Száz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Schwartz Bernát, a magyar filmipar talán legnagyobb ikonjának számító színész, akinek neve örökre összefonódott a mozi aranykorával.

Tony Curtis, akit egy kis honfiúi elfogultsággal magyarnak tekinthetünk, 1925. június 3-án látta meg a napvilágot Manhattanben, pontosabban Kelet-Harlemben, vagy talán a Bronxban. Szülei azonban a nagyvilágba Magyarországról érkeztek, ami különleges köteléket teremtett a színész életében. Édesapját Schwartz Manónak, édesanyját pedig Klein Ilonának hívták, míg ő maga Schwartz Bernát néven jött a világra. 23 évesen, amikor már Hollywood fényei között bontogatta szárnyait, átváltoztatta nevét Tony Curtisre, de magyar gyökereit sosem feledte el, és élete végéig büszke volt rájuk. A közelmúltban, kedden, a Vigadóban tartott ünnepséggel hivatalosan is megkezdődött a Tony Curtis Emlékév, mely az életét és örökségét hivatott ünnepelni.

"Zukor Adolffal és William Foxszal, azaz Fried Vilmossal kezdődött minden. Hollywood legendás alapító atyái Magyarországról, két kis Zemplén megyei falucskából, Ricséről és Tolcsváról indultak el, minden háttér nélkül. (...) Füstös New York-i kocsmákban tervezgetve, hitükre és kitartásukra alapozva (...) teremtették meg a hollywoodi álomgyár két patinás stúdióját, a Paramount Picturest és a 20th Century Foxot."

Kollarik Tamás és Takó Sándor, a „Magyarok Hollywoodban” könyvsorozat alkotói és szerkesztői, e különleges sorokkal tisztelegnek a kaliforniai filmipar magyar gyökerei előtt.

A két alapító atyához az évek, évtizedek során csatlakozott a zseniális zeneszerző, Rózsa Miklós, Lugosi Béla, a magyar Drakula, Kertész Mihály, alias Michael Curtiz, a Casablanca halhatatlan rendezője, vagy az óceánon innen a fantasztikus forgatókönyvíró, Pressburger Imre/Emeric Pressburger és Korda Sándor, a London Films tulajdonosa. De reggelig sorolhatnánk a filmtörténet magyar vagy magyar gyökerű óriásait, akik közül talán Tony Curtist övezte a legcsillogóbb hírnév.

Otthon mindenki magyarul kommunikált, hiszen az édesapa, Schwarz Manó, Mátészalkáról származott, míg az édesanya, Klein Ilona, Nagymihályból indult el, hogy a Nagy Vízen át új életet kezdjen. Érdekesség, hogy valójában New Yorkban találkoztak először egymással.

Tony Curtis születésének századik évfordulóján emlékezetes ünnepséget rendeztek a pesti Vigadó falai között. Az esemény keretében nem csupán Hollywood magyar ikonjaira emlékeztek, hanem különösen a "Hollywood hercegeként" ismert, elbűvölően jóképű és sármos színészlegendára is. Curtis olyan klasszikus filmek főszereplője volt, mint a "Trapéz", a "Van, aki forrón szereti", a "Spartacus", a "Megbilincseltek", a "Verseny a javából" és a "Minden lében két kanál". Több mint 130 filmben játszott, és a honfitársai, valamint a filmszeretők számára örök példaképként él a köztudatban. Az ünnepség célja nem csupán Curtis életének és munkásságának megünneplése volt, hanem a magyar származású színészek Hollywoodban elért sikereinek méltatása is.

Az ünnepség egy új fejezet kezdetét is szimbolizálta, hiszen ezzel hivatalosan is elindult a Tony Curtis Emlékév. Tavaly először került megrendezésre Mátészalkán, Curtis édesapjának szülővárosában a Tony Curtis Nemzetközi Filmfesztivál, amelynek második kiadását idén szeptember 25-27. között tartják. Az eseményre nyolcvan pályamunka érkezett, amint azt Szász Attila Balázs Béla-díjas filmrendező, az Örök tél és a Hunyadi-sorozat több részének alkotója, a zsűri elnöke is megosztotta a Vigadó színpadán. A zsűriben pedig tiszteletét tette Rófusz Ferenc Oscar-díjas animációsfilm-rendező is, aki szintén részt vett az ünnepségen.

A keddi rendezvény megálmodója és szervezője a Magyar Hollywood Tanács Egyesület volt, amelyet Bokor Balázs irányít. A Tanács 2018-ban létrehozta a Tony Curtis-díjat, hogy elismerje azokat a személyiségeket, akik önzetlenül dolgoznak a filmes örökség megőrzésén és átadásán a fiatal generációk számára.

Robert J. Palladino, az Egyesült Államok budapesti ügyvivője, aki a nagyköveti feladatok valódi végrehajtója, az Indexnek adott interjújában kiemelte Tony Curtis amerikai popkultúrában betöltött jelentős szerepét.

Megtiszteltetés számomra egy olyan emberről beszélni, aki nemcsak filmsztár volt, hanem kulturális ikon is - kezdte a diplomata. - Száz éve egy Bernard Schwartz nevű kisfiú született Bronxban, két Mátészalkáról bevándorolt magyar-zsidó migráns gyermeke. És ahogy a kisfiú felnőtt, 23 éves korától már Tony Curtis néven ismerte meg a világ. A filmvászon legendájává nemesedett, arcát az egész világon ismerték, tehetsége meghatározta Hollywood aranykorát.

A továbbiakban az ügyvivő hangsúlyozta, hogy a Golden Globe-díjas Tony Curtis, noha világszerte ismertté vált, soha nem feledkezett meg gyökereiről és arról, ahonnan származik. Otthon a magyar nyelv volt a főszereplő, és élete során folyamatosan ápolta magyar identitását. Mátészalkára is visszatért, ahol büszkén támogatta a hazai filmeseket, ezzel is kifejezve szeretetét és tiszteletét szülőföldje iránt.

Tony Curtis élete valóban egy klasszikus amerikai sikertörténet, de nem mellesleg mélyen gyökerezik a magyar hagyományokban is - hangsúlyozta a diplomata. - Ez a történet arról szól, hogy a bevándorlók miként formálták meg egy hatalmas nemzet kulturális táját, és arról is, hogy egy apró közép-európai ország kultúrája milyen messzire eljutott, túllépve saját határain.

Palladino szavai szerint Tony Curtis egyfajta hidat alkotott Magyarország és az Egyesült Államok, az Ó- és az Újvilág, valamint a múlt és a jövő között. "Emlékezzünk most nem csupán a színészre, hanem a művészre is – hiszen Curtis tehetséges festőként is megállta a helyét –, a bevándorlók fiára, aki a II. világháború hős tengerészeként büszkén képviselte amerikai-magyar örökségét" – zárta gondolatait Robert J. Palladino.