Oroszország egyre inkább hátrányba kerül az űrkutatás terén.

Az orosz űrprogram aktivitása az utóbbi három évben folyamatosan csökken, amit a koronavírus-járvány és az ukrán konfliktus is jelentősen befolyásolt. Ezen felül a Roszkoszmosz monopóliuma nem kedvez az innovatív ötleteknek és a magánkezdeményezéseknek, ami tovább nehezíti a helyzetet. Már a nem űripari nagyhatalmak is elkezdik megelőzni Oroszországot az űrkutatás terén, ami aggasztó jele a jövőbeni versenyképességnek.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány weboldalán egy izgalmas elemzésre lelhetünk, amely Oroszország űriparának mélyebb megértéséhez nyújt segítséget.

A Szovjetunió széthullása után az ország űripara jelentős visszaesést szenvedett el, azonban a 2000-es évek során sikerült stabilizálni az ágazatot. A 2010-es években pedig már némi növekedésre is lehetett számítani. Sajnos a koronavírus-járvány és az ukrán konfliktus újabb nehézségeket hozott, amelyek ismét visszavetették a fejlődést. A nemzetközi együttműködések gyengültek, és a nyugati technológiákhoz való hozzáférés is jelentősen csökkent.

2014-ben a világon indított kis műholdak 27%-áért Oroszország felelt, azonban 2024-re ez az arány drámaian 3%-ra csökkent. Az orosz űrprogram aktivitása az utóbbi három évben folyamatosan csökken, míg az Egyesült Államok és Kína űripari teljesítménye rekordokat döntöget. Érdekes módon nemcsak a nagyhatalmak, hanem Új-Zéland is egyre közelebb kerül a rakétaindítási számaival Oroszországhoz. Az orosz műholdak száma is jelentősen csökkent, és a meglévő műholdak túlnyomó része állami tulajdonban van, vagy a Roszkozmosz irányítása alatt áll.

Ezzel szemben az USÁ-ban földmegfigyelő egységek, SpaceX-jellegű magáncégek sorjáznak, sokkal sokkal több, mint Oroszországban. Kína is bőven megelőzte, úgyhogy most már nem is a felzárkózás az orosz cél, hanem a lemaradás mérséklése.

A háborút megelőző esztendőben Oroszországnak nem volt egyetlen kereskedelmi célú földmegfigyelő műholdja sem, amely lehetővé tette volna a precíziós csapások lebonyolítását és a célpontok pontos azonosítását. Ezzel szemben Ukrajna amerikai segítséggel hozzáférést kapott olyan kereskedelmi szolgáltatók, mint a Maxar vagy a Planet Labs felvételeihez, amelyek naponta nyújtottak részletes képet az orosz csapatmozgásokról. A Pentagon által működtetett több ezer műhold - köztük számos civil és magánvállalat által üzemeltetett - jelentős előnyhöz juttatta az ukrán erőket. Az így szerzett információk és felvételek óriási hozzáadott értéket képviseltek:

Oroszország viszont 2022-ben, közvetlenül a háború kitörése után, azonnal szembesült a hírszerzési aszimmetria következményeivel, amelyek nemcsak taktikai, hanem stratégiai hátrányt is jelentettek.

Az orosz űrkutatási ágazat szerkezetét meghatározza a Roszkoszmosz, ami szabályozza, irányítja és finanszírozza a legtöbb űrtevékenységet. De ez egyben az akadálya is a magánszektor kibontakozásának.

A Roszkoszmosz hosszú ideig az emberek űrutazására fókuszálva építette fel hírnevét, különösen 2011 után, amikor az Egyesült Államok leállította saját űrprogramját. Ekkor a NASA kénytelen volt orosz Szojuz űrhajókat bérelni, így a Roszkoszmosz a következő 14 évben közel 4 milliárd dolláros bevételhez jutott az amerikai megrendelések révén.

2020-ban jelentős változások következtek be a űrhajózási szektorban, amikor az amerikai magánvállalatok, különösen a SpaceX, beléptek az emberi űrrepülések piacára. Ekkor alakult meg a "keresztrepülési" megállapodás, amely lehetővé tette, hogy amerikai űrhajósok orosz járműveken, míg orosz űrhajósok amerikai űreszközökön végezzék küldetéseiket. Ez az együttműködés azonban a kölcsönös függőség csökkenéséhez vezetett. Ezen felül a Nemzetközi Űrállomás 2028-ra tervezett bezárása új kihívások elé állítja a résztvevő országokat, teljesen új dinamikát teremtve az űrkutatás területén.

Oroszország válasza a globális űrversenyre a ROSS, az új orosz orbitális állomás terve, melynek moduljainak fokozatos felbocsátását most 2027 és 2033 között várják, miután az eredeti céldátum 2023-ra volt kitűzve. A projekt fő célja talán nem is annyira a tudományos kutatás, mint inkább a meglévő ipari és szakmai kapacitások megőrzése. Míg az Egyesült Államokban és Kínában az űripar gazdasági motor szerepet tölt be, Oroszország esetében inkább katonai és szimbolikus funkcióval bír. Ez a helyzet azonban komoly kockázatokat rejt magában, hiszen Moszkva nemcsak lemaradhat a technológiai versenyben, hanem ki is szorulhat azok közül a fejlődő hatalmak közül, ahol az emberes űrkutatás a tudományos és gazdasági előrelépést szolgálja.