"Csak néhány ember lenne hajlandó kiállni az ország védelméért."

Míg néhány éve még csupán elméleti spekulációnak tűnt, az utóbbi időszak eseményei arra ösztönöznek minket, hogy komolyan mérlegeljük ezt a kérdést. Kevesen gondolták volna, hogy Európában újra kitörhet egy olyan véres konfliktus, mint amilyen az orosz agresszió következtében zajlik a szomszédunkban. Reméljük, hogy soha nem kerül sor ilyesmire, de érdemes feltennünk a kérdést: hogyan reagálna a magyar társadalom egy külső fenyegetés esetén? Milyen lépéseket tenne a magyar kormány? És mi magunk, egy átlagos állampolgár, hogyan cselekednénk egy ilyen drámai helyzetben? Farkas Attila Márton, egyiptológus és vallástörténész, megosztotta velünk a gondolatait ezzel kapcsolatban.

Elsőre gondoltam, magamhoz hűen szarkasztikus válaszokat adok, de ezzel a témával nincs kedvem viccelődni. Egyrészt nagyon hazafias nevelést kaptam, és még részese lehettem annak a fajta nacionalizmusnak, mely mára végleg kimúlt. Másrészt szerintem teljesen nonszensz egy ilyen kérdés, mert csakis éles helyzetben derülne ki az igazság. Persze a jelenlegi állapotot elnézve vannak sejtéseim - a tévedés jogát fenntartva. Gyanítom, mindenki a bőrét mentené. Rengetegen elmenekülnének, amíg és ahogyan csak lehet. Néhány szélsőjobboldaliból nézem ki, hogy fegyvert fogna, viszont ez esetben fontos kérdés, ki az agresszor. Mert ha egy elvbaráti hatalom, azt inkább felszabadítóként fogadnák.

Hogy mit tennék? Jövőre betöltöm a hatvanat, és sajnos egy betegség is nehezíti a dolgomat, így a fegyveres ellenállás már első ránézésre kizárt. Az elsődleges célom a családom megóvása lenne, ahogyan sok más ember is hasonlóan cselekedne. A politikai elit egy része, akik a megtorlástól tartva vagy éppen csak tisztes módon próbálnak helytállni, valószínűleg emigrációba kényszerülnének, hogy ott valamilyen szimbolikus ellenállást szervezzenek. Talán én is bevonódnék egy ilyen mozgalomba, hiszen az önbecsülés néha fontosabbnak tűnik, mint az önmegőrzés. Az eddigi lázadásaim nem mérhetők ahhoz a valósághoz, amikor tényleg lövések dördülnek. Ha végül nem hagynám el az országot, valószínűleg teljesen visszahúzódnék, sőt, eltűnni, láthatatlanná válni szeretnék. Mostanában is gyakran elkap ez a vágy, mintha a világ végén élnék, pedig valójában még nincs éles helyzet.