Persze, itt van egy egyedi változata a szövegnek: Én tartom a böjtöt, te viseled a böjtöd, ő éli a böjtjét...
A tévé képernyőjén éppen a Jókai bableves titkos receptjét tálalják, miközben én a saját napi menümet próbálom összeállítani a fejemben. Hamvazószerdán vagyunk, és valahogy bántóan hangzik, hogy egy gazdag, húsos fogásról diskurálnak az év egyik legszigorúbb böjti napján. Hiába minden szabadság, ha az alapvető hagyományainkról megfeledkezünk, és ha az ősi szokásokat a feledés homályába taszítjuk.
Hát, ez igazán nagyszerű, gondolom magamban. Csak ne járjak megint úgy, mint tavaly, amikor hamvazószerdán és az egész böjti időszak alatt alig találtam olyan fogást az éttermek és kifőzdék menüjében, amit szívvel-lélekkel böjti ételnek nevezhettem volna. A családom nagy része sem érti, miért mondok nemet az édességekre, miért kerülöm a kávét, és még a kimerítő kerti munka után sem fogadom el jutalomként az alkoholmentes citromsört. Most nem. Húsvétig biztosan nem. A csapvíz tökéletesen megteszi.
A böjtöm lényege, hogy kicsit máshogyan étkezem, sokkal több a növényi alapanyag és minimális az állati eredetű, és mindent csak mértékkel, szabottan. Magyarán a megszokottnál kevesebbet! Gyakorlom a lemondást, az ellenállást a kísértéseknek, csábításoknak. Néha persze rámtör a sóvárgás, sokszor vagyok éhes, de mivel nem először csinálom, le tudom küzdeni magamban.
Érdekes módon a böjtölés olyannyira hatással van bevásárlásaimra is, hogy nagyjából negyedével kevesebbet költök élelmiszerre, mint korábban. A polcok közt bóklászva most nem emelek le olyan árucikkeket, amelyeket máskor igen. Megkérdem magamtól, hogy ez akkor most belefér? Nem, nem fér bele és már megyek is tovább. Amiből sokkal többet veszek, az a zöldség. Kellenek a rostok.
A világ drámaian megváltozott, és irányíthatatlanul pörög. A lemondás gondolata helyett egyre inkább a birtoklás vágya uralja a mindennapjainkat – olyan mottókkal élünk, mint „ide nekem a félvilágot!” Mindent magunkénak akarunk, mert úgy érezzük, megérdemeljük, és hogy ez nekünk jár. Ebbe a felfogásba viszont nehezen fér bele a hamvazószerda vagy éppen a böjt. Az étkezéseinkben nem fér el a hús, a bőséges lakomák és az esti nassolás... Hiába hívogatnak a hűtőben sorakozó ínycsiklandó falatok, mi mégis azokat az ételeket választjuk, amelyek beleillenek a böjtünk kereteibe.
Merthogy az a jó ebben a böjtölésben, hogy mi magunk szabhatunk határokat saját magunknak. Mi dönthetjük el, mi az, amitől most tartózkodunk. Nem kell fenekestől felfordítani addig étrendüket, de a lemondást gyakorolni kell. Ha eldöntöttük, hogy zéró édesség, akkor a kiscsoki nem fér bele.
Ha kitartunk, a jutalmunk nem fog elmaradni. Elképzelhető, hogy a mérleg is kedvezőbb számokat mutat majd, ha a böjt lelki aspektusait is átélik, beleértve a lassítást és az elmélkedést. Így a húsvét sokkal felszabadultabb és örömtelibb élményt nyújt számunkra. Jobban megbecsüljük, amink van, és a feltámadási körmenet után elfogyasztott sonka és tojás igazi ínycsiklandó falatoknak fog tűnni. Ha pedig a mértékletességet hosszú távon is meg tudjuk őrizni, akkor egy egészségesebb élet reményében nézhetünk a jövőbe.
