A jégrakétáktól kezdve egészen a Leóig és azon túl, egy különleges utazás veszi kezdetét. Az űr fagyos csúcsaitól a földi csodákig terjedő kalandok várnak ránk. Képzelj el egy világot, ahol a jég és a csillagok találkoznak, ahol a fagyos űrhajók szelik át

Jégkrémárus Budapesten, 1974-ben (Forrás: Fortepan/Bauer Sándor)

Itt az ideje, hogy élvezzük a jégkrémek varázslatos világát! Ma már számtalan íz és forma közül választhatunk, de nézzünk vissza egy kicsit a múltba: milyen volt a fagylaltkultúra a szocializmus idején? A népszerű jégrakéta és a legendás Leó fagylaltok nemcsak ízélményt nyújtottak, hanem nosztalgikus emlékeket is ébresztettek. Fedezzük fel együtt ezt a különleges időszakot, ahol a fagyik nem csupán édességek voltak, hanem a közösségi élmények, a gyermeki örömök és a baráti találkozók szerves részei. Ki ne emlékezne a nyári napokra, amikor a jégkrémes kocsi zörejére összegyűlt a gyerekcsapat, hogy megossza egymással a legújabb ízeket?

Csokoládé, vanília, rumos dió, rumos meggy, puncs és grillázs – ezek az ízek olyan emlékeket idéznek, amelyek a Rákosi-rendszer alatt a fagylaltospultokban szinte kötelező jelleggel jelen voltak. A szigorú kommunista éra alatt ezek a desszertek jelentettek egyfajta menekülést a mindennapok szürkeségéből. A hatalom is tudta, hogy a népnek szüksége van a kis örömökre: ezért 1949-ben, a legnagyobb cukrászdák államosítása után megalakult a Nemzeti Fagylaltgyár Vállalat. Nem sokkal később az Országos Tervhivatal rendeletben határozta meg a fagylaltok mennyiségét és árát. A 25 grammos gombócokat tölcsérben 50 fillérért kellett kínálni – ez az ár egészen a '80-as évek elejéig megmaradt, így a fagyizás egy igazi közönséges örömmé vált a nehéz időkben.

Az elmúlt harminc év során az alapanyagok ára és a munkaerő költsége folyamatosan emelkedett, ami a főzött fagylaltok minőségére is rányomta a bélyegét. Az állami cukrászdák, hogy fennmaradásukat biztosítsák, különféle trükkökhöz folyamodtak: voltak olyan helyek, ahol kötelezően extra feltéteket számoltak fel a fagylaltok mellé, míg másutt "zenehallgatási" felárat kértek még azoktól is, akik nem is a helyszínen fogyasztották el a hűsítő desszertet.