Az édesanyja nem tervezte, hogy világra hozza Szaddám Huszeint.

Illegálisan kicsempészett ősi kőtáblát adott vissza Iraknak Olaszország

Harminc éven át állt Irak élén Szaddám Huszein, aki korlátlan hatalmával uralta az országot. Kegyetlenségei legendásak voltak: háborúból háborúba sodorta népét, miközben minisztereinek a legszigorúbb diétákat írt elő. Mindezek mellett azonban meglepő módon egy romantikus regény szerzője is volt, ami csak tovább árnyalja a róla kialakult képet.

Kezdetek, amelyek tele vannak kihívásokkal. Az első lépések mindig bizonytalanok, mintha egy sűrű ködben tapogatóznánk. Az új utak felfedezése izgalmas, de egyben félelmetes is, hiszen a jövő ismeretlen. Minden egyes próbálkozás egy újabb lehetőség a fejlődésre, még ha az út néha rögös is. A nehézségek formálnak bennünket, erősítik akaratunkat, és végül elvezetnek a kiteljesedéshez. A kezdeti nehézségek csak lépcsőfokok a sikerhez vezető úton.

Édesapja már születése előtt eltűnt, édesanyja pedig eleinte nem is akarta világra hozni. Nevét tőle kapta, de kisgyermekkorát rossz kapcsolatuk jellemezte. Szaddám 10 éves korában hagyta el otthonát, hogy Bagdadban élő nagybátyjához költözzön. Hamar szerepet vállalt az iraki politikában, húsz éves korától a Baasz Párt tagja volt. Egy évvel később, 1958-ban, Kászim tábornok forradalom útján döntötte meg a király hatalmát, de a váltás nem tetszett a Baasz Párt bizonyos köreinek, köztük Szaddám Huszeinnek sem

A Szaddám Huszein és más iraki vezetők elfogására irányuló művelet során az amerikai katonák egy különleges kártyacsomagot kaptak, amelyen a keresett személyek arcképei és adatai szerepeltek.

Merényletet kíséreltek meg a tábornok ellen, ám ez a támadás végül kudarcot vallott, Szaddám Husszein pedig száműzetésre kényszerült. A merénylet mögött az Egyesült Államok titkosszolgálatának támogatása is állt, amely lehetővé tette számára, hogy elhagyja Irakot és Egyiptomba meneküljön. Az új környezetében nem pihent, hanem jogi tanulmányokba kezdett a Kairói Egyetemen. Visszatérve Irakba, pozíciója folyamatosan erősödött, míg végül 1979-ben átvette a hatalmat, ezzel megkezdve politikai pályafutásának csúcspontját.

Szaddám Huszein, Irak egykori elnöke, nem csupán politikai pályafutásával, hanem különös szokásaival is felkeltette a figyelmet. A hatalom csúcsán állva, a karizmatikus vezető gyakran meglepő és szokatlan magatartásformákkal rukkolt elő, amelyek nemcsak környezetét, hanem a nemzetközi közvéleményt is megdöbbentették. Például, Huszein szenvedélyesen rajongott a lovakért, és saját tenyésztésű ménesével büszkélkedett. A lovak iránti vonzalma nem csupán hobbi volt, hanem státuszszimbólum is, amely a hatalom és a gazdagság megtestesítője lett. Ezen kívül, a vezető gyakran rendezett grandiózus ünnepségeket, ahol a katonai parádék és a díszes felvonulások mellett, a látványos tűzijátékok sem maradtak el. Huszein emellett különös figyelmet fordított a propagandára is; a saját képmásával díszített óriásplakátok és szobrok a városok minden sarkában megjelentek, erősítve ezzel a vezető kultuszát. A mindennapjait átszövő megszállottság a hatalom megőrzése érdekében gyakran paranoid viselkedéshez vezetett, amely a biztonsági intézkedések drámai fokozódásában is megnyilvánult. Ezek a szokások és magatartásformák nemcsak a személyisége, hanem a politikai stratégiája szerves részét képezték, bemutatva, hogy a hatalom milyen különös és néha groteszk arculatot ölthet. Szaddám Huszein öröksége tehát nem csupán a háborúk és politikai konfliktusok szövevényében él tovább, hanem az általa kialakított kultusz és a szokatlan szokások révén is.

Harminc éven át uralta Irakot annak az első embernek a keze, aki nemcsak politikai ambícióival, hanem irodalmi tehetségével is felhívta magára a figyelmet. 2000-ben jelent meg a bestseller romantikus regénye, amely a középkorba repítette olvasóit. A mű középpontjában Arab, a bátor lovag és Zabiba, a gyönyörű hölgy érzelmes kapcsolata állt. Nem meglepő, hogy a hős lovag karakterét sokan a diktátorral azonosították, míg Zabiba figurája az iraki nép szimbólumává vált, akit férjének elnyomása alól mentett meg. A gazdag szimbolikával átszőtt regény csodálatos népszerűségnek örvendett, hiszen egy millió példányban kelt el Irakban, és szinte azonnal a nemzeti irodalom fontos részévé vált. A történetből színdarab is készült, hogy a diktátor és népe közötti szoros köteléket minél szélesebb közönséghez eljuttathassák, így mindenki számára elérhetővé vált a szerelem és a szabadság üzenete.

Szaddám Huszein nem csupán a politikai térben volt hatalmas figura, hanem sajátos módon a kulturális életben is megmutatkozott. Erőszakosan lépett fel politikai ellenfelei ellen, és ha a helyzet úgy kívánta, még saját népe ellen is bevetett vegyi fegyvereket, hogy megőrizze hatalmát. Ugyanakkor nem csupán a külső ellenségekkel, hanem belső környezetével is harcolt; túlsúlyos minisztereivel szemben különös követelményeket támasztott, amikor kötelezővé tette számukra a fogyókúrát. Az ország lakói figyelemmel kísérhették a miniszterek szenvedéseit és sikereit a média által, amely rendre beszámolt a súlyvesztésükről. Szaddám paranoia szintjén kontrollálta az étkezéseit: külön ételkóstolókat alkalmazott, akik minden egyes falatot alaposan megvizsgáltak, mielőtt az a diktátor elé került volna.

Fiait is felkészítette a politikára, a legidősebb fiát, Udajt, szánta örökösének. Ezt a fiú felelőtlen viselkedése hiúsította meg, aki az idejét inkább drága autók vásárlásával és hölgyek társaságában töltötte. Fékezhetetlen természetét végül apja is megelégelte és miután Udaj az egyik fogadáson megölte az étekfogót, száműzte fiát és felgyújttatta autógyűjteményét.

Szaddám Huszein három évtizeden át tartó uralkodása mély sebeket ejtett Irak társadalmi szövetén. A diktátor elfogása 2003. december 13-án történt, amikor is az amerikai katonai erők által végrehajtott "Vörös Hajnal" művelet során buktatták le szülővárosa közelében. Az ezt követő bírósági eljárás során 2006-ban halálra ítélték, és a kivégzése kötelező formában, kötél általi halál révén valósult meg. Szaddámot több százezer ember életének kioltásával vádolták, de végül az 1982-es dudzsali mészárlásért, amely során 148 ártatlan ember vesztette életét, kapta meg a végzetes ítéletet.