A Somló-hegyen olyan különleges lelőhelyekre bukkantak, amelyek alapjaiban változtathatják meg az európai őstörténet eddigi ismereteit.

A nyugat-magyarországi Somló-hegy, ez a 431 méter magas vulkanikus képződmény a Marcal-medence (a Kemeneshát és a Bakony közé benyúló félmedence) fölé emelkedve évezredek óta meghatározó eleme a tájnak. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete 2023-ban indított kutatási projektet a területen, amely minden várakozást felülmúló eredményekkel szolgált - számolt be a Cambridge University Press Antiquity folyóiratában megjelent tanulmány, amelynek vezető szerzői Soós Bence és Péterváry Tamás.

Bár a nyugat-magyarországi magaslati lelőhelyek, mint a Velem-Szent Vid vagy a Ság-hegy régóta kutatottak, a Somló-hegy régészeti szempontból ezidáig feltáratlan maradt. Ez most gyökeresen megváltozott: a kutatók fémkeresős kutatással, terepbejárással, légi lézerszkennelésssel és mágneses felméréssel vizsgálták a területet.

Az első év során több mint 300, a késő bronzkorból (Kr. e. 1450-800) és a kora vaskorból (Kr. e. 800-450) származó fémtárgyat fedeztek fel, főként a hegy délkeleti fennsíkján. A digitális terepmodell alkalmazásával sikerült feltérképezni az egykori teraszokat és ösvényeket, amelyeket a szőlőművelés formált át a tájban. A késő bronzkori leletek többsége a Hallstatt B1-B2 időszakra (Kr. e. 1080-900) datálható, és a legújabb kutatási eredmények szerint a területet a kora vaskor későbbi szakaszában (a 6. század második fele - 5. század eleje) is lakták. A Hallstatt B periódus egy jelentős kronológiai szakasz az európai késő bronzkorban, nevét pedig az ausztriai Hallstatt lelőhelyről nyerte.

A projekt legnagyobb szenzációja a hat újonnan felfedezett kincsegyüttes, amelynek feltárását fotogrammetriával (a terepről készített fényképek alapján a képeken végzett mérések és számítások segítségével meghatározzák a képeken látható valós tárgyak kiterjedéseit) és videófelvételekkel gondosan dokumentálták. Az előzetes vizsgálat szerint az elrejtések főként a Hallstatt B periódusban történtek, amely időszakból eddig kevés kincsegyüttest ismertünk a Dunántúlon.

A leletek rendkívüli betekintést nyújtanak a bronztárgyak elhelyezkedésére, valamint a nem fém alapú összetevőkre – például borostyángyöngyökre, vaddisznó- és házisertés-agyarakra, továbbá textil- és bőrmaradványokra. Két kincsegyüttest ép kerámiában fedeztek fel, amelyeket számítógépes tomográfiás vizsgálatok alá vetettek. A különleges tárgyakat, mint például az I. kincsegyüttesből származó alpi stílusú lándzsahegy, neutrontomográfiával elemezték. A III. kincsegyüttesből származó minták pedig kismagvú lencse, gabona- és kölesmaradványokat tárt fel, gazdagítva ezzel a régészeti ismereteinket.

Kiemelkedő felfedezésként értékelhető, hogy a fennsíkon bronzműhelyek nyomaira bukkantak. A nagyszámú bronzrög, csepp, öntőcsap és töredékes lapos-domború ingotok egyértelműen tanúsítja, hogy a területen élénk bronzfeldolgozó tevékenység zajlott. A Somló-hegy tehát nem csupán rituális szempontból volt jelentős, hanem mint kézműves központ is funkcionált, ahol ügyes mesterek készítettek bronztárgyakat. Ez a kettős szerep - mint szakrális helyszín és kézműves műhely - különösen értékessé teszi a lelőhelyet a kutatók számára, akik számára új perspektívákat nyithat a régió múltjának megértésében.

A kutatás egyik fő célja a kronológia pontos meghatározása radiokarbon kormeghatározással: az I. kincsegyüttes zoológiai anyagot is tartalmazott, amely alkalmas erre - ez hiányzik a régió hasonló korú leleteiből. A projekt jelentősége túlmutat a régió határain, és komoly mértékben hozzájárulhat az európai őstörténeti ismereteink gazdagításához.