A magyar sportvezetés újraértelmezte a kategóriáit: bemutatjuk a "győzteseket" és a "vereségeket".

Schmidt Ádám, a Honvédelmi Minisztérium sportért felelős államtitkára csütörtökön bejelentette, hogy a 2023 januárjától életbe lépett ötkategóriás rendszerben hogyan alakították át a sportágak rangsorolását. Az eddigi legmagasabb szintről egy sportág eltávolításra került, míg helyette kettő új sportág lépett elő, amelyek mindketten olimpiai bajnokokat hoztak a magyar csapatnak a párizsi olimpián.

A sportállamtitkár a sajtóeseményen kiemelte: a párizsi olimpián a magyar csapat eredményeinek javát azok a sportágak szállították, amelyeket korábban az első kategóriába soroltak.

Ezek közül az egyetlen téli sportág, a korcsolya, elveszítette korábbi rangját, és a második szintre került. Mivel a Liu fivérek már kínai színekben versenyeznek, és nélkülük a sportág háttérképe, valamint a jelentős utánpótlás ellenére is, a célkitűzések és a nemzetközi színtéren való szereplés lehetőségei jelentősen megváltoztak. Így a sportvezetés döntése várható volt.

Egy sportág kimaradt, de kettő viszont sikeresen felkerült az első osztályba. Figyelembe véve, hogy Gulyás Michelle és Márton Viviana révén a magyar öttusa és taekwondo is aranyérmet ünnepelhetett Párizsban, egyértelműen realitás volt az előrelépés.

Márton Viviana, a 18 éves tehetséges fiatal, és ikertestvére, Luana, aki a sportág egyetlen magyar világbajnoka, de az olimpián még nem indult, óriási lehetőségekkel rendelkezik a magyar tekvondó világában. Bár a sportágon belül a résztvevők köre viszonylag szűk, az ő életkoruk és kitartásuk révén bőven van potenciál a fejlődésre. Különösen figyelemre méltó, hogy a tekvondo a harmadik kategóriából egyetlen lépcső kihagyásával az elsőbe lépett, ami bravúros teljesítménynek számít.

Az öttusa világában hazánk kiválóságai folyamatosan sorakoznak, és mindig található legalább egy, de gyakran több olyan versenyző, aki képes nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Ilyen például Gulyás Michelle is, aki csupán 24 éves. Jelenleg azonban egy kérdőjel lebeg a jövő felett: az új lebonyolítási rendszer, amely Párizs után a lovaglást akadályversennyel egészíti ki, jelentősen átformálhatja a sportágban megszokott erőviszonyokat.

Az olimpiai szempontból éremesélyesnek gondolt második kategóriában megőrizte helyét hat sportág (atlétika, cselgáncs, kerékpár, triatlon, sportlövészet, vitorlázás), a korcsolyáról és az öttusáról már fent tettünk említést. Előbbi új beszálló ebben a körben, ahonnan utóbbitól meg elköszöntek.

A kézilabda búcsúzott a nemzetközi porondtól, hiszen a sportág egy kategóriával hátrébb lépett, és az éremkeresés helyett most inkább a pontszerzés tűnik reális célnak a Magyarországon népszerű csapatsportban. Érdemes megemlíteni, hogy a magyar kézilabda húsz évet várt arra, hogy 2004 után végre mindkét szakág képviseltethesse magát az olimpián. A férfi csapat három alkalommal (2008, 2016, 2021), míg a női csapat két alkalommal (2012, 2016) maradt le a részvételről. Rióban pedig sajnos egyetlen magyar együttes sem volt jelen.

Ahogyan az öttusa és a korcsolya váltotta egymást az első és a második kategóriában, úgy váltotta egymást a kézilabda az ökölvívással a másodikban és a harmadikban.

A magyar bunyósok a közelmúlt évtizedeit tekintve 2008-ig közepes létszámú csapattal vettek részt az olimpián (3-9 fő), Londontól viszont a kvótákért is komoly küzdelmet kellett folytatniuk, és már azt önmagában sikerként lehetett értékelni. 2012-ben három magyar lépett szorítóba, Rióban kettő, Tokióban egy, Párizsban viszont ismét három. Hámori Luca emlékezetes és viharos körülmények között végzett két győzelemmel, valamint egy vereséggel hivatalosan az ötödik helyen. Ugyancsak ötödik lett Kovács Richárd (1 gy/1 v), míg Akilov Pylyp első meccsén a nyolcaddöntőben elbukott, és zárt így hivatalosan a 9. helyen.

A sportág és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság viszonya az utóbbi években viharos volt, a tradíciók ellenére már a részvétele is megkérdőjeleződött az ötkarikás programban. Pedig a magyarok kimondottan sikeresek benne (10 arany-, 2 ezüst-, 8 bronzéremmel), győzniük viszont legutóbb 1996-ban, Atlantában a honi szövetség közelmúltban megválasztott elnökének, Kovács Istvánnak sikerült, dobogóra pedig Erdei Zsolt (2000, Sydney) óta nem léphetett magyar ökölvívó. Utóbbi két klasszis világbajnoki címmel is büszkélkedhet az amatőrök között, de a sportági utódoknak a férfiaknál Kokó 1991-es és 1997-es, Madár 1997-es bravúrját sem sikerült megismételniük. És a női szakág sem járt ilyen magasságban két évtizede, Pruzsinszky Ivett 2001-ben, Kovács Mária 2002-ben és 2005-ben lett világbajnok.

A harmadik kategóriában figyelemre méltó mennyiségi változás zajlott le, ahol a korábban említettek szerint a taekwondo két helyet, míg a boksz egyet lépett előre. Ezzel szemben kilenc sportág, köztük az evezés, kosárlabda, síelés, hódeszkázás, súlyemelés, szinkronúszás, szörfözés, tenisz és tollaslabda, hátrányos helyzetbe került, és pozíciót veszített a rangsorban.