Az információszabadság kérdése Európában kiemelt jelentőséggel bír, és nemrégiben megjelent egy új jelentés, amelyben az Átlátszó is esettanulmányként szerepel. Ez a dokumentum részletesen elemzi a különböző országok gyakorlatát az átláthatóság és a hozzá

Bár Európa számos országában jogszabályok biztosítják az információszabadságot, a valóságban az újságírók gyakran szembesülnek komoly akadályokkal: elhúzódó, részleges vagy akár elutasított információkérések, túlzott titkosítás, valamint drága jogi perek nehezítik a munkájukat. Az Európai Sajtó- és Médiaszabadság Központ (ECPMF) égisze alatt működő Media Freedom Rapid Response (MFRR) legújabb jelentése öt év leforgása alatt 60 olyan sajtószabadság-ellenes esetet tárt fel, amelyek az információszabadság megsértésével kapcsolatosak, mindezt a Mapping Media Freedom adatbázisban dokumentálva. A jelentés négy országra fókuszál, hogy mélyebben elemezze a helyzetet.

A jelentés alapján a 60 problémás eset összesen 17 különböző országban bukkant fel. A legnagyobb számú bejegyzést Ukrajnában rögzítették, ahol 17 esetet tapasztaltak. Ezt követően Románia 9, Moldova pedig 7 esettel áll a sorban. Magyarország 6, míg Málta 4 problémás esettel zárja a listát. A kutatók hangsúlyozzák, hogy sok helyen évente csupán 1-2 eset lát napvilágot, ami inkább az aluljelentésre utal, mintsem arra, hogy a problémák ne lennének jelen.

A "papíron létező jog" és a valóságos gyakorlat között hatalmas űr feszül. A négy kiválasztott országban jogszabályok biztosítják a hozzáférést, azonban a kérelmeket gyakran figyelmen kívül hagyják, indokolatlanul késleltetik, részben teljesítik, vagy akár elutasítják. Ez nemcsak, hogy időigényes és költséges jogi vitákhoz vezet, hanem számos ember számára megnehezíti a jogaink érvényesítését.

Európában nincs egységes FOI (információszabadság) törvény, ezért az eljárási határidők, a kivételek köre és a fellebbezések országonként jelentősen eltérnek. Az Európa Tanács Tromsøi Egyezménye a közérdekű dokumentumokhoz való hozzáférés első kötelező erejű sztenderdje, ám a 47 tagországból csak 17 ratifikálta (köztük Magyarország és Ukrajna). Uniós szinten a hozzáférést többek között az 1049/2001/EK rendelet biztosítja az EP, a Bizottság és a Tanács irataihoz, de az uniós intézményeknél is jellemző a túlhúzott határidő és a kivételszabályok túlhasználata - különösen a "közérdek-mérlegelés" hibás alkalmazása miatt.

A jelentés világosan bemutatja az FOI (Freedom of Information) jelentőségét konkrét esetek révén: például a 2025-ös "Forever Lobbying Project" során 184 adatigénylés révén derült fény arra, hogyan igyekezett a PFAS-ipar befolyásolni egy uniós tilalom előkészítését. Ez az eset jól illusztrálja, hogy a nyilvános hozzáférés és az újságírói ellenőrzés nélkül a helyzet átláthatósága és a közérdek védelme súlyosan sérülhet.

Németország – Politikai nyomás és bürokrácia A német politikai táj különleges összetettséggel bír, ahol a bürokrácia és a politikai nyomás szoros kapcsolatban áll egymással. Az ország híres precíz, szabályozott működéséről, ám ez gyakran lassú döntéshozatali folyamatokkal és bürokratikus akadályokkal jár. A politikai döntések mögött álló nyomás, legyen az belső vagy külső forrásból származó, gyakran érezhető a közigazgatás működésében. A helyi és nemzeti szinten egyaránt jelen lévő politikai erők, valamint a közvélemény nyomása sokszor befolyásolja a bürokratikus döntéseket. A törvényhozás során a politikai képviselők igyekeznek megfelelni választóik elvárásainak, ami sokszor a bürokrácia lassúságát és nehézkességét eredményezi. Ezen kívül a nemzetközi kapcsolatok és a globális események is gyakran új kihívások elé állítják a német politikai rendszert, így a bürokráciának folyamatosan alkalmazkodnia kell a változó körülményekhez. Összességében a német politikai életet a bürokrácia bonyolult hálója és a politikai nyomás kettőssége határozza meg, ami mindkét oldal számára kihívások elé állítja az érintetteket, miközben a hatékony működés érdekében a rendszer folyamatos fejlesztésére van szükség.

A német alaptörvény a sajtószabadságot és az információhoz való hozzáférés jogát szorosan összekapcsolja, azonban a rendszer nem egységes. A szövetségi információszabadsági törvény (FOI) 2006 óta működik, de emellett számos különálló zöld- és fogyasztóvédelmi jogszabály, valamint eltérő tartományi szabályozások is léteznek. A Global Right to Information Ranking felmérése alapján Németország a 140 ország közül a 127. helyen áll, amely a gyenge jogi garanciák és az eljárási díjak következménye. A 2025-ös koalíciós tárgyalások során szóba került a szövetségi FOI-törvény esetleges eltörlése is; végül "reformra" került sor, de az üzenet világos: a rendszer továbbra is megköveteli a fejlődést.

A gyakorlatban az újságírók gyakran 50-500 eurós díjakkal, "üzleti titok" hivatkozásokkal és elavult eljárásokkal, mint például a postai kézbesítés követelménye, találkoznak. A FragDenStaat, a legnagyobb német nyilvános információs platform, 2024-ben 27 819 kérelmet regisztrált. Tapasztalataik szerint a jogi keretek alkalmazása látszólag egyszerű, ám sok kérés megreked a rendszerben. 2024-ben a Szövetségi Közigazgatási Bíróság olyan döntést hozott, amely a postai cím megadásához köti az információkhoz való hozzáférést, ami különösen hátrányosan érintheti a kiszolgáltatott csoportokat. Emellett a digitális iratkezelés hiánya is probléma: például a politikai kommunikáció, amely üzenetküldőkön zajlik, nem mindig kerül dokumentálásra az irattárban.

Magyarország - A rendszerszintű korlátozások és az oknyomozó újságírók a fókuszban Az országban egyre inkább érezhető a rendszerszintű szűkítések hatása, amelyek nem csupán a szabad információáramlást veszélyeztetik, hanem az oknyomozó újságírók munkáját is célkeresztbe állítják. A hatóságok fokozott figyelme és a jogi keretek szigorítása komoly kihívások elé állítják azokat, akik a társadalmi igazságosságot és a hatalom elszámoltathatóságát hirdetik. Ezek a tendenciák nemcsak a sajtószabadságot korlátozzák, hanem a demokratikus értékek védelmét is aláássák, miközben a közvélemény tájékoztatása egyre inkább kockázatos tevékenységgé válik. Az oknyomozók bátorsága és elhivatottsága alapvető fontosságú ahhoz, hogy a társadalom tájékozott maradjon, és a hatalommal való visszaélések ne maradhassanak büntetlenül.

A Fidesz-KDNP kormányzása alatt az információszabadság folyamatos nyomás alatt állt. A civil szervezetek és szerkesztőségek kérelmeit gyakran elutasítják, hivatkozva "külföldi befolyásra" vagy nemzetbiztonsági megfontolásokra. 2023-ban megalakult a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SzuHi), amely széleskörű vizsgálati jogosítványokat kapott. 2024-ben a hivatal vizsgálatot indított többek között az Átlátszó ellen. 2025-re a kormány a közélet átláthatóságát érintő törvénytervezetet terjesztett elő, amely újabb listázási és szankcionálási lehetőségeket helyezett kilátásba.

Konkrét ügyek is jelzik a falakat: az Átlátszó a Nemzeti Sport állami megvásárlásának költségéről kért adatot - a választ előbb "üzleti titokra" való hivatkozással tagadták meg, végül a Fővárosi Ítélőtábla 2024 júniusában a lap javára döntött, és kiderült: az állam 3,5 milliárd forintot (kb. 8,8 millió eurót) fizetett a napilapért. A Direkt36 a kínai partnerekkel tervezett vasúti-logisztikai projekthez kapcsolódó miniszteri levelezést kérte ki; a kormány szerint ilyen levél nem létezik, a bíróság 2024-ben érdemi bizonyíték hiányában a kormány álláspontját fogadta el - ez tipikus példa a bizonyítási nehézségekre. A Magyar Hang 2025-ös igénylését a Puskás Múzeum finanszírozásáról a SzuHi-hoz passzolták, "külföldi finanszírozásra" hivatkozva - ahelyett, hogy érdemben válaszoltak volna.

Málta - jogszabályba épített korlátok és "adminisztratív csend"

A FOI törvény 2008 óta van érvényben, azonban a nemzetközi rangsorok alapján Málta a 140-es listán mindössze a 83. helyet foglalja el. Ennek oka többek között a széleskörű kivételek rendszere, a személyes adatok kötelező bekérési gyakorlata, valamint a közintézmények átfogó mentességei. A határidők rendszeres meghosszabbítása is jellemző, ami gyakran oda vezet, hogy a hatóság a második határidő letelte után is elutasítja a kérelmet. Sok eset évekig elhúzódik a bíróságok előtt, és a fellebbezési folyamat gyakran visszavezet az első döntést hozó hatósághoz, így gyakorlatilag megfosztva a kérelmezőt a jogorvoslat lehetőségétől.

Civil szervezetek, mint például a Daphne Caruana Galizia Foundation és az Amphora Media, arra figyelmeztetnek, hogy a rendszer "tervezési alapon" zárja ki az információkat. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a kormányzati gyakorlatban a hallgatás és a késlekedés vált a megszokottá, miközben a jogvédő szervezetek és a bíróságok csak jelentős költségek árán tudják érvényesíteni a szükséges korrekciókat.

Ukrajna - A háború és a nyilvánosság közötti finom egyensúly Az ukrán konfliktus nem csupán katonai esemény, hanem egy komplex narratíva is, amely a nyilvánosság és a háború dinamikáját fedi fel. A háború frontvonalai mellett egy másik csata is zajlik: a tájékoztatás és a dezinformáció harca. Az információ áramlása, a média szerepe és a közvélemény manipulálása mind elengedhetetlen elemei ennek a kényes egyensúlynak. A háború valós idejű eseményei mellett a közvélemény formálása is kulcsfontosságú. Az ukrán állam és a civil társadalom próbálja egyensúlyba hozni a valóság bemutatását, miközben megakadályozza a hamis narratívák terjedését. A közösségi média korában a hírek gyorsan terjednek, de ezzel együtt nő a manipuláció lehetősége is. A kormányzati és civil szervezetek folyamatosan dolgoznak azon, hogy a lakosság pontos információkat kapjon, miközben a háború súlyos következményeivel is szembe kell nézniük. Ezen a kényes mezsgyén a sajtó és a média felelőssége kiemelkedő. A háborús tudósítók bátorsága és elkötelezettsége elengedhetetlen ahhoz, hogy a világ tudomást szerezzen a valós helyzetről. Azonban a hírek hitelessége és a források megbízhatósága mindvégig kérdéses marad, hiszen a háború tüzében a manipuláció és a propaganda könnyen elhomályosíthatja a valóságot. A nyilvánosság és a háború közötti egyensúly tehát nemcsak a tájékoztatásról szól, hanem a társadalmi felelősségről is. A polgárok tudatosságának növelése és a kritikus gondolkodás elősegítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a társadalom képes legyen megbirkózni a háborúval járó kihívásokkal és megőrizze saját identitását a zűrzavar közepette. Ukrajna példája rávilágít arra, hogy a háború nem csupán a fegyverek harca, hanem a szavak és információk csatája is, ahol a tudás és az igazság keresése elengedhetetlen a jövő építéséhez.

Az ukrán FOI-t a szakirodalom Európa egyik legprogresszívebbjének tartja (a 2011-es törvény aktív közzétételi kötelezettséget is előír, vészhelyzetben 48 órás válaszidőt enged), de az orosz invázió óta rendkívüli jogrend korlátozza a hozzáférést: állami nyilvántartásokat zártak le, FOI-t kérelmeket "hadijog" hivatkozással utasítanak el.

A MapMF 17 ukrajnai FOI-esetet listáz: nyolc elutasítás "hadijog" alapján, további esetekben biztonsági kockázatokra, adathordozók megsemmisülésére vagy a hatósági kapacitások csökkenésére hivatkoztak. A Slidstvo.Info például három alkalommal kért adatot képviselők külföldi útjairól - hiába; helyi újságírók építési projektekre vonatkozó kérdéseit is visszadobták "nem közérdekűségre" hivatkozva.

A jelentés alapját desk research, a MapMF-adatok, valamint öt szakértői interjú adja, amelyek az Access Info Europe, a FragDenStaat, a Daphne Caruana Galizia Foundation, az Átlátszó és a Detector Media képviselőivel készültek. A vizsgált időszak 2020. január 1. és 2025. június 30. közé esik. A szerzők kiemelik, hogy a lakosság és még a szerkesztőségek is gyakran hiányos információkkal rendelkeznek a FOI (Freedom of Information) jogokról, ami miatt sok sérelem és jogsértés rejtve marad. Ennek következtében sokan nem élnek jogorvoslati lehetőségeikkel, vagy elvesznek a jogi terminológia útvesztőjében.

A működőképes közérdekű adatokhoz való hozzáférés alapvető előfeltétele a demokratikus elszámoltathatóságnak. Csak ezen az úton nyerhetünk betekintést a közpénzek felhasználásába, a döntéshozatali folyamatokba és a korrupciós kockázatok feltérképezésébe. Az MFRR kiemeli, hogy az európai hatóságoknak sürgősen fel kell hagyniuk a szándékos késlekedéssel, a kivételek indokolatlan alkalmazásával, valamint az álcázott transzparenciával – például a túlzottan cenzúrázott, vagy nehezen kezelhető formátumú adatok szolgáltatásával. A jogszabályi keretek mellett elengedhetetlenek a gyakorlati reformok is, amelyek az alábbi területeken valósulhatnak meg: digitális iratkezelési rendszerek bevezetése, egységes eljárási normák kialakítása, díjmentes vagy kiszámítható díjszabás bevezetése, határidők szigorú betartása és valódi, független jogorvoslati lehetőségek biztosítása.