Jack Bond, a brit avantgárd filmkészítés egyik kiemelkedő alakja, karácsony előtt távozott az élők sorából, ezzel mély űrt hagyva a művészeti világban - számolt be róla a Librarius.hu.
Jack Bond, az avantgárd filmkészítés egyik kiemelkedő alakja, aki a hatvanas és hetvenes években Jane Ardennel együttműködve radikális filmeket készített, majd később a Pet Shop Boys és Adam Ant zenészekkel is dolgozott, december 21-én, 87 éves korában távozott az élők sorából egy twickenhami idősek otthonában. Ezt a családja osztotta meg a Guardiannal.
Bond karrierje sokszínűségéről volt ismert, és kezdeti sikereit Jane Ardennel való együttműködésének köszönhette, akit az 1960-as évek elején ismert meg. Miután Bond a BBC-nél kezdte pályafutását, első nagy áttörése a Wilfred Owen életét bemutató The Pity of War című dokumentumfilm volt 1964-ben. Egy évvel később Ardennel közösen készítették el Dalí in New York című filmjüket, amely a művész életének egyedi pillanatait mutatta be.
Ardent Bond a "gyönyörű és csodálatos nő" kifejezéssel írta le őt, miközben teljes mértékben átadta magát radikális nézeteinek. E szellemiség ihlette az 1968-as Separation című művet, amely egy kísérleti, "cut-up" technikával készült alkotás. Ez a történet a széteső házasságok és a szerelmi szenvedések mélyreható elemzésére összpontosít.
Az 1970-es években Arden és Bond közös kreatív együttműködése továbbra is lendületben maradt, amelynek egyik kiemelkedő darabja a The Other Side of the Underneath című film volt. Arden rendezői zsenialitása és Bond produceri irányítása alatt készült alkotás mélyen belemerült az antipszichiátriai mozgalom kérdéseibe, egy fiatal nő skizofréniájának komplex ábrázolásával. A film nemcsak tartalmával, hanem a forgatás során alkalmazott szokatlan módszereivel is hírnevet szerzett, beleértve a droghasználatot, melyek sok vitát generáltak a filmes világban.
Az 1979-ben debütáló Anti-Clock egy lenyűgöző álomszerű sci-fi parabolát tár elénk, amely jelentős visszhangot keltett a szakmában, és a Londoni Filmfesztivál nyitófilmjeként debütált.
Arden 1982-es tragikus öngyilkossága után Bond hosszú időre visszahúzódott, és elkerülte közös munkáik nyilvános bemutatását. Csak 2009-ben döntött úgy, hogy a British Film Institute keretein belül restauráltatja és újra kiadja ezeket a műveket.
Az 1980-as években Bond visszatért a televíziózás színpadára, ahol számos epizódot készített a The South Bank Show című műsor számára. Ebben a sorozatban olyan kiemelkedő alkotókat mutatott be, mint Werner Herzog, Patricia Highsmith és Roald Dahl. Az utolsó epizód különösen felkeltette Neil Tennant és Chris Lowe érdeklődését, akik rendezőt kerestek a Pet Shop Boys dalait összefogó filmhez. Így született meg az It Couldn't Happen Here, melyet Bond "őrült képeslapként" jellemzett. Bár a film a mozikban nem aratott osztatlan sikert, annak egyes jeleneteit felhasználták az Always on My Mind videoklipjében.
Bond rendezte a "Heart" című dal videóklipjét is, ahol Ian McKellen egy impozáns szlovéniai kastélyban alakítja a vámpír karakterét.
2013-ban Bond újra a mozivászonra lépett a The Blueblack Hussar című dokumentumfilmmel, amely Adam Ant zenei pályafutásának izgalmas visszatérését örökítette meg. Öt évvel később, 2018-ban az An Artist's Eyes című alkotásával a festő Chris Moon művészetét mutatta be a nagyközönségnek, felfedve a művész világát és inspirációit.
Bond magánéletében felesége, Moira, valamint három gyermeke és élettársa, Mary-Rose Storey gyászolja őt. Mary-Rose, aki operatőrként tevékenykedett Bond későbbi filmjein, mély kapcsolatot ápolt a művésszel. Emellett egy negyedik gyermekük, Rebecca is fájó emlék marad, hiszen ő 2018-ban távozott el az élők sorából. Jack
Bond életműve a brit avantgárd filmművészet egyedülálló kincsét képviseli, amely a radikalizmus és a kreativitás dinamikus összefonódását tükrözi. Munkái ma is fényforrásként ragyognak a fiatal filmesek számára, és különleges szerepet játszanak a brit kulturális örökség gazdag szövetében.
