A világ darabjaira hullott, mint egy törött tükör, amelyben csak torz képek tükröződnek. Az emberek útjai elágaznak, a szívek feszülten dobognak, és a remények szálai elszakadoznak. Minden egyes nap egy újabb kihívás, ahol a valóság és az álmok határai el

A Béres Attila vezette miskolci Rómeó és Júlia előadásának középpontjában a zenék dinamikája, a látványos koreográfiák és a lebilincselő vizuális elemek állnak. Ez a produkció különösen a fiatal nézők számára vonzó, hiszen a klasszikus történetet modern köntösbe öltözteti, így friss és izgalmas élményt nyújt.

"Szélapám meg szélanyámtól messze járok/ Csakhogy találjanak meg engem, én erre várok /Egy életem, egy halálom /Soha nem volt barátom. /Csak ne lássam a könnyeket a harmatcsepp anyámon! /Istenem, tartsd meg őt!" Ez a néhány sor a Pogány Induló és a Parno Graszt A szív dobbanása című közös dalukból való. Béres Attila megrendezte Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját Miskolcon és azt találta ki, hogy elsősorban a zenékkel -és persze a látvánnyal -, vívásokkal hozza közel a fiatalokhoz a sokszor és sokféleképpen játszott klasszikust.

A zenét tekintve elsősorban a rapzenében magát kifejező Pogány Indulót választotta. Az ő zenéjét hallgatja az űzött Rómeó. Felveszi a fejhallgatóját és magába záródik ezekkel a lázadó szövegekkel, ritmussal, muzsikával. Mi halljuk, amit ő hall, beavatottakká válunk. Ez az előadás egyik kulcsa, beavatottá tesz minket. Tudunk hozzá kapcsolódni.

Persze önmagában is aktuális a háborúskodás, nap mint nap átéljük sajnos. És azt is, hogy a családok mindennapi életét szétveri a közélet, az előítélet és a politika - Shakespeare nagyszerű jósnak bizonyult.

A miskolci előadás rendkívüli módon újraértelmezi az ismert történetet, méghozzá a zene és a rendezői gesztusok erejével. Az üzenet világosan az arcunkba vágja, hogy végső soron csak önmagunkra támaszkodhatunk, hiszen a külső segítségek gyakran csupán illúziók. Rómeó (Bodoky Márk) a saját harcával, küzdelmeivel és szerelmével birkózik, míg Júlia (Rudolf Szonja) hasonlóképpen küzd a saját útján. Az ellenségeskedés és gyűlölet, amellyel a történet tele van, nem csupán fikció; az elmúlt évek eseményei alapján sokunknak van személyes tapasztalata ezzel a sötét érzelemmel.

Az üzenet olyan erőteljes, hogy még a költői, olykor grandiózus Mészöly Dezső-fordítás sem képes tompítani a hatását; éppen ellenkezőleg, remekül ellenpontozza a Pogány Induló rapszövegeinek nyers, lírai világát. (Dramaturg: Varga Emese). A produkció egyik alapvető eleme a látvány: Horesnyi Balázs impozáns díszlete egy monumentális, megdőlt és kettévált monstrumokkal teli teret teremt, melyet lenyűgözően megvilágítottak. Ez a szétesett világ szimbólumává válik, amely megrendítően pontosan tükrözi a környezet diszharmóniáját. Tihanyi Ildi jelmezei szintén figyelemre méltóak, hiszen érzelmekkel teli és kifejező formáik sokatmondóan árnyalják a történetet.

A sokszereplős előadás lendületes és hatásos kivitelezése remekül tükrözi a miskolci társulat erejét és sokoldalúságát. A fiatalok szülei szerepében Gáspár Tibor, Fazakas Júlia, Keresztes Sándor és Varga Andrea átélten formálják meg az utálkozás érzelmi mélységeit. Lajos András karaktere, az italba menekülő Lőrinc, valamint Seres Ildikó, a minden trükköt bevető dajka, nem tudják feloldani a régóta tartó, egyre romló helyzetet. A színészek között Rózsa Krisztián, Feczesin Kristóf és Tegyi Kornél kiemelkedően brillíroznak a vívásban, amelyet Kozma Attila koreográfiája emel még inkább emlékezetessé. Tóth Dominik, mint Paris, mintha Csehov Ványa bácsijából lépett volna elő, virággal a kezében ostromolja Júliát, aki azonban teljesen közömbös a közeledésével szemben, hiszen szívét már más foglalja el.

A történet záróakkordjaként Salat Lehel herceg nem veszi fáradságot, hogy békés megoldást keressen a két harcoló fél között. Helyette, mintha csupán egy néma krónikás lenne, higgadtan rögzíti a tragikus eseményeket, miközben figyelmezteti őket, hogy mindenki megkapja a maga jutalmát – legyen az büntetés vagy következmény. Ezen közönyössége árulkodik arról, hogy a gyűlölet spirálja nem fog megszakadni; a konfliktusok örök körforgásában a harag továbbra is táplálni fogja a feszültséget, amíg a világ létezik.

A Miskolci Nemzeti Színház színpadán újra életre kel William Shakespeare klasszikus műve, a "Rómeó és Júlia". A rendező, Béres Attila, friss szemléletmóddal és kreatív megoldásokkal közelíti meg ezt a tragikus szerelmi történetet, mely a tiltott szerelem és a sors iróniájának mélyen megélt érzéseit tárja elénk. A fiatal szerelmesek, Rómeó és Júlia, mindent kockára tesznek a boldogságukért, miközben a családi viszályok és a társadalmi elvárások árnyékában próbálnak egymásra találni. Az előadás nem csupán a klasszikus szöveget idézi meg, hanem új dimenziókat is teremt a nézők számára, akik tanúi lehetnek a szerelem és a tragédia örök harcának.