A tudósok egy forradalmian új felfedezést tettek a bolygók világában, amely jelentős hatással lehet az űrkutatás jövőjére.

A NASA TESS műholdja, amely az exobolygók felfedezésére specializálódott, eddig 200 olyan bolygót azonosított, amelyek a Naprendszerünkön kívül találhatók. Ezek a felfedezett égitestek azonban váratlanul nagyobbnak bizonyultak, mint ahogyan azt előre becsülték. Ez a körülmény mérsékli az élet megjelenésének valószínűségét, hiszen hiába van esetleg bőséges víz a felszínen, ha a környezeti feltételek nem támogatják az élet kialakulását.

Tavaly ősszel különleges hír rázta meg a csillagászati közösséget: amatőrök és szakértők egy csoportja a NASA TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) űrtávcső segítségével felfedezett egy hármas csillagrendszert. Ez a csillagcsoport olyan szoros kapcsolatban áll egymással, hogy a tagjai közelebb keringenek egymáshoz, mint ahogy a Merkúr a Nap körül mozog. A TIC 290061484 névre hallgató rendszer mintegy 5000 fényévnyire helyezkedik el tőlünk, és egy izgalmas dinamikát mutat: a csillag-ikerpár mindössze 1,8 nap alatt kerüli meg egymást, míg a harmadik csillag egy kicsit távolabb húzódik a két égitesttől. Ez a felfedezés újabb izgalmas lehetőségeket nyit meg az exobolygók kutatásában.

A felfedezésben magyar csillagászok is részt vettek, a csillagrendszerek kutatásának hazai szaktekintélye Borkovits Tamás, illetve Bíró Imre Barna, Mitnyan Tibor (mindannyian az SZTE Bajai Obszervatórium, ill. a HUN-REN-SZTE Sztelláris Asztrofizikai Kutatócsoport munkatársai) és Pál András (HUN-REN CSFK Csillagászati Intézet).

A rendszer rendkívül stabilnak bizonyul, amelynek hátterében az állhat, hogy a benne található csillagok szinte egy síkban keringenek. Az objektum észlelésére úgy került sor, hogy a csillagok a Földről nézve egymás közelében haladtak el, lehetővé téve ezzel fényük összeadódását. A csillagászok, önkéntesek közreműködésével, a TESS-űrtávcső által gyűjtött adatok gépi tanulásos elemzése során fedezték fel a rendszert. A kutatócsoport tagjai úgy vélik, hogy a Tejútrendszer tele lehet hasonló, esetleg még szorosabb csillagrendszerekkel, mint a TIC 290061484. A felfedezések megerősítése érdekében a 2027 májusában felbocsátásra kerülő Nancy Grace Roman Telescope várhatóan részletesebb felvételeket készít majd az adott égboltrészletből.

A TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) űrteleszkóp legújabb felfedezése izgalmas új dimenziókat nyit a csillagászatban. A teleszkóp működési elve lehetővé teszi, hogy "elkapja" az exobolygókat, amint azok áthaladnak szülőcsillaguk előtt, ami apró fénycsökkenést eredményez. Azonban a kutatók most arra figyeltek fel, hogy a közelben lévő csillagok fénye "beszennyezheti" a méréseket, így a bolygók által blokkolt fény mennyisége hamis képet adhat a szakértőknek. Ez a felfedezés rámutat arra, hogy a csillagok közötti interakciók figyelembevétele elengedhetetlen a pontos eredmények eléréséhez a távoli világok kutatásában.

A sok száz felfedezett exobolygó nagyobb, mint amilyennek látszik, és ez megváltoztatja az exobolygókkal kapcsolatos ismereteinket. Ez konkrétan azt jelenti, hogy kevesebb Föld-szerű bolygót találtak eddig, mint gondolták.

Az exobolygók olyan távol esnek tőlünk, hogy a csillagászok számára ritka lehetőség, hogy közvetlenül megörökítsenek róluk felvételeket. Ahhoz, hogy egy jó minőségű képet készíthessenek, a bolygónak és a csillagnak a Földhöz viszonyítva ideális szögben kell elhelyezkednie. A tranzit módszer az, amely a legjobban alkalmazható a csillaguk körül keringő, rövid pályán mozgó bolygók észlelésére; ez a technika a bolygó árnyékának mérésén alapul. Amikor egy bolygó elhalad a csillag és a megfigyelő (a Föld) között, a csillag fényessége csökken, mivel az elhaladó bolygó egy pillanatra elhomályosítja a csillag fényét. Ezzel a tranzit metódussal különösen jól észlelhetők a nagyobb bolygók, mivel ezek több fényt blokkolnak, így a csillag fénye még inkább csökkenthető.

A csapat több száz TESS-megfigyelést gyűjtött össze exobolygókról, amelyeket méretük szerint csoportosítottak. Ezután számítógépes modellezés és az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia missziójának adatainak felhasználásával megpróbálták meghatározni, hogy mennyi fényszennyezés éri a TESS-t a megfigyelései során. Ebből a kutatásból az alábbi következtetés született:

Felvetődött a kérdés: vajon milyen gyakorisággal találkozhatunk a Föld méretével megegyező bolygókkal?

A tranzitmódszer torzításai következtében a TESS által azonosított, Földünkhöz hasonló méretű és összetételű exobolygók száma már eleve csekély volt. Ezen kívül a TESS által eddig felfedezett exobolygó-rendszerek közül csupán háromról feltételezték, hogy összetételükben hasonlítanak a Földére. Azonban a legújabb kutatások alapján kiderült, hogy valójában mindegyikük nagyobb, mint azt korábban feltételezték.

Az exobolygók olyan lenyűgöző világok, amelyek lehetnek hatalmas óceáni bolygók vagy akár olyan helyek is, ahol egyetlen, hatalmas óceán terül el. Emellett előfordulhatnak kisebb gázóriások is, mint például a Neptunusz vagy az Uránusz, melyek a Jupiterhez képest kisebb méretűek. A víz jelenléte ígéretes jele lehet az élet lehetőségének, de önmagában nem elegendő; más létfontosságú összetevők is szükségesek az élet kialakulásához. A korábban lakhatatlannak vélt bolygókat újraértékelik, hogy felfedezzék, valóban nagyobb potenciállal bírnak-e, mint ahogy azt korábban feltételezték.