Száz esztendős lett a tapasztalt politikai veterán, aki kétszer is betöltötte a miniszterelnöki posztot.
Mahathir Mohamad határozott elképzelésekkel bíró, részletekre figyelő, karizmatikus, ám megosztó személyiség. Az elmúlt hat évtizedben alapjaiban formálta át Malajzia identitását, gazdaságát és társadalmát, miközben változékony politikai nézeteit alapvetően a maláj nacionalizmus és a szunnita iszlám vallási meggyőződései alakítják.
Az orvosi diplomával rendelkező, hét gyermek édesapja, Mahathir politikai karrierje 1964-ben vette kezdetét, amikor a maláj Nemzeti Egységpárt (UMNO) színeiben képviselővé választották. 1974-től kezdve különböző miniszteri pozíciókat töltött be, majd 1981-ben lépett a kormányfői székbe. Első miniszterelnöksége alatt azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Malajziát 2020-ra egy modern, önfenntartó és fejlett országgá alakítsa. Ennek érdekében arra törekedett, hogy az államigazgatást professzionálisabbá tegye, miközben elkötelezte magát a kiegyensúlyozott költségvetés, a nyitott gazdaság, a széleskörű privatizáció és a külföldi tőkebefektetések mellett.
Ennek eredményeként a gazdaság évi 6-7 százalékos GDP-növekedést produkált. Infrastrukturális beruházásai nyomán olyan ikonikus létesítmények születtek, mint Putrajaya szövetségi kormányzati főváros, Kuala Lumpur nemzetközi repülőtere, a Petronas ikertornyok, vagy az észak-dél gyorsforgalmi úthálózat.
Mahathir öt egymást követő törvényhozási választási győzelmet aratott, és a közbeszédben kiérdemelte a "Modernizáció atyja" becenevet. Egész pályafutása során támogatta az etnikai maláj és őslakos közösségek (bumiputera) pozitív diszkriminációját a kínai és indiai származású állampolgárokkal szemben, miközben a malájokat azzal próbálta mozgósítani, hogy lustasággal, a hosszú távú perspektíva hiányával és hálátlansággal vádolta őket.
Operatív szinten a bumiputera-politika előre kiválasztott üzletembereknek juttatott monopoljogokat a vízellátás, a vasút, a légitársaságok és az autógyártás területén, ám a cégek gyakran piacképtelen, eladósodott konglomerátumokká váltak, melyek állami mentőcsomagokat igényeltek. A Miniszterelnöki Hivatal költségvetése és hatásköre példátlan módon bővült Mahathir kormányzása alatt:
A nemzetközi színtéren a semlegesség, az ázsiai értékek és az alternatív fejlődési modellek védelmezőjeként emelkedett ki, miközben jelentős befolyással bírt a muszlim közösségek körében, különösen a boszniai háború (1992-1995) időszakában.
Mahathir 2003-ban visszavonult, de politikai hatása továbbra is érezhető maradt. Következetesen kritizálta utódait, mint Abdullah Badawi (2003-2009) és Najib Razak (2009-2018), valamint korábbi szövetségesét, a jelenlegi miniszterelnököt, Anwar Ibrahimot (2022-). Ráadásul Mahathir 2018-ban egy ellenzéki pártkoalíciót vezetett, amely sikeresen megnyerte a parlamenti választásokat, ezzel újra felforgatva a maláj politikai tájat.
Második miniszterelnöki megbízatása elején ígéretet tett a jogállamiság helyreállítására és a korrupció elleni küzdelemre, ám miután nem tudta megvalósítani az általa szorgalmazott "nemzeti egységkormányt", lemondott. Bukása három éven belül végül négy kormányváltást is eredményezett az országban. A 2022-es választásokon elvesztette parlamenti mandátumát, de aktív maradt a politikában, és azóta is többször váltott pártállást.
Ez a kettősség tükrözi rendkívüli politikai és fizikai dinamizmusát, ugyanakkor azt a csalódottságot is, amely abból ered, hogy utódai nem képesek teljesíteni az általa megálmodott szintet. Malajzia fejlődése pedig még mindig nem érte el azt a szintet, amelyet ő ideálisnak tartott.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.
(Borítókép: Mahathir Mohamad 2025. július 9-én Putrajayában, Malajziában. Fotó: Annice Lyn / Getty Images)
