"Az országban nincs párja a területen dolgozó szakembereknek."
A Digitális Oktatásfejlesztési Kompetencia Központ 2025. szeptember 25-én egy izgalmas workshopot szervezett, melynek fókuszában a közös intézményi jövőkép kialakítása és az oktatói kompetenciák fejlesztésének fontossága állt. A Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kazy Aulájában zajló eseményen nem csupán a DOKK projektjeinek vezetői, hanem az ELTE oktatási dékánhelyettesei és az EduFLOW ösztöndíjasai is aktívan részt vettek, gazdagítva a diskurzust és a közös gondolkodást.
Két évvel ezelőtt indult el az első DOKK workshop, egy olyan kezdeményezés keretében, amelynek alapvető célja, hogy a DOKK több legyen, mint csupán projektek gyűjteménye. Arra törekszünk, hogy egy igazi alkotóközösséget hozzunk létre, ahol a tapasztalatok és ötletek cseréje révén születhessenek olyan minőségi és tudományosan megalapozott fejlesztések, amelyek valódi hatást gyakorolnak az oktatásra. Azóta több mint 160 oktató és kutató csatlakozott hozzánk, hogy közösen dolgozzunk az oktatás fejlesztésén, és biztosítsuk a megoldások minőségét. A rendszeresen megrendezett workshopok pedig kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy a résztvevők együtt ötleteljenek, tudást cseréljenek, és inspirációt nyerjenek a különböző tematikus fókuszok mentén.
Cseszregi Tamás szakmai vezető köszöntőjében kiemelte:
"a DOKK nem csupán egy konzorcium, hanem egyetemi közösség,
A digitális oktatás hatékonyságának fokozása kulcsfontosságú kihívás a modern pedagógiában. Azonban az oktatásfejlesztés nem valósulhat meg a karok és az oktatás alapvető pilléreinek támogatása nélkül. Az EduFLOW ösztöndíjprogram ennek a megközelítésnek az egyik legfontosabb alapköve, amely lehetőséget teremtett egy interdiszciplináris szakértői csapat kialakítására. Ez a csapat aktívan részt vesz az egyetemi szintű stratégiai tervezésben, valamint annak gyakorlati megvalósításában – a digitális tananyagok kidolgozásától kezdve egészen a képzési rendszerek innovatív átalakításáig. Az EduFLOW tehát nem csupán egy program, hanem egy átfogó kezdeményezés, amely a jövő oktatásának digitális fejlődését szolgálja.
Az IX. workshop különlegessége abban rejlett, hogy az új rektor, Darázs Lénárd nyári beiktatása után itt mutatta be ambiciózus programját. Kiemelte a Hallgatóközpontú Digitális Készség- és Kompetenciafejlesztő Központot, amelyet a jövő innovatív kezdeményezései között zászlóshajóként említett. Ezen kívül párhuzamba állította az MI és Diszruptív Technológiák Tudásközpontját, valamint a Fenntarthatósági Fejlődési Célok Egyetemi Központját, hangsúlyozva ezzel a különböző területek közötti szoros kapcsolatot és együttműködést.
A három alapvető tényező együttesen hozzájárulhat az egyetem versenyképességének megszilárdításához,
Tedd különlegessé a szövegedet: mindezek a projektek önállóan is lényeges szerepet játszanak a jövőnk alapjainak megteremtésében. A rektor kiemelte, hogy "ezek a kezdeményezések egy széleskörű fejlesztési terv részét képezik, amelynek fő célja az egyetem fenntarthatóságának biztosítása és a társadalmi kihívásokhoz való alkalmazkodás elősegítése."
Az esemény első blokkjában a résztvevők a rektori stratégia fő irányait ismerhették meg, amely a versenyképesség megújítását, egy hallgatóközpontú és inkluzív intézmény megteremtését tűzi ki célul. Egy olyan egyetemét, ahol mindenki megtalálhatja saját fejlődési útját, ahol az aktív nemzetközi kapcsolatok révén közösen kereshetjük a választ a 21. század kihívásaira, miközben olyan munka- és tanulási környezetet hozunk létre, amely egyszerre kínál szakmai kiteljesedést és közösségi élményt.
A stratégiai irányok részletes bemutatását egy élénk panelbeszélgetés követte, amelyben Dorner Helga, Somody Bernadette, Aczél Balázs és Takács Dániel osztották meg tapasztalataikat és nézeteiket, Chogyelkáné Babócsy Ildikó moderálásával. A résztvevők számos fontos kérdést boncolgattak, például: miként vonhatjuk be és nyerhetjük meg az oktatókat a kompetenciafejlesztési kezdeményezésekhez? Hogyan teremthetünk olyan megoldásokat, amelyek nem a különbségeket hangsúlyozzák, hanem az egyéni fejlődésre és figyelemre építenek? Milyen stratégiákat alkalmazhatunk a folyamatosan változó kompetenciákkal érkező hallgatók támogatására? Hogyan kapcsolhatjuk össze a kontextusteremtést az alapvető készségek fejlesztésével a hatékony eszközhasználat érdekében? Mi jellemzi az oktatói és kutatói szerep találkozását a mentorálási folyamatban? Miért érdemes a kompetenciafejlesztést attitűdformálásként felfogni, és hogyan mutat ez túl a csupán szoftveres ismereteken? Végül, hogyan navigálhatunk biztonságosan és etikusan a mesterséges intelligencia bonyolult és folyamatosan fejlődő világában?
A beszélgetés során világossá vált, hogy az oktatói kompetenciafejlesztés messze túlmutat a digitális készségek egyszerű elsajátításán. Magában foglalja az olyan kulcsfontosságú képességeket, mint a tanácsadás, a konstruktív visszajelzés nyújtása és a mentorálás. Emellett kiemelkedően fontos a résztvevők attitűdje és a technológiához való viszonyulásuk is. Az esetleges ellenállás nem az életkorból ered, hanem a szemléletmódból fakad. A résztvevők hangsúlyozták, hogy...
a technológia nem öncél, hanem eszköz,
Alakítsd át a szöveget így: amely hozzájárulhat a feladatok sikeres teljesítéséhez és a hatékonyabb munkafolyamatok kialakításához.
Kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy az alapvető digitális készségek – mint például a szövegszerkesztés és a naptárkezelés – összefonódjanak olyan területekkel, mint az adatkezelés és a publikációk rendszerezése. Az információk hatékony kezelése és a kritikai gondolkodási képességek fejlesztése szintén kulcsfontosságú; mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak elengedhetetlen, hogy megtanulják a tudás struktúrált kezelését és a források értékelését. Különösen fontos ez az MI által generált, gyakran megbízhatatlan információk világában. Tehát, mielőtt belemerülnénk az MI használatába, először alapvető kritikai gondolkodási készségeinket kell fejlesztenünk, hogy valóban tudatosan tudjunk "autóba ülni".
A mesterséges intelligencia (MI) szerepe az oktatásban napjaink egyik legfontosabb témájává vált. Az MI radikálisan változtatja meg a tanárok hagyományos szerepkörét: a pedagógusok egyre inkább mentorokként és facilitátorokként lépnek fel. Ez azt jelenti, hogy nem szükséges minden technikai részletet ismerniük, azonban elengedhetetlen, hogy képesek legyenek felelősségteljes döntéseket hozni az MI integrálásával és etikus alkalmazásával kapcsolatban. Fontos, hogy figyelembe vegyék az MI használatának társadalmi és környezeti hatásait is, hiszen ezek alapvetően befolyásolják a jövő oktatását és a diákok fejlődését.
A beszélgetés során világossá vált, hogy a biztonságos és hatékony mesterséges intelligencia alkalmazásához elengedhetetlen az összefogás és a különböző tudományágak képviselőinek együttműködése. Az olyan programok, mint a CEEPUS, lehetőséget adnak arra, hogy az oktatók ne magányosan, hanem egy támogató közösség tagjaként találják meg a megoldásokat a felmerülő kihívásokra. Végül pedig, mint központi üzenet, hangsúlyozódott, hogy…
a hallgatókat újra meg kell tanítani tanulni:
jól kérdezni, világos instrukciókat adni, hiszen ezek a készségek - a prompt engineeringhez hasonlóan - nélkülözhetetlenek az MI hatékony és felelős alkalmazásához.
A panelbeszélgetés után a résztvevők csoportokban folytatták a munkát, és alaposan feltérképezték az oktatói kompetenciafejlesztés kulcsfontosságú területeit. Az ilyen témák között szerepelt a digitális pedagógiai eszközök és módszertanok hatékony alkalmazása, az oktatói készségek és a soft skillek jelentősége, a tanulás értékelésének és a hallgatói visszajelzések integrálásának fontossága, valamint az oktatói karrier különböző szakaszaiban felmerülő kompetenciaigények. A közös munka során világossá vált, hogy a projektvezetők, az oktatási dékánhelyettesek és az EduFLOW ösztöndíjasok nem csupán tapasztalataikat osztották meg, hanem konkrét megoldásokat és új megközelítéseket is hoztak magukkal. Az együttműködés során született gyakorlatok és ötletek megerősítették Darázs Lénárd szavait: "nincsenek az országban kiválóbb szakemberek ezen a területen."
