Románia döntése: a szakadék széléről tért vissza.

A 2025-ös román elnökválasztás második fordulója nem csupán egy politikai eseményként vonult be a történelembe, hanem igazi mérföldkővé vált. A választók Nicușor Dan győzelmével nem csupán egy új vezetőt választottak, hanem egyértelmű üzenetet küldtek: elutasították a szélsőséges nézeteket, az autoriter populizmust és a szovjetbarát illúziókat. Ez a döntés nem a politikai elit érdeme, hanem a társadalom, különösen annak a csendes, de annál jelentősebb rétegnek a gyümölcse, amely a civil közösségek képviseletében megmutatta, hogy a változás lehetséges.

Nem véletlen, hogy a második fordulóban két, magát rendszerellenesnek tartó jelölt állt szemben egymással. Az egyikük, George Simion, aki egykori focihuligánként és a nagyapáink sírján táncoló horda vezéreként lépett a politikai porondra, a populista nacionalizmus és az álszuverenizmus minden eszközét bevetette. A hazai politikai elit elutasítása mellett az EU-ból való kilépés lehetőségét is felvetette, nyíltan beszélt az oroszokkal való megbékélésről, kampányát pedig konspirációk és alternatív valóságok hálójába szőtte. Érdemi vitát nem vállalt - egyetlen tévészereplése során látványosan gyengén szerepelt -, majd következetesen kihagyta a tévévitákat, amelyeken ellenfele, Dan egyedül mutatkozott be. Így a stúdióban lévő üres szék, rajta "George Simion" felirattal, politikai mémmé nőtte ki magát.

Simion az utolsó kampánynapon, pénteken este lépett be a Romania TV stúdiójába, ahol végig biztosította az akolmelegét, mellékszálként pedig Călin Georgescu kísérte. Itt ismételten hangsúlyozta, hogy győzelme esetén Călin Georgescut miniszterelnökké nevezné ki. Georgescu nem csupán futurisztikus elképzeléseket fogalmazott meg a nanocsipek kólába való bevezetéséről, hanem a román gazdaság újraszervezését is a lótenyésztés területén látta megvalósíthatónak. Emellett bírálta az Európai Uniót és Románia helyét az unió keretein belül, hűséget fogadott a Trump-adminisztrációnak, és felvetette az Oroszországgal való kibékülés lehetőségét is.

Ez nem csupán egy karikatúra - ez a valóság tükröződése, egy ország lehetséges jövőjének látomása.

Ezzel szemben Nicușor Dan a valódi rendszerkritikát képviselte. Két évtized civil aktivizmus áll mögötte, jogvédőként, urbanisztikai kérdések szakértőjeként és a korrupcióellenes mozgalmak alakjaként vált ismertté. Kampánya nem ígért gyors megoldásokat, nem kínált fel bűnbakokat - de éppen ebben volt az ereje. Képes volt meggyőzni arról a szavazókat: az építkezés, nem a rombolás vezet ki a válságból.

Az első forduló eredményei után Románia politikai élete gyakorlatilag megállt. Marcel Ciolacu miniszterelnök lemondása következtében a kormány csupán ügyvivőként folytatta működését, az államfői poszt pedig átmeneti állapotba került. A politikai intézményrendszer úgy tűnt, mintha csak várakozna, hogy a dolgok rendeződjenek. A hagyományos politikai szereplők csendben maradtak, vagy a helyzetet még inkább relativizálták. Crin Antonescu, a kormánykoalíció első fordulóbeli közös jelöltje például egyenrangúvá tette Simion és Dan politikai szereplőket, ezzel súlyosan aláásva a politikai felelősség minimális szintjét is.

A legnagyobb párt, a PSD hallgatásba burkolózott. Története során először nem volt jelöltje a második fordulóban, és még annyit sem tett meg, hogy kollektíven beálljon Dan mögé. A pártvezetők egy része ugyan támogatta őt, de a hivatalos álláspont hiánya szimbolikus súllyal bírt. A politikai osztály tagjai közül egyedül Kelemen Hunor lépett ki határozottan a közönsége elé, és biztatott arra miden magyart, hogy menjenek el szavazni és ne engedjék győzni Simiont. Tette mindezt annak ellenére, hogy az RMDSZ alig két héttel korábban még Crin Antonescuban látta az egyetlen esélyest, aki legyőzheti Simiont...

És ekkor jelent meg az a szereplő, akiről sokan már lemondtak: a civil társadalom. Az évek óta letompult, elcsendesedett, passzívnak hitt civil szféra hirtelen felébredt. Önkéntes kampányok, online és offline aktivizmus, utcai plakátolás, nemzetközi mozgósítás indult. A társadalom progresszív része - sokáig szétszórva és egymástól elszigetelten - most közösen, spontán mozdult meg. Jól példázzák erejüket a választás estéjén Bukarest, Kolozsvár, Temesvár utcáira spontánul kitóduló tízezrek, akik nem is csak Nicușor győzelmét éltették, hanem rigmusukkal mindenki értésére adták:

Ez a mondat nemcsak geopolitikai állásfoglalás, hanem identitásnyilatkozat is volt: Románia, ha küzdelmek árán is, de az európai úton marad.

Székelyföld olyan eredményeket hozott, amelyek talán még egy romániai elnökválasztáson sem voltak láthatók: a magasnak mondható, közel 60%-os részvételi arány mellett Hargita megyében a választók több mint 90%-a, míg Kovászna megyében 84%-a Nicușor Danra adta le szavazatát.

A győzelem költsége: jelenleg hiányzik a kormány, és a stabilitás is kérdéses.

A politikai helyzet rendkívül instabil: a PSD belső ellentétei miatt nem képes hatékonyan működni, míg a PNL vezetősége is megosztott. Ezen tényezők következtében a nemzetközi közösség bizalma is megingott, ráadásul az orosz hibrid hadviselés továbbra is folytatódik, függetlenül attól, hogy választások zajlottak.

További kérdések is nyitottak: vajon Nicușor Dan képes lesz-e kormánytöbbséget szervezni? Meg tudja-e őrizni függetlenségét úgy, hogy közben kormánykoalíciót kell építenie? És ami talán a legfontosabb: képes lesz-e az a civil társadalom, amely most a vállára emelte, kontrollálni őt akkor is, ha majd hibázik? A közelmúltból tudjuk: Klaus Johannis is sokak reménye volt egykor - aztán hat év alatt távolodott el a demokratikus normáktól, miközben épp a civil szféra nem volt elég hangos ahhoz, hogy visszatartsa. A kérdés most az, hogy tanultunk-e ebből.

Románia ezzel a választással világosan jelezte, hogy az elmúlt húsz év eseményei nem tűntek el nyomtalanul. A társadalom, a sok csalódás ellenére, érettségéről és tudatosságáról tett tanúbizonyságot. A választók hangot adtak akaratuknak: elutasítják a szélsőséges retorikát, a romboló populizmust és az orosz befolyásolást.

Most következik a kormányzás, a törvényalkotás, a gazdasági stabilitás visszaállítása - és az új bizalom kiépítése. Ehhez nemcsak politikusokra, hanem aktív, kritikus, részt vevő állampolgárokra is szükség lesz.

Románia vasárnap visszalépett a szakadék széléről. Most az a feladat, hogy ne csak megálljon ott - hanem el is induljon egy másik irányba. És ez már nem egy ember, hanem egy egész nemzet feladata.

A szerző az erdélyi Nethuszár blog kreatív szerkesztője.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!

A véleménycikkek nem mindig fejezik ki az Index szerkesztőségének hivatalos álláspontját.