Tíz év telt el azóta, hogy B.B. King, a blues zene legendás mestere, örökre elhagyta e világot.

Az amerikai bluesgitáros és énekes, aki a zene világában sokak szívét meghódította, egyszer egy lángoló bárba is visszatért, hogy megmentse a gitárját. 2015. május 14-én, hosszú és gazdag élet után, 89 éves korában távozott az élők sorából.

Riley B. King, akit ma világszerte B.B. King néven ismernek, 1925. szeptember 16-án látta meg a napvilágot egy Mississippi állambeli ültetvényen. Családi körülményei miatt korán elvesztette apját, aki négyéves korában elhagyta az anyját, így a kisfiút anyai nagyanyja nevelte fel. Gyermekkora a munka mellett eltöltött időkkel telt, míg szabadidejében a gospelkórusban énekelt. A gitározást önállóan sajátította el, és az első „igazi” hangszerét csak 16 évesen tudta megvásárolni. A második világháború idején rövid ideig a hadsereg szolgálatában állt, de hamarosan leszerelték, így visszatérhetett hazájába, ahol traktorvezetőként dolgozott. Huszonegy évesen autóstoppal indult Memphisbe, a Delta blues zenei központjába, ahol nagybátyja, a neves blueszenész Bukka White támogatta pályafutását. 1948-tól már a rádióban is hallható volt, kezdetben Beale Street Blues Boy, később Blues Boy King néven, végül pedig a B.B. King néven vált ismertté, amely mára a blues zene ikonikus nevévé nőtte ki magát.

Első felvételét 1949-ben rögzítette, és mindössze két év elteltével már a R&B listán is debütált egy dala. 1985-ig összesen 74 alkalommal tűnt fel a Billboard rangsorában, köztük a "The Thrill is Gone", amely a poplisták élmezőnyébe is bejutott.

Hosszú pályafutása során olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint John Lee Hooker, Bonnie Raitt, Eric Clapton, Van Morrison, Elton John vagy a U2, barátja volt Elvis Presley. Karcosan mély éneke, egyedi gitárkezelése blueszenészek nemzedékeinek szolgált mintaképül, a Time magazin 2009-ben a harmadik, a Rolling Stone magazin 2023-ban a nyolcadik helyre sorolta a gitárosok közt.

Több mint hetven album fűződik a nevéhez, nem is beszélve a számtalan válogatáslemezről, amelyeket karrierje során kiadott. Fellépéseinek száma meghaladja a 15 ezret, és a zenei világ legnagyobb elismerései közé tartozó 15 Grammy-díjat zsebelt be, köztük 1987-ben a Grammy-életműdíjat is. A blues (1980) és a rock and roll (1987) legendájaként ismerik, emellett több egyetem tiszteletbeli doktori címét is magáénak tudhatja.

1990-ben az Egyesült Államok legmagasabb, művészeknek odaítélhető állami kitüntetésével (National Medal of Arts) ismerték el. 1995-ben megkapta a Kennedy Központ kitüntetését, 2000-ben a Kongresszusi Könyvtár Living Legend Medal elismerését. 2004-ben Ligeti György zeneszerzőnek és neki ítélték oda a "zenei Nobel-díjként" is emlegetett Polar-díjat, s két évvel később a legmagasabb amerikai polgári elismerésben, az Elnöki Szabadságérem kitüntetésben részesült. 2012-ben, amikor Buddy Guy és több más sztár társaságában adott koncertet a Fehér Házban, s a Sweet Home Chicago című dal előadásába King unszolására Barack Obama elnök is bekapcsolódott.

Öt kontinens színpadain, közel 70 országban varázsolta el közönségét, és ő volt az első blues-zenész, aki 1979-ben a Szovjetunióban turnézott. Magyarországot először 1996-ban fedezte fel, majd 1997-ben ismét ellátogatott hozzánk, ahol Tátrai Tibor társaságában lépett fel, sőt, az amerikai katonák számára is játszott a taszári támaszponton. 2009-es turnéján Budapest sem maradt ki az útvonalból, még akkor sem, amikor 2006-ban egy búcsúturné keretében már elköszönt az öreg kontinenstől. 2008-ban, jóval a nyolcvanon túl, egy élő lemezzel tért vissza a gyökereihez, amely örömmel töltötte el hűséges rajongóit. 2012-ben pedig életművét összegző, több lemezes válogatás látott napvilágot Ladies and Gentlemen... Mr. B.B. King címmel, amely méltóképpen ünnepelte pályafutását.

Életének legfontosabb szereplője Lucille volt, "aki" nem a felesége (bár ebből is volt neki kettő, gyereke pedig állítólag tizenöt), hanem szeretett gitárja. A legenda szerint az ötvenes években egy bárban zenélt, amikor két férfi összeverekedett egy nő miatt és ezt követően tűz támadt, ő pedig az utcáról visszarohanva, életét kockáztatva mentette ki a lángokban feledett gitárját. Amikor megtudta, hogy az épület egy Lucille nevű nő miatt dőlt romba, így nevezte el a gitárját emlékeztetőül arra, hogy soha többé ne tegyen ilyen őrültséget. (A Lucille nevet több hangszere is viselte.)

Hosszú életének titkát abban látta, hogy boldog emberként élt, míg a blues másik nagy alakjaival ellentétben ő szinte sosem vesztette el a mosolyt az arcáról. Egyszer így fogalmazott: "Amíg az Úr nem hív, addig játszani fogok." És valóban, ennek szellemében élt. Pályafutása csúcsidőszakában évente több mint 300 fellépést tartott (csak 1956-ban 342 koncertet adott), és még a hetvenes évei után is átlagosan háromnaponta lépett fel, ami a házasságaira is hatással volt. Bár az évek múlásával a fellépések száma csökkent, az utolsó időszakában is gyakran láthattuk a színpadon. 2011-ben Angliában fellépett a Glastonbury fesztiválon és a Royal Albert Hallban, ahol koncertjét rögzítették is. Két évvel később a New Orleans-i Jazzfesztivál színpadán is megmutatta tehetségét.

2013-ban Mississippi állam szívében megnyitotta kapuit a B.B. King múzeum és zenei központ, amely nem csupán a legendás zenész emlékét őrzi, hanem a Delta blues gazdag zenei örökségét is bemutatja, miközben fiatal tehetségeket inspirál. B.B. King számára a repülés volt az egyik legnagyobb szenvedély, hiszen pilótaengedéllyel is büszkélkedett, emellett pedig Frank Sinatra zenéje foglalta el a szívét, akit kedvenc énekesének tartott.

A zenész, aki a pályafutása utolsó két évtizedét 2-es típusú cukorbetegséggel vívta, 2014 októberében egy chicagói koncertje közben hirtelen rosszul lett a színpadon. Miután rövid időt töltött a kórházban, otthon, hospice-ellátásban részesült, és kénytelen volt lemondani a terveit, beleértve az elkövetkező turnéit is.

BB King, a blues zene legendás alakja, 2015. május 14-én, 89 éves korában távozott az élők sorából egy Las Vegas-i kórházban. Egy hónappal korábban cukorbetegsége miatt kellett kórházba vonulnia, ahol a kiszáradás következtében hunyt el. Az ő emlékére létrehozott múzeumban találta meg végső nyughelyét. Az egyik ikonikus gitárja, amit Lucille-nek nevezett el, különleges jelentőséggel bírt, hiszen a nyolcvanadik születésnapjára kapta. Ez a gitár 2019-ben egy Los Angeles-i árverésen kelt el, és a vártnál közel háromszor magasabb áron, 280 ezer dollárért talált gazdára.