Az olasz tankönyvben Magyarországot eltüntették, és a helyére egy teljesen szokatlan alternatíva került.
A magyarság körében megfigyelhető egyfajta vonzódás az olaszok irányába - nem teljesen racionális, de az olyan kifejezések, mint az "olaszos életérzés" kifejezetten jó hívószónak számítanak itthon.
A 20. század első felében a két állam közötti viszony is kimondottan jónak volt mondható - mindkét országban erősen jobboldali beállítottságú rendszer volt, sok olasz tisztviselő tevékenykedett Budapesten, volt Magyar-Olasz Bank is, Guido Romanelliről például utca volt elnevezve (Guido Romanelli elévülhetetlen érdemek szerzett a Tanácsköztársaság felszámolása utána helyreállításban).
