Szakértő: Ukrajna a legnehezebb helyzetet örökölte a Nyugat részéről.

Hosszú ideig Ukrajna azt a reményt táplálta, hogy csatlakozhat a NATO-hoz, ám ez a lehetőség a mai napig nem valósult meg. Közben Oroszország inváziója következtében Ukrajna egy olyan helyzetbe került, ahol két szék között a földre zuhant. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és a Batthyány Lajos Alapítvány közös eseményén a szakértők kifejtették véleményüket arról, hogy ki viseli a felelősséget az orosz-ukrán konfliktus kirobbanásáért.

A nemzetközi politikai színtéren a kisebb nemzetek gyakran válnak a nagyhatalmak játszmáinak áldozataivá, és ez különösen éles fényt vet Ukrajna helyzetére. Ezt a dinamikát három neves magyar biztonságpolitikai szakértő – Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezetője; Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Jövők programjának irányítója; valamint Robert C. Castel, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai elemzője – vitájában is világosan megfigyelhetjük. Beszélgetésük során mélyrehatóan feltárják a geopolitikai feszültségek hátterét, és rávilágítanak arra, hogy Ukrajna sorsa milyen szorosan összefonódik a nagyhatalmi érdekekkel.

Demkó Attila karakteresen fogalmazott Ukrajna helyzetéről a nagyhatalmi erőtérben: "Ukrajna a Nyugattól a lehető legrosszabb világot kapta, a két szék közül a földre esett". A szakértő szerint ez a folyamat még 2008-ban George W. Bush republikánus kormányzata alatt kezdődött el, amikor Ukrajna megkapta az ígéreteket a NATO-csatlakozással kapcsolatban.

A biztonságpolitikai szakértő rávilágított, hogy a NATO-csatlakozás támogatása valójában kisebbségi vélemény volt akkortájt az ukrán szavazók körében. "Belül még nem volt kiforrott egy ilyen kérdésben Ukrajna" - magyarázta Demkó. Ez a megosztottság pedig sebezhetővé tette az országot.

Bendarzsevszkij Anton véleménye szerint a nyugati hatalmak súlyos tévedést követtek el, amikor Ukrajnát a NATO-tagság ígéretével biztatták. Kiemelte, hogy az ukrán nép tisztában volt a közelgő veszéllyel: "Tudták, hogy Oroszország támadni fog. Ezért törekedtek arra, hogy mindenáron a NATO tagjai lehessenek." Míg a lengyelek és a balti államok sikeresen csatlakoztak, Ukrajna mégis kimaradt ebből a lehetőségből.

Robert Castel egyértelműen kifejezte álláspontját: "Nem foglalkozom olyan narratívákkal, amelyek a felelősség kérdését boncolgatják."

Európa földrajzi elhelyezkedése, történelmi eseményei és politikai rendszerei mélyen összefonódnak e konfliktussal, amely szinte a kontinens lényegébe van ágyazva.

- állítja. Hozzátette, hogy az Európai Unió folyamatosan igyekezett terjeszkedni kelet irányába, míg Oroszország ennek éppen az ellenkezőjét próbálta megvalósítani.

Demkó Attila egy különleges geopolitikai perspektívából közelítette meg a kérdést, hangsúlyozva, hogy "Oroszország geostratégiai víziója alapvetően meghatározza a régió dinamikáját. Ukrajna sosem volt olyan terület, amelyet az oroszok könnyedén elengednének." Emellett kifejtette, hogy a konfliktus elkerülhető lett volna, és a "politikai vezetők téves döntéseket hoztak."

Végső soron a legfőbb felelősség annak a vállán nyugszik, aki meghúzza a ravaszt, és ebben az esetben Oroszország áll a középpontban.

- fogalmazott. Úgy véli, hogy valószínűleg Oroszország is kezdi belátni: rossz döntést hozott.

Bendarzsevszkij Anton véleménye szerint a felelősség keresése nem hoz eredményt; helyette ő egy történelmi mintázatot észlel, amely fokozatosan kibontakozik.

Ez egy kisebb nép sorsa, amely egy hatalmas állam árnyékában él. Oroszország története évszázadok óta ezt a küzdelmet tükrözi. A Szovjetunió idején a hanyatlás időszaka következett, majd elérkezett a megerősödés pillanata, most pedig a terjeszkedés és a hódítás szelleme uralkodik.

Szerinte Ukrajna is észlelte ezt a tendenciát, és világosan felismerte, hogy Oroszország közeledése elkerülhetetlen.

A háború harmadik évében a szakértők szerint a közvélemény és a szakértői közösség is rendkívül polarizálttá vált. Bendarzsevszkij Anton szerint az orosz-ukrán háborúról való gondolkodásban is jól látszik a társadalmi polarizáció.

Az emberek hajlamosak arra, hogy kizárólag olyan médiatartalmakat válasszanak, amelyek megerősítik a már meglévő nézeteiket és hiedelmeiket.

- magyarázta. Míg a háború előtt nem voltak rögzült álláspontok, mostanra már nehéz meggyőzni az embereket arról, hogy a helyzet nem olyan fekete-fehér, ahogyan azt ők látják. "Ha valamiről nem tudunk konstruktív beszélgetéseket végezni, és mindenki csak olyan tartalmat fogyaszt, ami egybecseng a világnézetével, akkor nem tudunk egyről a kettőre jutni" - fogalmazott a szakértő.

Az elemzői közösség sem mentes a jelenségtől, hogy elfogult véleményekkel találkozzunk. Bendarzsevszkij Anton megfogalmazása szerint „az elemzők sok esetben nem különböznek ettől.” Azok az egyének, akik szakmai kérdésekkel foglalkoznak, gyakran hajlamosak egy adott nézőpont mellett állást foglalni. Ezzel szemben azok, akik próbálnak pártatlanul elemezni, gyakran mindkét oldalról kritikákat és támadásokat kapnak.

A szakértők vitájuk végén rámutattak, hogy Ukrajna területi veszteségei borítékolhatóak, és az ukrán társadalom Vlagyimir Putyin életében már soha nem lesz oroszbarát.

A konferenciát Pál Norbert, az orosz-ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős kormánybiztos zárta. Hangsúlyozta, hogy ennek a háborúnak csak vesztesei vannak, és nem feledkezhetünk meg a kárpátaljai magyarságról sem, akik nagyon nehéz helyzetben vannak. Felidézte, hogy a háború kirobbanását követően Magyarország azonnal megnyitotta határait a menekülők előtt.

Emlékeztetett arra, hogy "csupán Magyarország és a Vatikán álltak ki a béke mellett a kezdetektől fogva – és ezért nem kíméltek bennünket a kritikáktól". "A magyar miniszterelnököt néhány hónappal ezelőtt kiátkozták békemissziója miatt. A Dávid és Góliát küzdelmében most megérkezett Dávid bátyja" - fogalmazott a kormánybiztos Donald Trump megválasztásának kapcsán.