Név és jelentés: a kézdivásárhelyi Céhes Pizzéria!
Kézdivásárhely, a történelem mélyén gyökerező, varázslatos város főtere már nem egyszer megihletett engem e rovat keretein belül. Most engedjétek meg, hogy átadjam a szót Orbán Balázsnak, aki szívhez szólóan festi le a város egyik legjellegzetesebb vonását, az udvartereket: "A város szívében elnyúló, négyszögletű piactér található, melynek délnyugati sarkában áll a reformátusok impozáns temploma, körülötte néhány szép ház (...). Azonban ami igazán lenyűgözi az ide látogatót, az a különleges építkezési stílus, amely csupán a legősibb székely településeken figyelhető meg, és amely szerint minden udvar egyben utca is - vagy inkább sikátor - amely összeköttetésben áll egy hátsó utcával. Ezek a sikátorok sűrűn egymás mellett, jellemzően földszintes házakkal vannak keretezve; ilyen udvar-utcák mindenütt fellelhetők a piacon és a város egyéb részein is, ami miatt Kézdivásárhely népességéhez viszonyítva viszonylag kis területet foglal el. Ezen udvar-utcákra lépve a szorgalom és a tisztaság, a rend és a jólét jelei tárulnak elénk, és ha az ember találkozik a lelkes, gyakran harcias alkatú polgárokkal, mindig a "adjon Isten jobb napokat" köszöntéssel üdvözlik őt."
A sors fintora, hogy a rokoni és baráti kötelékek révén mélyen kötődöm Kézdi-székhez, így személyesen követhettem a város vendéglátásának fokozatos, de magabiztos fejlődését. Különösen izgalmas volt látni, ahogy megnyílt a Jazz bisztró, mely a legszélesebb borválasztékkal és ínycsiklandó ételekkel várta a gasztronómák kedvelőit. Ezt követően a Jazz café is felbukkant, miközben a Borudvar is formálódott, gazdagítva a helyi gasztronómiai palettát. Az új hullámos élmények sorát a "Belly Food" burgerező indítása, valamint a "Süti Éden" cukrászda megjelenése folytatta, és nem feledkezhetünk meg a Tiltott Csíki Manufaktúra remek sörözőjéről sem. Tavaly novemberben például egy ínycsiklandó lazacburgert kóstoltam itt, amit a frissen csapolt sör csak még élvezetesebbé tett.
A minap ismét Kézdivásárhelyre vezetett az utam, így jutottam el a tavaly nyitott Céhes pizzázóba. Merő véletlenségből, a központban sétálgatva. Sajnos épp akkor fejeztük be a kiadós székelyes reggelinket vendéglátómnál, így a pizzát elvitelre kértem, de nyilván helyben is megkóstoltam, hisz a pizza akkor adja a maximális élményt, amikor az asztalra kerül.
De ne szaladjunk előre, nézzük előbb a vendégteret, amit a berámázott képekkel díszített, hangulatos nyerstéglás pincében alakítottak ki.
A beugrókban elhelyezett, hátulról megvilágított borospolcok egyedi atmoszférát kölcsönöznek a remek esztétikai érzékkel berendezett termeknek.
Rokonszenves, hogy a honlapról a népes csapat minden tagját megismerhetjük, feltették ugyanis mindenkinek a fényképét, nevét és funkcióját, kedves jellemzés kíséretében. Így megtudhatjuk, hogy a helyet Borconi Szedressy Emil és Kelemen Julianna alapította, Zoltán András a menedzser, Kovács Jolán, György Kovács Anikó, Erdei Attila és Váradi Tünde dolgozik itt szakácsként, továbbá Farkas Zsuzsa, Sinkler Kinga, Nagy Henrietta, Szász Angella, valamint Kovács Attila pincérként. Érhetetlen, hogy a honlap magyar variánsa miért adja meg az említettek nevét fordított, a román közhasználat szerinti sorrendben (értsd Tünde Váradi, Attila Erdei stb.) Hadd idézzek egyet a nyolc jellemzésből! Kovács Jolánról a következőket írják: "Jolán egykor a kenyérsütés mestere volt, de mostanra a pizzakészítésben találta meg új szenvedélyét. A kenyér iránti szeretetét és tapasztalatát most a pizzákba ülteti át, így minden egyes pizza a tradíció és az új ízek tökéletes kombinációja. Jolán számára a sütés mindig is több volt egyszerű munkánál - ez egy életre szóló szenvedély, amit most már a pizzákban élhet ki nap mint nap." Nehéz jobb kedvcsinálót megfogalmazni.
