Moszkva vészhelyzeti tervet készített, amely szerint a rezsim összeomlása esetén különböző országok területén orosz katonai támaszpontok létesülhetnének.

Szíriában hirtelen és váratlanul megrendült a Vlagyimir Putyin orosz elnök által támogatott Aszad-rezsim stabilitása. Az utóbbi napok egyik legfontosabb kérdése a Földközi-tenger partján elhelyezkedő orosz hadikikötő és légibázis sorsa volt. Felmerült a lehetőség, hogy ezek a stratégiai létesítmények elveszíthetik helyüket az országban, amire a Kremlben már vészforgatókönyvek is készülhetnek - számolt be a Wall Street Journal.

Az utóbbi napokban egyre fokozódik a találgatás az orosz katonai bázisok sorsáról Szíria területén. Az új lázadó hatalommal való kapcsolatok nem éppen a legbarátságosabbak, ami különös figyelmet keltett a moszkvai vezetés körében. A feszültség ellenére eddig nem tapasztalhatóak nyílt összecsapások a külföldi erők és a korábbi felkelők között. Sőt, az utóbbi időszakban több pletyka is napvilágot látott arról, hogy Oroszország próbálja megőrizni helyi érdekeltségeit, és tárgyalásokat indított az új kormánnyal.

A Kreml célja, hogy a korábbi nézeteltérések ellenére továbbra is fenntartsa a stratégiai fontosságú támaszpontjait a közel-keleti országban. Az érvek között elhangzott, hogy Damaszkusz számára elengedhetetlenek a bevételek, így a bérleti díjak emelésével képes lehet stabilizálni saját gazdasági helyzetét.

Az amerikai sajtó egy érdekes megállapítást tett, miszerint Oroszország nem szenvedne el komoly megrázkódtatást abban az esetben, ha Szíria iszlamista kormánya ultimátumot intézne Putyin felé. Moszkvának számos szövetségese van a Földközi-tenger vidékén, ahol lehetősége nyílna arra, hogy átcsoportosítsa afrikai és közel-keleti érdekérvényesítése szempontjából kulcsfontosságú támaszpontjait.

Ilyen ország lehet Algéria, Líbia vagy akár Szudán is, mivel ezek közül mindegyikben erős az orosz befolyás.

Az minden bizonnyal komoly logisztikai problémát okozna Moszkvának, ha teljesen ki kellene vonulnia Szíriából, illetve az is kérdéses, hogy az esetleges új támaszpontok milyen nemzetközi visszhangot keltenének.

Valószínű, hogy a Földközi-tenger térségében található hatalmak komoly ellenállásba ütköznének, és a Nyugat szankciókkal próbálná megfékezni azokat a vezetőket, akik hajlandóak lennének Putyin hadihajóit és vadászgépeit befogadni. Mindezek ellenére nem tűnik teljesen elképzelhetetlen forgatókönyvnek, hiszen a szóban forgó országok nem éppen baráti viszonyt ápolnak Európával és az Egyesült Államokkal, míg Moszkvával a szovjet időkből eredően hosszú távú és stabil kapcsolatokat ápolnak. Az esetleges következmények azonban akár elriaszthatják őket ettől a lépéstől.