Lázár nem pihen – a politikai színtéren folyamatosan aktívan részt vesz, és minden alkalmat megragad, hogy megossza véleményét és elképzeléseit. Az események alakulásával párhuzamosan mindig új stratégiákat dolgoz ki, hogy a közéleti diskurzusban meghatár

Amikor ez a szöveg a kedves olvasó elé kerül, valószínűleg már számos érdekes esemény zajlik az érintett ügy körül, olyan mértékben, hogy bölcselmünk talán még csak sejtegetni sem tudná azokat. Hogy pontosan milyen fejlemények várhatóak, azt a folyamatosan alakuló erőviszonyok fogják meghatározni, és ezeket a jövőt senki, még a küzdelem résztvevői sem képesek előre látni – ők talán a legkevésbé. Sőt, még az sem egészen világos, hogy ki kivel harcol, és miért is zajlik a konfliktus. Annyit azonban tudunk, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség január 16-án, reggel háromnegyed kilenckor közzétett egy közleményt a honlapján, amelyben bejelentette, hogy "egy folyamatban lévő nyomozás keretein belül a mai napon összehangolt eljárási cselekményeket hajt végre." A nyomozó főügyészségen indult büntetőeljárás során több helyszínen, köztük az Integritás Hatóságnál is, aktívan folynak az eljárási lépések.

Ez a szöveg egy rejtélyes, szinte már félelmetes atmoszférát teremt. Társadalmi és politikai életünk legmagasabb szintjein, ahová a mi naiv tekintetünk sosem jut el, látszólag véget nem érő harc zajlik – egyfajta istenek közötti küzdelem, ahol olyan erők és hatalmak feszülnek egymásnak, amelyek nevét a hétköznapi ember nem is meri kiejteni. A főügyészség nyomoz az Integritás Hatóságnál, amely viszont Rogán Antal hivatalán keresztül folytatja a vizsgálatot, és ez a láncolat csak tovább mélyíti a rejtélyt. Olyan sötét ügyről van szó, hogy az átlagos járókelő számára elképzelhetetlen, de talán így van ez jól, hiszen a tudatlanság néha áldásosabb, mint a belelátás a homályos titkokba.

Kicsit furcsa, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség úgy érzi, szükség van arra, hogy a nyilvánosságot tájékoztassa a titkos természetű munkájáról. Eddig úgy tűnt, hogy a közvélemény nem is vágyik efféle információkra, sőt, valószínűleg nem is keresi azokat. Az is érdekes, hogy a nyomozás éppen az Integritás Hatóságnál kezdődött – ennél a szervnél, amelynek legfőbb küldetése a korrupció elleni szigorú fellépés. Ez önmagában nem mond sokat, sőt, a politikai kommunikáció általában véve is rejtélyes, és ami mégis közvetítve van, az gyakran másoknak szól, nem nekünk.

A Turul szobor nemzeti emlékhelyként való műemléki nyilvánítása hamarosan esedékes. Október folyamán értesültünk arról, hogy Lázár János miniszter, a szobor esetleges áthelyezésétől való félelmétől vezérelve, műemléki védelmet kíván biztosítani a monumentumnak. Bár ez önmagában nem akadályozza meg az áthelyezést, a procedúra így bonyolultabbá válik. Végül csak ideiglenes védelmet rendeltek el, arra hivatkozva, hogy a szobor értékei veszélyben forognak, és megsemmisülés fenyegeti – így lehetőség nyílik az ideiglenes védelem azonnali bevezetésére. A 2023. évi C törvény a Magyar Építészetről (MÉp. tv.) 121. § (1) bekezdés b) pontja szerint előzetes értékvizsgálatot kellett volna végezni, ami az ötlet felmerülése utáni néhány napon belül valószínűleg nem állt rendelkezésre. A műemlékké nyilvánítás folyamatát tudományos előkészítésnek kell megelőznie (MÉp. tv. 112. § (2) bekezdés), de a szükséges kormányrendelet azóta sem látott napvilágot. Ennek ellenére a minisztérium illetékesei fokozatosan, de biztosan készítik a részletes dokumentációt, hogy bizonyítani tudják azt, ami szinte lehetetlennek tűnik.

Talán összegyűjtenek mindenféle információt, felsorolják az összes turul szobrot az ország területén, összeírják a képzőművészet mestereinek alkotásait, különös figyelmet szentelve a köztéren található műveknek, és alaposan elemezni fogják a művészi pályafutását. Ebben a keretben igyekeznek majd megerősíteni, hogy a szobor valóban kivételes, egyedülálló és olyan minőségi öntvény, amely formailag szinte páratlan, és amely a magyar képzőművészet, sőt a szobrászat történetének olyan emlékével áll szemben, aminek sehol máshol a világon nincsen párja. Ráadásul a környezet esztétikai értéke oly mértékben emelkedik általa, hogy a magyar emberek szinte ámulva állnak meg, amikor először meglátják. Valami hasonló érvrendszerre lesz szükségük, hiszen a történelmi kontextus szintén kulcsfontosságú szempont lenne, de Szmrecsányi Boldizsár szobrának vonatkozásában ez aligha állja meg a helyét, hiszen csupán 2005-ben készült. Hacsak nem azzal próbálnak érvelni, hogy kinek állítottak emléket hatvan év távlatából. De talán ezt a megközelítést mégsem választják.

Egykor a fizikaórán azt tanulmányoztuk, hogy ha egy folyadék szabadon áramolhat az összekötött edények között, akkor a szintje egyensúlyba kerül. Amennyiben az egyik edényben magasabb a folyadék, az nagyobb nyomást gyakorol az alatta lévő folyadékra, ami átáramlik a másik edénybe, ahol eddig alacsonyabb volt a szint, így ott a nyomás csökken. Hasonló mechanizmus figyelhető meg a politikai pártok között is, ahol a választók mozgása nem csupán hazánkban, hanem a nyugati demokráciákban is jelentkezik. Franciaországban például a hagyományos jobbközép szavazók egy része a Le Pen által képviselt szélsőjobbra terelődött, míg Németországban a demokratikus pártok hívei közül sokan az AfD irányába fordultak. Csehországban pedig a szociáldemokraták egy része Babiš ANO pártját választotta.

A folyadékáramlás az összekötő csőben sokszor nem akadálymentes, és hasonlóképpen a választók pártok közötti mozgását is akadályozhatja például a különböző pártok választóinak eltérő értékrendje, politikai céljai, a választók kötődése egy-egy párt hagyományaihoz, sőt az, hogy olykor nemzedékeken át szavaznak egy-egy családban ugyanarra a pártra. Amikor viszont a pártok politikai célja, képviselt értékrendje hasonló, netán közel azonos, a választók könnyebben váltanak pártot. Bennünket most nem az foglalkoztat, amikor a kormányzás nehézségei miatt veszíti el egy kormánypárt támogatóit, illetve azok egy részét, hanem amikor ellenzéki pártok között mozognak a választók, hiszen az újabb hazai fejleményeket szeretnénk megérteni. De mi vezeti ilyenkor a választókat?

Míg a közlekedőedényekben a víz szintje harmonikusan egyensúlyba kerül, addig a pártpolitikában gyakran éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. A választók ritkán vándorolnak az ellenzéki pártok között a nagyobb támogatottságú irányába, sokkal inkább a kisebb támogatottságú formációk felé orientálódnak. Ez a jelenség az utóbbi évben különösen drámai mértékben megmutatkozott Magyarországon, de nem ez az első alkalom, hogy hasonló forgatókönyv zajlik le a politikai színtéren.

Gazdasági semlegesség választása esetén egy ország számára felmerülhet a teljes embargó lehetősége, azaz, hogy egyik politikai tömbbel sem bonyolít kereskedelmi kapcsolatokat, ezzel elkerülve a beszorulást a hatalmi blokkok közé. Ezzel szemben az ún. aktív semlegesség azt jelenti, hogy a gazdasági semlegesség mellett elkötelezett állam nyitott a kereskedelmi lehetőségekre, és mindkét tömbbel együttműködve igyekszik maximalizálni a hasznait. Ez a megközelítés a konstruktív el nem köteleződés filozófiájára épít, amelynek kifizetődősége a nemzetközi kapcsolatok dinamikájában rejlik. Az aktív semlegesség elvét Ausztria is alkalmazta az államszerződést követően, mielőtt csatlakozott volna az Európai Unióhoz.

A gazdasági semlegesség olyan állapotot jelöl, amelyben egy ország mentesül a kereskedelmi háborúk következményeitől. E politika révén egy állam képes elkerülni a konfliktusokat, amelyek a nemzetközi kereskedelem területén zajlanak. Jelenleg az Európai Unió is részt vesz egy kereskedelmi háborúban, főként az Orosz Föderációval, amely számos jogsértő intézkedést hozott. Emellett Kínával szemben is szigorú szankciókat vezetett be, válaszul a dömpingtermékek globális piacra való kiáramlására. Kínában a kormány jelentős támogatást nyújt bizonyos termékeknek, például az elektromos autóknak, ami tovább növeli a versenyt a nemzetközi színtéren. Az európai álláspont tehát összetett, és a globális kereskedelmi dinamika alakulására is kihat.

A gazdasági ellenségeskedés kiküszöbölhető a nemzetközi kereskedelem békéltető és harmonizációs eszközével, a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO), amely azonban az utóbbi években általános legitimációs válságba jutott. Így szinte kizárt annak a valószínűsége, hogy a WTO keretén belül döntőbíráskodási eljárás legyen lefolytatható akár az Egyesült Államok és Kína, akár az EU és az Orosz Föderáció között. Ennek következtében a gazdasági semlegesség politikája nem terelhető be a jog sáncain belülre.