Szele Tamás "A sárkány karma" című műve izgalmas és elgondolkodtató olvasmány, amely a fantázia és a valóság határvonalán lavírozva egy különleges kalandot kínál az olvasóknak. A történet középpontjában egy titokzatos sárkány áll, amely nem csupán félelme

Azzal kell kezdenem, hogy eléggé különös irat került elém, mellyel kapcsolatban sok kérdés vetődik fel, de lehet éppenséggel nagyon fontos - és lehet valamiféle hamisítvány is. Ez utóbbi esetben az a kérdés, hogy kinek az érdekeit szolgálja, az előbbiben meg az hogy miképpen kerülhetett a nagyobb nyilvánosság elé?

Az eszmefuttatásnak nincs szerzője, és különböző kínai fórumok, orgánumok különböző időpontokban adták közre, körülbelül tavaly december 25. és 28. között, hozzám először egy angol nyelvű fordítás jutott el január 3-án este, Anton Gerasenko volt ukrán politikus X-bejegyzése révén, de megkerestem a kínai eredetiket is és azokból dolgoztam. Azért beszélek több "eredetiről", mert a kínai közlések szövegileg ugyan tökéletesen egyeznek, ám datálásuk és illusztrációik eltérnek. Nos, mielőtt ennél többet mondanék, lássuk a medvét, lássuk magát az iratot!

Képes lesz Oroszország szembeszállni az Egyesült Államokkal? Kínának érdemes alaposan felkészülnie a legrosszabb forgatókönyvekre, és három fontos lépést kell előre megfontolnia.

2024. október 4-én Rjabkov, az orosz külügyminiszter-helyettes, reagált az "Oroszország és az Egyesült Államok közötti fegyveres konfliktus lehetőségének" felvetésére. Kijelentette, hogy a helyzet alakulása szorosan összefügg az Egyesült Államok lépéseivel, hozzátéve, hogy Oroszország mindent meg fog tenni a feszültség fokozódásának elkerülése érdekében.

Érdemes megjegyezni, hogy Oroszországnak a hadszíntéren mutatott hullámzó teljesítménye egyesek szerint arra enged következtetni, hogy ha maga az Egyesült Államok lépne fel, és nyújtana aktív katonai segítséget Ukrajnának Oroszországgal szemben, Oroszország tehetetlen lenne ellene.

Amennyiben ez a feltételezés valóra válik, Oroszország bukása radikálisan átalakítaná a globális politikai tájat, és Kínának elengedhetetlenül fel kell készülnie a legrosszabb forgatókönyvekre. Ebben a helyzetben három alapvető lépést szükséges sürgősen végrehajtania.

1. lépés: Készüljünk fel a háborúra

Az egyik legfőbb biztosíték, hogy ha Oroszország összeomlik, akkor a nyugati országok, élükön az Egyesült Államokkal, együttes erővel fognak támadni Kínára.

Az amerikai Nemzeti Hírszerzési Igazgató Hivatal már 2024 márciusában kiadta az "U.S. Intelligence Community 2024 Annual Threat Assessment" című jelentést, amelyben jelentős teret kapott az "Oroszország és Kína fenyegetésének" ismertetése. A jelentés szerint:

Az egyre fokozódó nagyhatalmi versengés, a globális kihívások és a helyi feszültségek közepette az Egyesült Államoknak egyre sérülékenyebb világrenddel kell szembenéznie. Ebben a bonyolult helyzetben Kína, Oroszország, Irán és más államok komoly kihívások elé állítják a nemzetközi rendszert, amelyet az Egyesült Államok hosszú időn keresztül uralt.

Az USA által felsorolt országok közül pedig Kína került az első helyre.

A helyzet hátterében egy rendkívül egyszerű ok áll: az Egyesült Államok meggyőződése, hogy Kína olyan erőforrásokkal és képességekkel bír, amelyek lehetővé teszik számára, hogy közvetlen konkurenciát jelentsen az Egyesült Államok és szövetségesei számára. Ezen kívül Kína potenciálisan képes átalakítani az eddig megszokott, "szabályok szerint működő" globális rendszert.

Oroszország jelenlegi helyzete lehetőséget nyújt Kínának, hogy enyhítse az Egyesült Államok által rá nehezedő nyomás egy részét. Azonban ha Oroszország gyengélkedik, az Egyesült Államok minden figyelmét és erejét Kínára irányíthatja, ami komoly kihívások elé állíthatja Pekinget.

Kína jól tudatában van ennek a helyzetnek, és már évek óta felkészül a lehetséges konfliktusokra.

Amennyiben a jövőben konfliktus alakulna ki az Egyesült Államok és Kína között, a tenger stratégiai szerepe felértékelődik, hiszen kulcsszereplő lesz a harcmezőn. Az amerikai haditengerészet, amelyet sokan a "világ legerősebb haditengerészeteként" emlegetnek, komoly kihívást jelentene Kína számára. Ennek fényében Kína kiemelt figyelmet fordít hadiflottája fejlesztésére, hogy hatékonyan képes legyen fellépni az esetleges tengeri összecsapások során.

Jelenleg Kína a világ leggyorsabb ütemében fejleszti hadihajó-flottáját, ami békeidőben szokatlan mértékű. Ennek következtében a kínai haditengerészet létszáma és ereje dinamikusan növekszik, és 2021 óta már a kínai flotta teljes tonnázsa elérte az amerikai haditengerészet kapacitásának egyharmadát.

Érdemes megjegyezni, hogy Kína hajóépítő iparának kapacitása ma már jóval meghaladja az amerikai hajóépítő iparét, ami azt jelenti, hogy idővel a kínai haditengerészet teljes tonnatartalma hamarosan eléri az amerikai szintjét.

A kínai haditengerészet mellett a szárazföldi és légi erők fejlesztése is figyelemre méltó mértékben előrehaladt, különös tekintettel arra, hogy ha Kína és az Egyesült Államok között fegyveres konfliktusra kerülne sor, az várhatóan az ázsiai-csendes-óceáni térségben zajlana. Ezen a területen Kína jelentős hazai előnyökkel bír, ami tovább növeli a helyzet összetettségét és a lehetséges következményeket.

Ezen túlmenően, figyelembe véve, hogy Kína teljes és hatalmas ipari kapacitással rendelkezik, ha egyszer rákényszeról a hadigazdaság bevezetésére, a polgári gyárak közvetlenül hadiüzemekké alakíthatóak, a frontvonalbeli harcokhoz szükséges különféle fegyverek és felszerelések gyártása céljából.

2. lépés: Az európai országokkal folytatott diplomáciai kapcsolatok menedzselése

A katonai felkészülés mellett Kínának kiemelten fontos, hogy új utakat találjon az európai országokkal való kapcsolatok ápolására is. Nem valószínű, hogy ezek az államok az Egyesült Államok ellenfeleként fognak fellépni, vagy hogy semleges álláspontot képviseljenek, különösen miután az USA hadüzenetet küldött Kínának. Sőt, az is valószínűtlen, hogy teljes mértékben távol maradjanak a Kína és az Egyesült Államok közötti feszültségektől, hiszen a globális politikai táj folyamatosan változik, és a szereplők nem hagyhatják figyelmen kívül a körülöttük zajló eseményeket.

A China Daily határozottan kifejtette: "Kína és Európa közötti együttműködés számos ígéretes területen bontakozhat ki, beleértve az ellátási láncok megerősítését, a gazdasági biztonság növelését, a digitális átalakulást és az éghajlatváltozás elleni harcot. A Kína-EU kapcsolatok kedvező alakulása új stabilitási pontként szolgálhat Európában."

Fontos hangsúlyozni, hogy Kína és Európa között valójában nem áll fenn alapvető érdekellentét vagy geostratégiai feszültség. A két fél közötti közös érdekek jelentősen meghaladják a meglévő eltéréseket. Kína mindig is a "partner, nem rivális; lehetőség, nem fenyegetés" megközelítést alkalmazta az európai országokkal való kapcsolataiban, ami lehetőséget teremtett a kölcsönös együttműködésre. Az évek során az európai államok számos előnyhöz jutottak a Kínával való együttműködésnek köszönhetően.

Jelenleg az európai országok alkalmanként követni fogják az Egyesült Államokat, tesznek néhány megjegyzést Kína ellen, de a Kínával való szoros együttműködés előfeltételei alapján az európai országok nem részesítik majd előnyben az Egyesült Államokat, mint Kínát leginkább elutasító hatalmat.

Ha sikerül elérnünk, hogy az európai államok megőrizzék semlegességüket Kína és az Egyesült Államok között kibontakozó feszültségek idején, akkor Kína jelentősen csökkentheti a felmerülő kihívásait.

3. lépés: Milyen stratégiákkal reagálhatunk Oroszország esetleges belső átalakulásaira? Oroszország belső politikai és társadalmi dinamikájának változása jelentős hatással lehet a nemzetközi kapcsolatokra. Az alábbiakban néhány megfontolandó megközelítést mutatunk be a helyzet kezelésére: 1. **Figyelemmel kísérés és elemzés**: Fontos, hogy folyamatosan nyomon kövessük Oroszország politikai eseményeit, gazdasági mutatóit és társadalmi tendenciáit. Az információgyűjtés és az adatok elemzése segíthet előre jelezni a lehetséges változásokat. 2. **Diplomáciai kapcsolatok erősítése**: A nemzetközi közösségnek aktív diplomáciai párbeszédet kell folytatnia Oroszországgal. A nyílt kommunikáció és a kölcsönös megértés elősegítheti a stabilitást és a konfliktusok megelőzését. 3. **Támogatás a civil társadalom számára**: A belső változások előmozdítása érdekében érdemes támogatni Oroszország civil társadalmi szervezeteit, amelyek a demokrácia, az emberi jogok és a szólásszabadság melletti fellépést szolgálják. 4. **Gazdasági együttműködés**: Az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok fejlesztése nemcsak a két ország számára előnyös, hanem hozzájárulhat a belső stabilitás erősítéséhez is. A kölcsönös gazdasági érdekek segíthetnek a feszültségek csökkentésében. 5. **Kockázatok kezelése**: Fel kell készülni a lehetséges negatív következményekre is, például a politikai instabilitásra vagy a társadalmi feszültségekre. Ehhez megfelelő válságkezelési stratégiákat kell kidolgozni. 6. **Nemzetközi együttműködés**: A globális kihívások, mint például a klímaváltozás vagy a terrorizmus, közös erőfeszítéseket igényelnek. Az Oroszországgal való együttműködés ezen a területen elősegítheti a bizalom építését és a párbeszéd fokozását. Ezek a lépések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Oroszország belső változásait konstruktív módon kezeljük, és elősegítsük a stabilitást a nemzetközi porondon.

Amikor Oroszország vereséget szenved, Kínának komolyan mérlegelnie kell, hogy miként alakítja a kapcsolatát ezzel az országgal, hiszen ez a helyzet alapvető átalakulásokat hozhat Oroszország belső politikai és társadalmi viszonyai között.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy Vlagyimir Putyin már jó ideje az Egyesült Államokkal szemben kritikusan viszonyul, miután korábban baráti kapcsolatokra törekedett. Putyin talán a legjobban látja át az Egyesült Államok kettős beszédét és fortélyos taktikáit.

A Putyin irányítása alatt álló Oroszország és az Egyesült Államok kapcsolata az évek során egyértelműen feszültté vált, és sok nemzetközi híroldal szerint Putyin az a figura, aki bátran szembeszáll az amerikai hegemóniával.

Ugyanakkor ennek a keménykezű uralkodónak az Egyesült Államok és a Nyugat számos gondot és kihívást hozott az életébe.

Amennyiben Oroszország sorsa kedvezőtlen fordulatot venne, Putyin valószínűleg nem kerülheti el a lemondást. Ebben a helyzetben az Egyesült Államok és a Nyugat valószínűleg arra törekedne, hogy támogassa egy USA-barát orosz kormány megalakulását, ezáltal javítva Oroszország jövőbeli irányítását és stabilitását.

Addigra Oroszország és Kína kapcsolatai talán megfordulnak, és míg korábban szoros szövetségben álltak, a jövőben riválisokká válhatnak.

Ekkor Kínának újra kell értelmeznie Oroszországgal kapcsolatos politikai megközelítését.

Kína és Oroszország között egy kiterjedt szárazföldi határvonal terül el, amely évszázadok óta összeköti a két országot. Ahogy Oroszország belpolitikai színterén jelentős átalakulások mutatkoznak, Kínának szüksége lehet arra, hogy katonai erőket helyezzen el a határon, hogy megakadályozza e változások hatásainak átterjedését saját területére.

Az a kijelentés, miszerint "Oroszország nem képes szembeszállni az Egyesült Államokkal", önmagában is vitatható. A jelenlegi nemzetközi helyzetet figyelembe véve, bár az Egyesült Államok még mindig a "világ legerősebb hatalmának" számít, úgy tűnik, hogy ha a dolgok ezen az úton haladnak tovább, az Egyesült Államok "globális hegemóniára" irányuló törekvései túlzottan elterjedtté válhatnak, ami visszatetszést válthat ki más országokban.

Az erőforrások szétszórtsága következtében az Egyesült Államok keleti és nyugati részeinek fejlődése már most is aszimmetrikus. Ennek eredményeként az utóbbi években az Egyesült Államokban is felerősödött a "stratégiai zsugorodás" jelensége.

Ezzel párhuzamosan a Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea alkotta "ellen-hegemónia" blokk folyamatosan erősödik, ami megnehezíti annak kijelentését, hogy Oroszország ne lenne képes szembeszállni az Egyesült Államokkal.

Azonban, ahogy a mondás tartja, "jobb félni, mint megijedni", Kínának továbbra is fel kell készülnie a legrosszabbra, és teljesen felkészültnek kell lennie arra, hogy a bekövetkező esetleges nemzetközi káosz körülményei között továbbra is békében tudjon élni."

Nos, ez az írás a kínai politikai kultúrát ismerők számára legalábbis nagyon különös. Ilyesmik nem szoktak csak úgy kószálni a világháló kínai szegmensében. Ha orosz európai vagy amerikai lenne a forrása, azt mondhatnánk: valaki elmerengett bizonyos lehetőségeken, de nem szignálta a véleményét, így annak nincs semmi jelentősége. Kínában viszont minden ilyen jellegű posztot, bejegyzést de még hozzászólást is vasszigorral cenzúráznak, ennél ezerszer enyhébb dolgokért is kerülhet az ember átnevelő táborba, tehát ha ez a szöveg szabadon forog a nyilvánosságban, akkor az azt jelenti, hogy hivatalos, sőt, forgatják, terjesztik is.Kínában jelenleg nincs sem jelentős és aktív ellenzék, sem komoly mértékű szamizdat-kiadás vagy a kormányzattal szemben álló online sajtó (ami mégis akad, azt külföldön adják ki), tehát ennek a valaminek a forrása csakis kormányzati lehet. Ezt az is alátámasztja, hogy például december 25-én a Sohu.com-on jelent meg, mely egy erősen kormányzati kötődésű informatikai vállalat honlapja. Ha nem lenne "kincstári" a bejegyzés, a Sohu (mely például a pekingi olimpia központi internetes szolgáltatója volt) az életben nem kockáztatta volna meg a közzétételét.

Térjünk rá az irat lényegére. Röviden, magyarul összefoglalva annyit jelent, hogy:

"Putyin, vigyázz, mert ha megvereted magadat a jenkikkel, mi is fenékbe rúgunk!"

Természetesen, a helyzet nem éppen egyszerű. Kína és Oroszország kapcsolata már régóta történelmileg bonyolult, hiszen a két hatalom nem először kerül szembe egymással, hiszen a Szovjetunió idején is akadtak nézeteltérések. Az utolsó nagyobb konfliktusra 1969-ben került sor, amikor a Damanszkij-sziget körüli viták annyira feszültté váltak, hogy fegyveres összecsapásra is sor került. Érdemes megemlíteni, hogy ez a sziget mindössze a Margitsziget egyharmadával egyenlő méretű, és semmiféle különleges természeti erőforrást nem rejt magában. Ugyanakkor stratégiai szempontból kiváló helyszín az Usszuri folyó hajóforgalmának ellenőrzésére. Az incidenst végül az oroszok által bevetett Grad rakéták döntötték el, és a terület 1991-ben tárgyalásos úton Kínához került. Ez a történet jól szemlélteti, mennyit ér a két nagyhatalom hirdetett barátsága: egy talpalatnyi földért is hajlandóak harcolni.

Más részről azonban egyértelmű, hogy Kína Putyin esetleges megbukása után védelmi készültséget hirdet, miközben titokban terjeszkedő háborúra készül. Az orosz gazdaság jelentős része már most is kínai irányítás alatt áll, Szibériában pedig folyamatosan nő a kínai lakosság aránya. A Középső Birodalom számára is előnyös lenne, hogy egy gyengébb és területileg csökkent Oroszország alakuljon ki, amely biztosítaná Peking számára a szükséges nyersanyagokat, eladósodna a kínai bankok előtt, ugyanakkor nem jelentene veszélyt a globális kereskedelemre, hiszen gyengesége miatt képtelen lenne problémákat okozni.

Mármost, ha ezt az írást "üzenetnek" tekintjük, "névtelen levélnek", amiben "egy jóakaró" figyelmezteti a Kremlt, ez a figyelmeztetés nem egyébről szól, mint arról, hogy Oroszországnak és Kínának nem kötelező baráti viszonyban lennie, és még ha abban is vannak jelenleg, ez a barátság bizony ismer korlátokat. Nem határtalan. Az utolsó bekezdésektől, melyeket tekintsünk "vörös faroknak" nyugodtan megfeledkezhetünk: a Sárkány most megmutatta a karmait a Medvének.

De hogy miféle szándékkal, azt egyelőre a Jáde Császár sem tudja.