az embert. A szerelmes lélek szemei csillognak, az arca kisimul, és egyfajta különleges energia veszi körül. Az izgalom pedig olykor még az étvágyat is elrabolja, ami a súlyváltozásokban is megmutatkozik.

Valljuk be, de őszintén, bár a világ legjobb dolga szerelmesnek lenni, hosszú távon azért nem lehetne bírni ezt a felfokozott érzelmi állapotot. Ezért a bölcs természet egy idő után a lángot takarékra állítja bennünk, nehogy végképp elégjünk. Ha szerencsénk van, néha-néha sikerül újra felizzítani, ami a tartós párkapcsolatban valóságos áldás és segíti a mindennapok teljesebb megélését.

A fenti kérdés leginkább a nőket foglalkoztatja, de férfiak szájából is hallani néha olyat, hogy bizony az igazi már megvolt, elmúlt, de kár érte... A szakemberek szerint a nagy Ő igenis létezik. De leginkább csak álmainkban. Mert hogy is lehetne a több milliárd lakosú földön egyetlenegy ember, aki éppen nekünk lett szánva, és őt meddig kéne keresnünk...? Más a vágyakozás, amiben sokan igencsak jók vagyunk, és más a kapcsolódás. Egy másik emberhez. Képesek vagyunk-e rá? Láttunk-e pozitív példákat gyermekkorunkban?

A modern kor embere számára a kötődések hiánya vált az egyik legégetőbb problémává. Egyre bizalmatlanabbá válunk, ami megnehezíti a tartós párkapcsolatok kialakítását. A mai fiatalok, akik sokszor csonka családi háttérrel nőnek fel, frusztráltak és elbizonytalanodottak, rettegnek a kapcsolati elköteleződéstől és a felelősségvállalástól. Amint a kapcsolatban felmerülnek az első nehézségek, hajlamosak azonnal hátrálni, elmenekülni a problémák elől. Ahelyett, hogy megpróbálnák helyrehozni a dolgokat, inkább elengedik, mintha csak egy elromlott mobiltelefon lenne, amelyet már nem érdemes megjavítani.

Popper Péter neves pszichológus mondta egyszer, habár az igazi nem létezik, de ha szerencsések vagyunk, az életünk során találkozhatunk két-három olyan emberrel, akivel tartósan is élhetünk boldogságban, vagy legalábbis erre jó sanszunk van. Ezekkel az esélyekkel kellene okosan sáfárkodni, ha öregkorunkra nem akarunk egyedül élni, vagy a kutyánkkal kettesben. Azt meg már eleget hallhattuk a korábban születettektől, hogy bizony a párkapcsolat húzd meg, ereszd meg játék, kompromisszumok nélkül egyszerűen nem megy.

S hogy miért írunk éppen most a szerelemről? Hát mikor, ha nem a szerelem hónapjában? Hogy bőven benne járunk, annak ékes bizonyítékai a lánykérések, az eljegyzések, az esküvők. Tele vannak a közösségi oldalak boldog párokkal... Habár virágzó cseresznyefa alatt májusban csókot váltani már-már reménytelen vállalkozás. A klímaváltozás miatt a cseresznyefák már jóval előbb elvirágoznak, mintsem beköszöntene ez a szép hónap.

Helyette az akácvirág édes illata lengedez, és ha az időjárás is kedvezően alakul, akár a szabad ég alatt is megrendezhetjük a lagzikat. Az utóbbi évtizedekben azonban a házasságkötési kedv sajnos csökkenő tendenciát mutat, és nem csupán az esküvők költségei miatt. Sok pár inkább a "vad életet" választja, és boldogan hangoztatják, hogy így is jól érzik magukat, amikor a holtomiglan-holtodiglan témája felmerül.

Nem minden fiatal nő vágyik manapság fehér, habos ruhára sem. Sokan csak hosszú többéves együttélés után húznak gyűrűt egymás ujjára. Régebben még akkor esküdtek meg, amikor tombolt a szerelem, manapság meg sokszor akkor, amikor azok a bizonyos hormonszintek rég normalizálódtak, jól ismerik egymás hibáit és előnyös tulajdonságait. Ki tudja, lehet, hogy éppen az ilyen házasságok tartanak ki sokáig, akár egy életen át, inkább mint a rózsaszín ködben köttetettek!

Bözsikém, a szívem még mindig úgy dobog érted, ahogy akkor, amikor az oltár elé álltunk. Ezt egy idős férfi mondta a halálos ágyán, miközben az ő szeretett felesége kezét fogta, és az évtizedek során megélt boldogságot idézte fel. Milyen csodálatos szerelmi vallomás ez, hiszen a szoba sarkában ott állt a család, gyermekek és unokák, akik nemcsak hallották, hanem érezték is a szavak súlyát. Tudták, hogy a szüleik kapcsolata nem csupán egy házasság volt, hanem egy igazi szövetség, tele szeretettel. Felnőttként is emlékeznek, hogyan kértek bocsánatot egymástól a hangos viták után, és hogy a szeretetük minden apró gesztusban megnyilvánult: a mosolyokban, az ölelésekben, a derékátfogásokban és a játékos ugratásokban. Az ő boldogságuk volt a példa, ami a gyermekeik számára is megmutatta, mi az igazi szeretet.

Bár a szigor időnként jelen volt, a házban a nevetés sosem hiányzott. Apa és anya tiszteletteljesen bántak egymással, és megadták a másiknak a lehetőséget, hogy saját, egyéni életet éljen. Egy szó, mint száz: akinek ilyen mintát mutatnak, az a saját párkapcsolatában vagy házasságában is hasonló értékekre törekszik.

A sírig tartó szerelem létezése nem csupán mítosz; vannak, akiknek életét egyetlen, igazán mély érzés határozza meg. Igaz, hogy ezek a kapcsolatok manapság egyre ritkábbak, de még mindig találkozhatunk olyan emberekkel, akiknek a szívében egyetlen szerelem örökre megmaradt. A modern világban azonban úgy tűnik, hogy a kapcsolatok gyorsan jönnek és mennek, és a fájdalom, amit egy szakítás okoz, mintha már nem lenne olyan éles, mint régen. Sokan a boldogság nyomában járva egyik kapcsolatból a másikba ugrálnak, miközben talán észre sem veszik, hogy az igazi társuk ott várta őket, csak éppen elkerülték egymást. Az élet néha furcsa játékokat űz, és a valódi szeretet megtalálása nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.