Hogyan lehet úgy kinyitni a felrázott szénsavas italt, hogy elkerüljük a spriccelést?

Kezdjük az elején: a szénsavas italok nyomás alatt vannak, mert így sokkal több szén-dioxidot tud felvenni a folyadék. A szén-dioxid a folyadékban oldott, illetve apró buborékok formájában van jelen, amikor pedig csökken a nyomás - praktikusan kinyitjuk az italt -, a szén-dioxid felszabadul, ezért pezseg, habzik és látunk a pohár szélén valamint az italban felfelé tartó buborékokat. Amikor felrázzuk az üdítőt vagy a sört még bontatlan állapotban, akkor megnöveljük a folyadék felszínének területét, ezzel felszabadítunk egy adag szén-dioxodot, ami aztán a felbontás után távozik és kilöki a felette található folyadékot.

A jelenség nem éppen a legkellemesebb, hiszen nem azért bontjuk fel ezeket az italokat, hogy azok szétfröccsenjenek (kivéve persze, amikor valaki pezsgőfröccsel ünnepli az örömét), hanem hogy élvezzük őket. Ráadásul az energikusan kipattanó palackok nemcsak meglepetéseket okoznak, hanem gyakran kellemetlen és felesleges takarítást is igényelnek.

A fröcskölés elkerülésére egy elterjedt trükk a palack vagy üveg gyengéd pöckölése a tetején, alján vagy oldalán. Az utóbbi években azonban a Better Call Saul című sorozat hatására egy új technika is népszerűvé vált: a felrázott üdítőt bontás előtt a tengelye körül kell forgatni, így megelőzve a váratlan spriccelést. Az interneten számos videó található, amelyek bemutatják ezeket a módszereket, és 2008-ban a Szertár nevű tudományos csatorna is készített egy érdekes felvételt e témában.

Ahogy Zsiros László Róbert is részletezi a videóban, a felrázott üdítőben keletkező szén-dioxid gázbuborékok formájában kiül a doboz szélére. A finom pöcköléssel a buborékokat le tudjuk választani a palack faláról és azok felfelé távoznak. Így ezután, amikor kinyitjuk az italt a gáz felett nincs folyadék, amit ki tudna tolni. Tíz éve az ABC csatornán is bemutatták a jelenséget. Ebben kiemelik, hogy a doboz tetejének pöckölgetése nem működik, csak az, ha az oldalán végezzük a technikát. Ugyanezt a teóriát támasztja alá ez a videó is.

Úgy tűnik, a fizika és a tapasztalat egyértelmű útmutatást ad a felrázott üdítőital kinyitásának módjára. De miért is említettük az elején, hogy ez a kérdés nem ennyire egyszerű? Az elmúlt évek kutatásai rámutattak, hogy az eddigi elméletek nem minden esetben helytállóak. Egy friss bejegyzés például arra figyelmeztet, hogy a pöckölés módszere nem talál támogatást a fizikai elméletek között; bár a habképződés valóban csökkenthető vele, a teljes megakadályozására nem alkalmas. Akkor mégis miért nem spriccel ki az üdítő? A szerző azt állítja, hogy nem a pöckölés fizikai hatása, hanem az eljárásra szánt idő a döntő tényező: a nyugalmi állapotba került üdítőben ugyanis a rázás következtében felszabadult szén-dioxid egy része újra oldódik.

Egy dán kutatás is hasonló következtetésekre jutott, amelyet 2019-ben az MIT Technology Review ismertetett. Elizaveta Sopina és kollégái 1000 doboz sörön végeztek randomizált kísérletet a jelenség vizsgálatára. A kísérlet igazán részletesen zajlott. A helyi sörfőzde által felajánlott 1031 doboz sörből, néhány "veszteség" után végül 1000 doboz került a tesztelés alá. A söröket először lehűtötték, majd az egyik csoportot felrázták, míg a másik csoportot érintetlenül hagyták. A felrázott és a nyugodt sörök közül az egyik felét háromszor megpöckölték a nyitás előtt, míg a másik felét enélkül bontották fel. A kutatók mindkét esetben gondosan lemérték a dobozokat, hogy pontosan meghatározzák a habzás következtében elveszett folyadék mennyiségét. Az eredmény meglepő volt: a felrázott dobozok átlagosan 3,5 grammot, míg a nem felrázottak csupán 0,5 grammot veszítettek el.

Az elért eredmények számos izgalmas kérdést vetnek fel, amelyekre a kutatócsoport különféle elméleteket dolgozott ki, ezzel megalapozva a jövőbeli kutatások irányát. Az egyik ilyen elmélet szerint a pöckölés hatástalanságának oka abban rejlik, hogy nem állítunk elő elegendő energiát; a doboz és a benne lévő folyadék egyszerűen elnyeli a keletkező energiát. Ennek következtében a buborékok nem tudnak elszakadni a doboz falától, így nem gyűlnek össze a nyitáskor várakozó légbuborékok.

Egy másik lehetséges magyarázat, hogy az alapfelvetés hibás: a fröcskölésért felelős buborékok nem vagy nem csak a doboz falán képződnek. Így ha a buborék többsége a folyadékon belül helyezkedik el, akkor a pöcköléssel felszabadított buborékok száma elenyésző az összes buborék számához képest.

Végül pedig az is lehet, hogy a mikrobuborékokat ugyanazok a fehérjék tartják csapdában a folyadékban, amelyek a sör krémességéhez hozzájárulnak. Ez megakadályozná, hogy egyáltalán felemelkedjenek. Ha ez a helyzet, a pöckölős módszer más szénsavas italok esetében működhet, amelyek nem tartalmazzák ezeket a molekulákat.

A kutatóknak ez utóbbira egyébként van megoldási javaslatuk. Azt írják, ha valóban a fehérjék állnak a háttérben, akkor azok denaturálásával megakadályozható a habzás, ezt például úgy érhetjük el, hogy mielőtt behűtjük, felmelegítjük az italt. A fehérjék azonban fontos szerepet játszanak a sör ízében, így ezt nem javasolják, hozzáteszik viszont, hogy

A sör hőkezelése zárt fémtartályban, valamint az eljárásnak a sörfogyasztás élményére gyakorolt esetleges kedvezőtlen hatásai kiemelkedő jelentőséggel bírnak a jövőbeni kutatások szempontjából.

- zárta le a kísérletet a csapat

Nincs. Úgy tűnik, hogy a mindennapi élet tapasztalatai megerősítik a pöckölős (vagy a legújabb trend szerint a forgatós) technika hatékonyságát – e sorok szerzője is évek óta sikeresen alkalmazza az előbbit. Ennek ellenére a témával kapcsolatos kutatások és kísérletek folyamatosan megkérdőjelezik ezt a megközelítést.

A látszólagos ellentmondás feloldására egy olyan elmélet világít rá, amely a pöckölésre szánt idő jelentőségét hangsúlyozza. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ennek megerősítéséhez további kutatásokra van szükség. Általában véve a kísérletek során nem kell komoly veszélyekkel számolni, így bátran belevághat bárki otthoni környezetben. Azonban előzetesen fontos, hogy tisztázzuk: ne várjunk csodás eredményeket a pöcköléstől, és lehetőleg kerüljük, hogy a drága szőnyegünk vagy a kedvenc ruhánk felett kezdjünk el vitatkozni e szenvedélyes témáról.