A brüsszeli jog mélyrepülésben: egy újabb kihívás a demokrácia számára A brüsszeli jogi keretrendszer napjainkban mélyrepülésbe kezdett, ami számos kérdést vet fel a demokratikus működés és a jogállamiság szempontjából. Az uniós intézmények döntései és i

A cikk megosztásához egyszerűen kattintson ide, vagy másolja ki ezt a linket és küldje el emailben: https://demokrata.hu/magyarorszag/melyrepulesben-a-brusszeli-jog-1067051/

- Mi az üzenete annak, hogy nem függesztette fel az EP a terrorizmussal vádolt Ilaria Salis mentelmi jogát?

Ilaria Salis ügye példátlan helyzetet teremtett a politikai diskurzusban. Az olasz szélsőbaloldali antifa aktivista, akit a magyar hatóságok letartóztattak, súlyos vádakkal néz szembe: életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt akár 11 év börtönbüntetés is várhat rá. 2024-ben azonban Salis az Európai Parlamentbe jutott, ahol a szélsőbaloldali GUE/NGL frakció tagjaként képviseli pártját. Mandátumának megszerzésével automatikusan mentelmi jogot kapott, ami arra kényszerítette a magyar bíróságot, hogy felfüggessze ellene az eljárást, és szabadlábra helyezze. Ez az eljárás az Európai Parlament döntésével együtt megkérdőjelezi a mentelmi jog valódi funkcióját. A helyzet azt a benyomást kelti, hogy a mentelmi jog nem más, mint egy politikai pajzs, amely lehetővé teszi, hogy egyes képviselők elkerüljék a büntetőjogi felelősségre vonást, csupán politikai alapon. Ez a gyakorlat súlyosan aláássa a jogállamiságot, és azt sugallja, hogy az EP többsége hajlandó menedéket nyújtani politikai szövetségeseinek, még akkor is, ha erőszakos bűncselekményekkel vádolják őket.

Milyen megközelítést kínál az Európai Unió Alapjogi Chartája ebben a kérdésben?

A törvény előtti egyenlőség elvének rögzítése és a megkülönböztetés, beleértve a politikai véleményen alapuló diszkriminációt, szilárd alapelve a jogszerűségnek. Azonban Ilaria Salis esetében látottak arra utalnak, hogy a parlamenti képviselők bizonyos politikai irányzatokhoz tartozó tagjai számára egyfajta érinthetetlenség valósul meg. Ez a helyzet aggasztó kérdéseket vet fel a jogegyenlőség és a demokratikus értékek érvényesülése kapcsán.

Amennyiben figyelembe vesszük Magyar Péter és Dobrev Klára esetét, úgy az átlagpolgár számára világossá válik, hogy a politikai szándékok gyakran felülírják a jogi kereteket az Európai Unióban. Ha a jogi struktúra megbomlik, akkor mi marad, ami irányítja az unió működését? Miben találhat biztonságot az átlagos állampolgár?

- Az EP Jogi Bizottsága az illetékes szerv az egyéni képviselők mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmek vizsgálatában. Már önmagában az, hogy a Jogi Bizottság előbb napirendjére vette, majd később levette a képviselő mentelmi ügyének meghallgatását, több szempontból is aggályos a jogszerűség tükrében. Ilyen helyzetekben az uniós alapszerződések világosan kijelentik, hogy a végső kapaszkodót a tagállamok jelentik. Az Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) kimondja, hogy minden olyan hatáskör, amelyet a szerződések nem ruháztak az unióra, a tagállamoknál marad. Azaz a szervezetnek tiszteletben kellene tartania a tagállamok nemzeti identitását és alapvető politikai-alkotmányos berendezkedését, ideértve a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét, amelyek kizárólagosan állami feladatok. Vagyis a jogkereső polgár végső soron a saját kormányára, annak védelmi, közbiztonsági és alkotmányos garanciáira támaszkodhat.

Kérdéses, hogy jogszerű-e, ha egy mentelmi ügyet először napirendre tűznek, majd később, időhúzással visszavonják, és a döntést a jövőbeli időpontra halasztják.

Amennyiben egy bizottság már meghozta a döntést egy ügy napirendre vételéről, a későbbi levételét önkényesnek minősíthetjük. Ez a gyakorlat pedig joggal vetheti fel a jogszerűség megsértésének gyanúját.

- Mire buzdítja mindez a hazai, balliberális ellenzéket? Fleck Zoltán és Vörös Imre már így is az Alaptörvény átmeneti felfüggesztését, azaz egyfajta jognélküliséget javasol balliberális választási győzelem esetére. Mi következhet ekkor?

Nyilvánvaló, hogy a hazai balliberális ellenzék tagjai bátorítást kapnak. Az olyan javaslatok, amelyek azt sugallják, hogy egy esetleges választási győzelem után ideiglenesen felfüggesztenék az Alaptörvényt, teljesen elfogadhatatlanok jogállami keretek között. Fontos megemlíteni, hogy más ellenzéki gondolkodók, mint például Kis János filozófus és az SZDSZ alapító elnöke, határozottan elutasították ezt az elképzelést. Ő figyelmeztetett arra, hogy ha egy új Országgyűlés az eljárási normák megsértésével kezdené meg a munkáját, az súlyos árnyékot vetne a frissen kibontakozó demokráciára. Ez is azt mutatja, hogy az alkotmányos rend felfüggesztésére vonatkozó ötlet nem csupán jogi szempontból megvalósíthatatlan, hanem politikai értelemben is aláásná az új kormányzat hitelességét.

- A társadalom hogyan fogadná az ilyen felfüggesztést?

Jobb elkerülni a kockázatokat, hiszen az Alkotmánybíróság korábbi döntései világosan kimondják, hogy a jogbiztonság a jogállamiság alapvető pillére. Ennek hiányában a jogállam fogalma nem állja meg a helyét. Ez azt is magában foglalja, hogy a jogszabályok figyelmen kívül hagyása a jogállamiság megszűnését vonja maga után.

Tíz évvel ezelőtt még csupán egy lehetséges fenyegetésről beszéltünk, amikor a jogi normák és jogrendszerek leépüléséről esett szó. Ma azonban ez a jelenség már a véres valóság részévé vált, amit jól tükröznek a Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában zajló események. Különösen Nagy-Britanniában és Ausztriában megfigyelhető, hogy a saria törvényei már a bírósági ítéletekben is megjelennek...

- Az elmúlt évtizedben tőlünk nyugatabbra egyre több jel mutat arra, hogy meggyengül a jogi normák és a jogrendszerek integritása. Ausztriában például 2025-ben egy bécsi bíróság precedensértékű döntésében elismerte egy iszlám vallási testület által meghozott, sariaszabályok alapján született pénzügyi határozat hatályát. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy vallási alapon született döntés kapott állami, jogi érvényt. Egyébként Donald Trump maga is bírálta egy ENSZ-beszédében azt, hogy Londonban a sariatanácsok egyre nagyobb befolyásra tesznek szert.

A jelenlegi helyzet, amelyben az unió a zárolt orosz vagyonokkal kíván eljárni, aggasztó jogi kérdéseket vet fel. Felmerül a kérdés, hogy mennyire áll összhangban ez a klasszikus jogi normákkal és a tulajdon védelmének alapelveivel, amelyek elengedhetetlenek a polgári és demokratikus társadalmak működéséhez. E jogi elvek tisztelete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megőrizzük a jogállamiságot és a jogi biztonságot, amely nélkül a társadalmi rend és a demokratikus értékek is sérülhetnek.

Bart De Wever belga miniszterelnök a brüsszeli uniós vezetői értekezletet követően figyelmeztetett, hogy ha Európa közel 200 milliárd eurónyi orosz vagyont kobozna el, az háborús bűncselekménynek minősülne. Ez a lépés rendszerszintű kockázatokat idézhet elő a globális pénzügyi rendszerben, és Oroszország súlyos megtorlására lehet számítani.

Valószínű, hogy az unió végül lépéseket tesz, hiszen pénzügyi nehézségekkel küzd, ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül Ukrajna támogatásának szükségességét...

Az Európai Unió Alapjogi Chartája világosan rögzíti, hogy mindenkinek joga van a jogszerűen megszerzett tulajdona birtoklásához, használatához, kezeléséhez és örökítéséhez. Senki nem fosztható meg tulajdonától, kivéve, ha közérdekből, a törvény által előírt körülmények között és feltételekkel történik, továbbá az elszenvedett károkért időben méltányos kártalanítást kell biztosítani. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye I. Kiegészítő Jegyzőkönyve szintén szigorú védelmet nyújt a tulajdonjogok számára.

A Magyarországnak járó uniós kifizetések visszatartása önkényes lépés, amely teljes mértékben hiányzik a jogi alapokból. De vajon milyen jogi érvet használ Brüsszel a szankciós politikájának megalapozásához?

Brüsszel szankciós politikája az EUMSZ 258. cikkén alapul, amely lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy kötelezettségszegési eljárásokat indítson azokkal a tagállamokkal szemben, amelyeket a bizottság úgy ítél meg, hogy nem tartják be a szerződésekből fakadó kötelezettségeiket. Azonban a gyakorlatban a szankciók alkalmazása gyakran túllépi az uniós jog kereteit. Szijjártó Péter januárban egyértelműen kudarcnak minősítette az EU szankciós stratégiáját, kiemelve, hogy az nem tudta elérni a céljait, miközben jelentős károkat okozott. A magyar gazdaság eddig körülbelül 7500 milliárd forintos veszteséget szenvedett el emiatt. Ezen okból Magyarország igyekszik megakadályozni a további önkárosító intézkedéseket; a legutóbbi lépésként a kormány megálljt parancsolt azzal, hogy nem adta automatikusan hozzájárulását az újabb szankciókhoz, hangsúlyozva, hogy ez így nem folytatódhat tovább.

Jelenleg Európa a tizenkilencedik szankciós csomagnál tart. Vajon meddig terjed ez a folyamat?

- Nem tudni. Egy biztos, hogy az illegitim jogkövetkezmények alkalmazása szembemegy számos klasszikus jogelvvel. Az Európai Unió Alapjogi chartája megköveteli, hogy a korlátozó intézkedések ne lépjék túl a szükséges mértéket, és igazodjanak a kitűzött célhoz. A jelenlegi gyakorlat azonban nemcsak a jogi keretek feszegetését jelenti, hanem súlyos gazdasági terheket ró a tagállamokra és az unió egészére, miközben a kívánt külpolitikai hatást sem éri el.

- Az európai gazdaságot súlyosan béklyóba kötő zöldátállásról (Green Deal) kiderült, hogy szélhámosság. Vagy itt a Mercosur-szerződés, amely semmilyen módon sem ellenőrzi az unióba importált élelmiszereket. Minek tekinthetjük ezt jogi értelemben?

Tíz évvel ezelőtt a Green Deal csupán egy környezetvédelmi stratégia volt a szemünkben, ám mára világossá vált, hogy ennél sokkal többről van szó. Ez a kezdeményezés nem csupán klímapolitikai intézkedéseket foglal magában, hanem egy átfogó gazdasági és társadalmi szabályozási keretet is alkot, amely jelentős módon korlátozza az uniós termelők lehetőségeit. A "termelőtől a fogyasztóig" című stratégiában szereplő ötvenszázalékos növényvédőszer-csökkentés, a kötelező ökológiai területek kijelölése és az új kibocsátási kvóták bevezetése mind olyan intézkedések, amelyek a belső piacot érintik, míg a külső versenytársakra nem vonatkoznak ezek a kötelezettségek. A Mercosur-megállapodás, amint azt jelenlegi formájában láthatjuk, vámkedvezményeket biztosít a dél-amerikai marhahús, szója és cukor behozatalára, mindezt olyan környezetvédelmi normák mellett, amelyek messze elmaradnak az uniós elvárásoktól. Ez a helyzet torzítja a versenyt, és ellentmond az unió közös agrárpolitikájának, melynek célja a termelők méltányos jövedelmének és a piacok stabilitásának biztosítása. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) világosan előírja, hogy a kereskedelempolitikában is figyelembe kell venni a környezetvédelmi szempontokat. Ha azonban a Mercosur-megállapodás például hozzájárul az erdőirtás fokozódásához Brazíliában, akkor az EU saját klímacéljait sérti meg.

Milyen eséllyel képes Brüsszel arra, hogy jogi úton rákényszerítse Magyarországot Ukrajna EU-tagságának támogatására, illetve az önálló energia- és rezsicsökkentési politikájának feladására? Megvalósíthatja-e a Bizottság olyan, kreatív jogi megoldások alkalmazását, amelyekkel kikerülheti a magyar vétót?

Az Európai Unió Szerződése (EUSZ) hangsúlyozza, hogy az uniós csatlakozásról szóló döntéseket a Tanács csak egyhangúlag hozhatja meg. Ez nem csupán politikai szívességek kérdése, hanem a jogi keretek között rögzített kötelezettség, melynek figyelmen kívül hagyása a szerződések megsértésének klasszikus példáját jelentené. Az Európai Unió Működési Szerződése (EUMSZ) egyértelműen garantálja a tagállamok számára a jogot, hogy saját energiapolitikájukat alakítsák ki, és saját ellátási forrásaikat keressék. Ennek megfelelően Magyarország jogszerűen fenntarthatja rezsicsökkentési politikáját, valamint a hosszú távú energiaszerződéseit. Nem meglepő tehát, hogy Szijjártó Péter Varsóban azt nyilatkozta, hogy Brüsszel gyakorlatilag a rezsicsökkentés végét kívánja elérni.

- A szuverenitás fogalma szitokszó lett az unióban. A hazai balliberális ellenzék is úgy tünteti fel, hogy jogtalanságot, sőt, bűnt követ el az az ország, amelyik ragaszkodik nemzeti függetlenségéhez...

Az Európai Unió keretein belül egyértelműen rögzítve lett, hogy amennyiben az uniós intézmények túllépik a számukra meghatározott hatásköröket, a tagállamok joggal léphetnek fel szuverenitásuk megóvásáért. Tehát, sem bűncselekményről, sem jogellenességről nem beszélhetünk.