"Itt az idő, hogy szembenézzünk a valósággal: 'Meg akarnak ölni, a francba!' - Mező Gábor legújabb műve egy valós eseményeken alapuló történet, amely a közelmúlt Magyarországának sötét oldalát tárja fel."

Megölik. Budapest szívében, a nyílt utcán, a médiacézárt szitává lőtték, de ez csupán egy apró részlet volt a '90-es évek magyar valóságának sötét képéből. A Leszámolás vadkeleten ennél sokkal mélyebb rétegeit tárja fel múltunknak, bemutatva "a susogós ruhákba öltöztetett bunkó maffiózókat, a Szeva bácsikat, a Jusztokat és a pufajkás Horn elvtársak világát".

"Szemlátomást lógott rajta a ruha, ki volt gombolkodva, szinte dülöngélve közlekedett. Fékezve megálltam mellette, benyomtam a vészvillogót. Amikor megálltam, szemlátomást megrettent, az ablakon keresztül azonnal megismert, kiszálltam, odamentem hozzá, és megkérdeztem:

- 'Mit keresel itt, mi van veled János?'

- 'Meg akarnak ölni baszd meg, már csak így járhatok!'

és széttárta a kabátját és bal oldalán a hóna alatt nyéllel kifelé egy fekete színű nagy pisztolyt láttam, amely félig volt a tokban. Testének jobb oldalán egy szíjon egy UZI-szerű mini-géppisztolyt láttam. Hosszú télikabátban volt, azt hajtotta szét. Én egyedül voltam, és kérdeztem tőle,

Persze, itt van egy egyedibb változat: "Hogy kerülhettél ide, a francba?"

Erre nem reagált, az arca elárulta, hogy a sírás küzdelme fojtogatta a torkát; talán az alkohol hatása játszott közre ebben az állapotban.

Az idézett szöveg a legújabb kötet, a Leszámolás Vadkeleten nyitó oldalán található. E pár sor, a törött szélvédőjű fekete Mercedes képe a borítón, és a cím egyértelműen utal egy bűnügyi történetre. Ám ez a könyv nem csupán fikció, hanem a valóság egy sötét szegletét tárja elénk. A rendszerváltás időszakában vagy annál előbb született olvasók számára már az alcím, de legfőképp a szerző, Mező Gábor neve ismerős lehet, és azonnal felfogják, miről van szó. 1998 februárjában, Budapesten, a Margit híd budai hídfője közelében, a nyílt utcán érte halálos lövés Magyarország egyik legmeghatározóbb alakját, a "médiacézár" Fenyő Jánost.

Egy híres figura ellen elkövetett gyilkosság mindig is a történet szívverése, amely drámai fordulatokat és mély érzelmeket hoz magával.

Néhány hónappal az ominózus események után a belváros egy forgalmas területén, a napfényes órák közepén felrobbantottak egy autót, amelyben egy jelentős befolyással bíró, mondjuk úgy, "vállalkozó" ült. Csak ez a két eset a legismertebbek közül azokban a zűrzavaros időkben, amikor az ország a "vadnyugati" korszakát élte. Ezt a magyar valóságot a '90-es években Mező Gábor szavaival lehet a legjobban megragadni: "a susogós anyagból készült ruhákba bújt bunkó maffiózók, a Szeva bácsik, a Jusztok, és a pufajkás Horn elvtársak furcsa világában."

A rendszerváltás utáni időszak Magyarországon rendkívül hektikus jogi és társadalmi környezetet teremtett, tele bizonytalanságokkal és feszültségekkel. Ahogy az ilyen helyzetekben gyakran előfordul, megjelentek azok a figurák, akik a káoszt saját hasznukra próbálták fordítani, és közöttük Fenyő is csak egy a sok közül. A történet szereplőinek listája hosszú, és számos érdekes karaktert vonultat fel, mint például a titokzatos amerikai diplomatát, Soros György egykori lehetséges kémét, Mark Palmert, aki a magyar üzleti élet során stróman szerepét öltögette magára. Emellett ott van Josef von Ferenczy, a katpolos őrnagyból nyugaton üzletemberré avanzsáló, majd hazatérő szerencselovag, valamint a kádergyerek bankvezér, Princz Gábor, akinek neve szintén összefonódik a korszak sötétebb eseményeivel. A sort pedig a Fenyő-gyilkosság következményeként idén elítélt Gyárfás Tamás zárja le, aki szintén a zűrzavaros időszak egyik megkerülhetetlen alakja volt.

A történet mélysége és összetettsége a szereplők közötti viszonyokból, a kölcsönös megállapodásokból és az olykor drámai, gyilkosságokhoz vezető konfliktusokból bontakozik ki. A magyar történelem ezen viszonylag közelmúltbeli szakasza akkor válik igazán érthetővé, ha megismerjük a szereplők hátterét: honnan indultak, miket éltek át, milyen döntéseket hoztak az adott időszakban és korábban, valamint mi állhatott az őket vezérlő motivációk mögött.

Ezek a történetek gyakran nem a szépségről szólnak. A szereplők valóságos emberek, akik súlyos döntéseket hoztak, és akiket saját, valamint mások életében bekövetkezett drámák kísérnek. A szerző nem habozik kifejezni véleményét, és nem próbálja magát objektív megfigyelőként feltüntetni. Fontos azonban, hogy mindezt olyan háttérinformációkkal, tényekkel és dokumentumokkal támasztja alá, amelyek hitelesítik a bemutatott eseményeket. Persze, van helye a sejtetéseknek is, de ezek mögött a kommunista múlt kutatásának nehézségei, valamint a jogi bonyodalmak elkerülésének szándéka állhat.

Az újságcikkek, bírósági jegyzőkönyvek, tanúvallomások és levéltári adatok gazdag tárháza, melyek gyakran idézve is megjelennek a szövegben, sokszor bonyolítja az olvasás folyamatát, mégis elengedhetetlenek a nagyobb összefüggések megértéséhez. Számomra különösen nehéz volt a könyv szereplőinek sorsait követni, hiszen minden egyes történet olvasása során egy furcsa, szinte elviselhetetlen érzés kerített hatalmába - talán a viszolygás a legpontosabb kifejezés erre. A magyar félmúlt nem éppen mesebeli; a Fenyőhöz hasonló antagonisták közül sokan megkapták a maguk büntetését a tetteikért (bár sok esetben ez csak hosszú idő elteltével következett be), de számosan megúszták, és hatalmukat, valamint vagyonukat megőrizve, még ma is közöttünk élnek. Így hát a történet végén nincs feloldás - hiszen valójában a történetnek sincs vége.

Pár évvel vagyok fiatalabb a szerzőnél, pontosan emlékszem arra az időre, amikor Magyarország vadkelet volt. Persze a legtöbb dologról csak utólag értesültünk. Vagy utólag sem. Ebben is sokat segít Mező Gábor könyve. Ezt volt az az időszak, amikor a magyar alvilág nyíltan folytatta üzleteit, és egy gusztustalan koktélban keveredett a rendőrséggel és a nagypolitikával. Mindez azonban csak a felszín, a tünet.

Ezek a Mező Gábor könyvének alapját adó folyamatok talán észrevétlenül, de máig hatnak, befolyásolják a jelenünket, és ha nem teszünk ellene, a jövőnket is. A Leszámolás Vadkeleten sokat segít abban, hogy megértsük, milyen borzalmas időszakokon van túl ez az ország, és remélhetőleg abban is, hogy szembenézzünk magunkkal, és azzal, hogy kikkel élünk, éltünk együtt. Nem lesz könnyű, de mindannyiunk érdekében remélem minél többen veszik a fáradságot, és elolvassák a Századvég kiadónál megjelent művet. Nagyon fontos könyv, amely hosszú távon meghatározó lehet a rendszerváltozás utáni időszak történelmének értelmezésében.