Még mindig megőrzi a kelet varázsát, de egyre inkább az igazság felé közelít.

Tedd egyedivé a szövegedet: Nézd csak, itt van az Omoda! Meg ott is, Omoda! Olyan mértékben elárasztották az utakat a kínai autók, hogy már csak pislogás közben nem látok egyet sem – és nem csupán BYD modellekre gondolok. A kínai autógyártók, közöttük a Chery portfóliójába tartozó Omoda és Jaecoo, dinamikusan terjeszkednek, és itthon már közel az ezredik példányt értékesítették. Az Omoda volt az első, amit 2024 novemberétől vásárolhatunk meg, míg az elektromos verziója idén tavasszal debütált. Nálam is megfordult egy ilyen EV, és a kulcsát szinte mindenkinek el kellett adnom, aki csak megpillantotta az asztalon – hiába mondtam, hogy nem szeretném kölcsönadni, mindenki azonnal érdeklődött iránta.

A dizájnja igazán autentikus ázsiai, és nem lenne hiteles, ha ezt tagadnám – sőt, még egy kicsit rá is játszanak erre. Azonban én kifejezetten hiányolom belőle a benzines modell orrát, amelyen a gyémánt mintás hűtőmaszk dominál, olyan feltűnő, hogy szinte már izgalmassá varázsolja az autót. Ráadásul ez a megoldás segít abban is, hogy a jármű ne olvadjon bele a városi forgalomba, így könnyen megjegyezhető és azonnal felismerhető – pontosan azt az élményt nyújtja, amit elvárunk tőle.

Ezt az elektromostól elvették, mert egyrészt nincs rá szüksége, másrészt így könnyen megkülönböztethető. Ízlés kérdése, én nem szeretem, ha egy autó láthatóan elektromos, ha van belőle sima változat is, ilyenkor kicsit mindig azt érzem, hogy valamit lehagytak róla. Annyival azért trükköztek, hogy a töltőnyílást az orra hegyére helyezték és bentről gombbal nyitható, felpattan, mint egy rendes fedél, visszacsukni viszont már kézzel kell.

A jármű méretei lenyűgözőek: 4,4 méter hosszú, 1,8 méter széles és 1,6 méter magas. Az arányai viszonylag kedvezőek, de a 2,6 méteres tengelytáv számomra kissé rövidnek tűnik a teljes hosszúsághoz viszonyítva. Bizonyos szögekből kifejezetten vonzó a megjelenése, de összességében olyan érzésem van, mintha a platform nem lenne elég nagy a ráépített autóhoz képest. Azonban a technikai részletek nem utalnak kisautós mivoltára: hátul multilink felfüggesztést kapott, ahogyan azt egy komolyabb autótól elvárnánk, míg elöl a megszokott MacPherson rendszer található. Sajnos az arányok nem teljesen harmonikusak.

A részletek gazdagsága ellenére a csomag mégis olyan egyedi karaktert hordoz, hogy már messziről is könnyen azonosítható. A csúcsos formák dinamikus összhatást kölcsönöznek, míg a hosszú oldalüvegezés csalóka módon rejti a valóságot. A C oszlop sajnos csupán egy fekete takaróelemmel van ellátva, ablak nélkül, pedig egy kis fény hozzásegíthetett volna a beltér hangulatának feldobásához. Amikor megragadom a kilincset, egyelőre nem tapasztalok semmi különöset; az ajtó súlyossága alapján akár egy európai vagy ázsiai modellt is elképzelhetnék. Azonban a Toyota vagy egy kisebb Mazda ajtajához képest érezhetően masszívabban és tompábban csapódik az ajtó, ami mindenképpen üdvözlendő jelenség.

Valószínűleg nem akciós termékről van szó, hiszen a Sony emblémával díszített hangszórórácsok mögött egy igazán autentikus japán szórakoztató hangrendszer rejtőzik. Már a hangminősége is árulkodik arról, hogy nem éppen a belépőszintű kategóriát képviseli, és az Apple CarPlay gyors csatlakoztatásával azonnal kipróbálhatom a saját zenei válogatásomat. A rendszer vezeték nélküli kapcsolatra is képes, így az Omoda 5 EV minden elvárásnak megfelel, ráadásul egy 50 wattos vezeték nélküli telefon töltőpad is jár hozzá, amely nem csupán a telefont melegíti, hanem valóban tölt is. Ez pedig alapfelszereltség, ami sok más modell esetében külön díjat jelent, így igazán figyelemre méltó ez a megoldás.

Az utastérbe lépve azonnal észrevehető a jellegzetes műanyag szag teljes hiánya. Amint beülök, minden normálisnak tűnik, míg az első generációs autók esetében ez a furcsa szag gyakori jelenség volt. Az újabb modellekben, így a benzines verzióban és a Jaecoo sorozatban sem tapasztalható ez a kellemetlen jelenség, ami jól mutatja a kínai gyártók gyors reagálóképességét: minden visszajelzésre azonnal igyekeznek érdemi fejlesztésekkel válaszolni. Míg a korai autókban az ülés magasságának állítása nem volt lehetséges, a legújabb modellekben már elektromosan állítható, ami jelentős kényelmi előnyöket nyújt.

Ha már a magasságról van szó, szívesen megvágnék legalább tíz centit az ülésem alól, mert még a villanyautók esetében is magasan ülök. A 180 centim méretem néha zavaró, míg alacsonyabb testalkattal valószínűleg mindenki örömmel fogadná az ilyen magasságot. Próbálom beállítani a kormány és az ülés pozícióját a lehető legjobban, de nem találom a tökéletes arányt; a volán túl messze van tőlem, és kicsit furcsa szögben áll, eltérve az ideális pozíciótól. De tudjuk, hogy a Mercedes is tud hasonló kihívásokkal szembenézni.

Sokszor a kijelzők határolják be a kormány helyzetét, és itt sincs ez másként, muszáj magasan lennie a kormánynak, ha látni szeretném a műszerblokkot. A két kijelző beépítése és képe szép, kellő mennyiségű információt kapok magam elé, de a rendszer logikáját még szokni kell. Akárcsak a multimédiáét, amin teljes képernyőn jelenik meg a CarPlay, amint párosítottuk, és vagy kilépünk belőle, vagy felhúzzuk az alsó sávot, ha a szellőzést akarjuk állítani.

Az érzékelési területekkel akadtak nehézségeim, nem annyira a logika világában. Amikor az autó saját menüjét böngésztem, gyakran előfordult, hogy a klímavezérlő váratlanul megjelent. A működtetése egy kicsit több megszokást igényel, mint amit a legtöbb ismert rendszer kínál, de mint minden új dolog, ez is elsajátítható. Érdemes megemlíteni, hogy a hőmérsékletet olyan ügyesen tartotta a rendszer, hogy sosem kellett rajta állítanom, viszont időnként a menü akaratlanul is előugrott a fenti okok miatt. Itt talán ügyesebb, mint a BYD, ahol vagy fázni lehet, vagy nagyon fázni.

Az anyagminőség a legtöbb helyen csupán elfogadható szintet üt meg, míg a műbőrök viszonylag rendben vannak. Azonban a fa lemeznek álcázott műanyag betétek sajnos sok helyen recsegéssel és zörejjel adják tudtunkra, hogy nem minden úgy van, ahogy elsőre tűnik. Bár a látvány kellemes, a tapintás már nem annyira meggyőző. De ahogy azt mondani szokták, a nagyobb gyártók sem mindig állnak a helyzet magaslatán. Az okos vásárlók inkább elkerülik ezeket a fényes műanyag megoldásokat, így mentesülnek a nehezen takarítható felületek problémájától is. Reméljük, hogy az Omoda a következő modellek tervezésekor bölcs döntéseket hoz majd!

A gombok száma szinte minimálisra csökkent, és a lényeges funkciók, mint például a hangerőszabályzó, érintőképernyős megoldásra épülnek. Ez a szabályzó a kormány bal oldalára került, így az utas számára elérhetetlenné válik. Bár a kormányon is található egy érintőgomb, egy hagyományos tekerő a középkonzolon sokkal praktikusabb lett volna. Azonban a tárolási lehetőségek bőségesek; a pult alatti plusz polc jól jöhet, és a zárható középső pohártartó, valamint a könyöklő ügyes kialakítása is figyelemre méltó.

Kifejezetten kényelmes ülésben kapok helyet az Omodában, a háttámla magas, némi oldaltartást is érzek, az ülőlap dőlése nem állítható, de ez nem is elterjedt funkció a kategóriában. Szépek a varrások, a dizájn az én szememnek szintén elfogadható és hátul sincs vele gond, az általánosan elfogadható minőség pedig a második sorban is egységes. Fűthető a két szélső ülés, ami főleg hideg időben, a műbőr üléshuzattal igazi áldás az utasoknak. 360 literes csomagtartójával a kategóriában a kisebbek közé tartozik, a helykihasználás lehetne ügyesebb is, mert így még a töltőkábel sem fér alá, elöl pedig nincs frunk.

A fogyasztásmérő tizenöt egységet mutat a városi közlekedés során, ami nem csupán egy pillanatnyi adat, hanem az átlagos érték. Az első napon még szkeptikus voltam, de a második nap is hasonló eredményeket kaptam, így úgy tűnik, az Omoda jól gazdálkodik az energiával. A WLTP szerinti 402 kilométeres hatótávot városi környezetben, minimális eltéréssel, éppen teljesíteni tudom, ami meglepő az új autók többségéhez képest. Több napos tesztelés és a kollégák tapasztalatai alapján is hasonló átlagot mutatott, így bátran kijelenthetem, hogy sikeresen teljesítette ezt a próbát.

A 61 kWh kapacitású akkumulátorral 400 kilométert megtenni egy 1,8 tonnás járművel számomra lenyűgöző teljesítmény. Autópályán körülbelül 20 kWh/100 km fogyasztással halad, de a legjobb esetben sem számítok 300 kilométernél többre egy töltéssel, ami szerintem teljesen elfogadható. A vegyes használat során a várható hatótávolság 340-350 kilométer között alakul, ami ebben a kategóriában másoknak sem sikerülne jobban. Töltés szempontjából a legnagyobb váltóáramú teljesítmény 9,9 kW, míg egyenáramról 80 kW-ot tudok kihasználni. Azonban az egyenáramos töltésnél néhány oszlopnál még lehetnek problémák a tapasztalatok szerint.

Az Omoda 5 EV ajtajának kinyitásával életre kel a rendszer, és már nincs szükség indítógombra. A villanyautók világában ma már az lemarad, aki nem követi ezt a modern megoldást. Az élmény kényelmes, hiszen a klíma azonnal beindul, ami a forró napokon valóban megkönnyíti az utazást. Mindössze annyit kell tennem, hogy a kormány mögötti karon egy D-t billentek, és már indulhatunk is. Ha a Mercedes jut eszedbe, érdemes észben tartani, hogy már számos európai gyártó is átvette ezt a praktikus megoldást.

A fék, mint egy sima automata váltós autó, finoman kúszik felengedett állapotban. Sokak szerint a villanyautóknál ez már nem számít, de én nem tartozom közéjük – számomra ez még mindig lényeges. Ahogyan az is, hogy itt nem találkozunk egypedálos vezetéssel; ha meg akarunk állni, akkor bizony fékezni kell, mint a hagyományos autók esetében. A táblafelismerő csilingel, az arcfelismerő is működésbe lép, és a sávtartót is kapkodva aktiválom. Nem éppen ideális, hogy ezeket minden indulásnál ki kell kapcsolni a nyugodt vezetés érdekében, de jelenleg ezt az utat kell járni. Reméljük, hogy a közeljövőben ezen a téren is elérünk némi előrelépést.

A kormányzása során izgalmakra ne számítsunk, inkább a precizitásra támaszkodhatunk, ami teljesen általánosnak mondható. A futómű egy kicsit ingadozik, és néhány úthiba esetén is meg-megbólint, de összességében közlekedés szempontjából nem marad el más járművektől. A sportosságot viszont érdemes máshol keresni. Ezek az autók nem a határok feszegetésére lettek tervezve; a hétköznapi kihívások során, amennyire extrém helyzetbe kerülhetnek, annyira képesek biztonságosan tartani az irányt az úton.

A 204 lóerő és 340 Nm nyomaték nem tűnik extrémnek, de azért már bőven elegendő ahhoz, hogy élvezetes élményt nyújtson. Elsőre talán nem is érzékeljük a teljesítményt, mivel a gázpedál reakciója kifejezetten finoman van hangolva. Az autó viselkedése attól függ, mennyire határozottan lépünk a pedálra: ha rátesszük a lábunkat, azonnal megindul, és az első kerekek könnyedén megcsúsznak, viszont ha óvatosan bánunk vele, akkor lágy és sima gyorsítást kapunk. Szerintem a karakterét jól eltalálták. Függetlenül attól, hogy mennyire terheljük, az érzete mindig következetes és kellemes. A menetmódok lehetőséget adnak a finomhangolásra: az Ecóban a teljesítmény tompább, míg a Sportban sokkal dinamikusabb. Az alapbeállítást azonban érdemes meghagyni, mert a különbségeket nem mindig indokolja a használat, így feleslegesnek tűnik az állítgatás.

Az Omoda 5 elektromos változata két különböző csomagban érhető el, akárcsak a benzines verzió. A Comfort és Premium csomagok között félmillió forint a különbség. A prémium változat számos figyelemre méltó extrát kínál, mint például a 360 fokos kamerarendszer, az elektromosan állítható első ülések, a nyitható napfénytető, és a 2,5 mikronig szűrő pollenszűrővel ellátott szellőztető rendszer, amely biztosítja a friss levegőt. Emellett a csomagtér motorosan nyílik, ami kényelmesebbé teszi a pakolást. Az alapváltozat sem marad el a prémium élmény mögött: tolatókamera, hátsó ülésfűtés, egy 10,25 colos multimédiás rendszer vezeték nélküli okostelefon-integrációval, valamint egy nyolchangszórós Sony hifi, amely valóban kellemes zenei élményt nyújt, mind a Comfort csomag részét képezi.

A kéttónusú fényezésért csupán 350 000 forintos felárat kérnek, míg a garancia időtartama 7 év, átrozsdásodás esetén pedig 12 évet vállal a gyártó. Az alkatrészellátottság 98%-os, így a legtöbb esetben nem szükséges aggódni a rendelkezésre állás miatt. Csupán az akkumulátorhoz tartozó elemek esetében kell három hónapnyi várakozással számolni az alkatrészek beszerzésénél. Ebből a szempontból a helyzet nem rosszabb, mint bármely más piacon elérhető terméknél. Nyilvánvaló, hogy van még hová fejlődni a minőség terén, de az ígéreteket maradéktalanul teljesíti, és az árkategóriájához viszonyítva kedvező megoldásokat kínál.