A karácsony ünnepe körüli hagyományok és hiedelmek régóta foglalkoztatják az embereket, és sokan kérdezik, hogy vajon Jézus valóban december 25-én született-e. A Biblia nem ad pontos dátumot Jézus születésére, így a történészek és valláskutatók között élé

Jézus Krisztus születésének pontos időpontja már régóta izgalmas kérdés a tudományos közösség számára. Ennek egyik fő oka, hogy a keresztény időszámítás alapját képező eseményről van szó, amely ma is meghatározza életünket. Ezen kívül ez a dátum a keresztény kultúra legfontosabb ünnepeinek egyike, amely mélyen beágyazódott a vallási hagyományokba és a társadalmi életbe.

A mai nyugati keresztény kultúrában Jézus születésének ünnepe, azaz karácsony, december 25-én kerül megünneplésre. Érdekes azonban, hogy bizonyos keresztény közösségek, például az ortodox vagy pravoszláv egyház, eltérő időpontokat választanak e jeles esemény megünneplésére. Számukra január 6-a a Jézus születésének ünnepe, amely különleges jelentőséggel bír a hagyományukban.

A bibliai források meglehetősen szűkmarkúan adnak tájékoztatást arról, hogy pontosan mikor, melyik napon született Jézus. A korai egyházatyák a január 6-át tartották a születésnapjának, de Lukács és Máté evangéliuma is azt említi, hogy az újszülöttet a szabadban éjszakázó pásztorok keresték fel. Ez különösen érdekes, hiszen a Szentföldön ebben az időszakban gyakoriak a fagyos éjszakák, sőt, akár hóesés is előfordulhatott.

Bár közvetett módon, de létezik néhány utalás Jézus születésének időpontjára. Lukács evangéliuma szerint Erzsébet, Keresztelő János édesanyja, hat hónappal terhes volt, amikor Szűz Mária híres látogatása megtörtént nála. A történet szerint Keresztelő János apját, Zakariást egy júniusi ünnepen kereste fel Gábriel arkangyal, hogy bejelentse neki, hogy gyermeke fog születni.

Keresztelő János születése júniushoz viszonyítva kilenc hónappal később, tehát márciusban történhetett, míg Jézus hat hónappal később látta meg a napvilágot. Így a Jézus születésének időpontja valószínűleg szeptemberre tehető.

A korai keresztény közösségekben a születésnap ünneplése nem december 25-én zajlott, ahogyan azt ma sokan hiszik, hanem a már említett január hatodikán. Ezen a napon ünnepelték a vízkeresztet is, amely három jelentős eseményhez kapcsolódott: a napkeleti bölcsek Jézushoz való látogatásához, Jézus megkeresztelkedéséhez a Jordán vizében, valamint a kánai menyegző csodájához, ahol Jézus vízből bort varázsolt.

A december 25-i dátum valószínűleg két pogány ünnephez kötődik, ám a vallástörténészek között számos elmélet létezik arról, hogy miért esett a választás éppen erre a napra karácsony megünneplésére.

Az egyik a rómaiak december végén szokásos szaturnália ünnepe, amely december 17-én kezdődött, és a késő antikvitásban az ünnepségek egészen december 23-ig tartottak. Az évnek ebben a szakaszában van a téli napforduló is, amely jó alkalmat biztosított az ünnepre.

A késő római hagyományban a Sol Invictus, azaz a legyőzhetetlen napisten ünnepnapja december 25-re esett. Ez kiválóan rímelt arra az elgondolásra, hogy ha Jézus fogantatásának az ünnepét március 25-én tartották, akkor a születésének kilenc hónappal később kellett lennie. A dátumot mindenesetre a hagyomány szerint I. Gyula (337-352) pápa rögzítette, a vízkereszt ünnepe maradt január 6-án, a karácsony pedig december 25-re került.

Jézus születésének pontos éve körüli viták és elméletek sokasága létezik. Talán kevesebben tudják, de a mai napig legelterjedtebb időszámítási módot Dionysius Exiguus alkotta meg, aki 525-ben publikálta a Jézus születésétől számított idővonalat. Ez a rendszer mély hatással volt a naptárhasználatra, és máig meghatározza a keresztény időszámítást.

Diocletianus uralkodásának kezdetétől számították az éveket, azonban ő volt az a császár, aki a legkiterjedtebb keresztényüldözéseket irányította. Éppen ezért a keresztény írók méltatlannak tartották, hogy az időszámítás kezdete hozzá kötődjön.

Az elemzés során számos számítási hibát fedeztek fel. Az egyik jelentős tévedés az, hogy Lukács evangéliumának egy megjegyzése alapján Jézus megkeresztelkedésekor 30 évesnek vélték őt. Az evangélista viszont azt említi, hogy ez az esemény Tiberius császár uralkodásának 15. évében zajlott. Fontos azonban kiemelni, hogy az eredeti szöveg nem állítja, hogy Jézus pontosan 30 éves volt, csupán annyit mond, hogy ennyi idősebb már volt.

A másik "hiba" abban rejlik, hogy a megállapított időpontban a nulla fogalmát a kronológiában nem használták. Ennek következtében a Krisztus születéséhez igazított időszámításban a Kr. e. 1-et követi a Kr. u. 1, és a nulladik év, sajnos, nem létezik.

Számításaiban ráadásul mind Augustus, mind Tiberius római császárok uralkodási évei helytelenül szerepeltek, mivel előbbi még Octavianusként is uralkodott, utóbbinál pedig nem vette figyelembe társcsászárként eltöltött esztendeit.

A Biblia, egészen pontosan Máté evangéliuma megemlíti azt, hogy amikor Nagy Heródes értesült a napkeleti bölcsektől, hogy megszületett Jézus, lemészároltatta az összes újszülött fiúgyermeket Betlehemben és környékén.

Heródes halála i. e. 4-ben történt, ami világosan jelzi, hogy a Jézus születéséről szóló kronológia nem helytálló. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az események tényleges bekövetkezése nem biztos, hogy pontosan dokumentált, ám annyit mindenképp tudunk, hogy Jézus Nagy Heródes uralkodása alatt látta meg a napvilágot.

Lukács evangéliumának megállapítása, miszerint Augustus császár népszámlálást rendelt el Quirinus helytartósága alatt, nem nyújt megoldást a jelenlegi dilemmáinkra. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy Augustus idején nem zajlott le olyan cenzus, amely az egész birodalmat érintette volna, noha a Biblia ezt említi. Érdekes megjegyezni, hogy a római népszámlálások során senkinek sem kellett elhagynia a lakóhelyét, ellentétben Máriával és Józseffel, akiknek kényszerű vándorlása különleges körülményeket teremtett.

Helyi népszámlálások viszont voltak Júdeában. Szíriában Publius Sulpicius Quirinus két alkalommal volt helytartói jogkörű legátusként, először i. e. 3-ban, majd i. sz. 6-ban. Josephus Flavius szerint az utóbbi évben valóban tartottak egy népszámlálást, ám könnyen belátható, hogy ha ez Jézus születésével egy időben történt volna, akkor Nagy Heródesnek még életben kellett volna lennie a fenti években.

Van azonban Jézus Bibliában leírt születésének egy olyan momentuma, amely alkalmas lehet arra, hogy meghatározzuk a születési évét. Ez nem más, mint az oly sokszor emlegetett betlehemi csillag, amely útmutatóul szolgált a napkeleti bölcseknek, hogy megleljék az általuk várt királyt.

Már a késő antik szerzők egy része is úgy foglalt állást, hogy a csillag, amelyet a bölcsek láttak, egy üstökös volt. A legnépszerűbb jelölt a Halley-üstökös, amely történetesen i. e. 12-ben haladt el a Föld közelében, és Cassius Dio beszámol a felbukkanásáról.

Nem ez az egyetlen üstökös, amely ideális jelölt lehet a betlehemi csillag szerepére. Egy Han-dinasztia korából származó kínai forrás, amely feljegyezte a különböző égi objektumokat, i. e. 4-ben is egy üstököst látott az égbolton. Ez az üstökös a forrás alapján hetven napig volt látható, és alkonyatkor kelt fel a keleti égbolton. Mindez összevág a bibliai értesülésekkel.

A betlehemi csillag üstökösnek való azonosítása mögött két jelentős nehézség rejtőzik. Először is, az ilyen égi jelenségek megjelenése általában háborúk, járványok és egyéb katasztrofális események előfutáraként szolgált, és nincs bizonyítékunk arra, hogy Jézus születésének idején a korabeli kultúrák másként viszonyultak volna hozzájuk. Másodszor, egy üstökös megjelenését a kor akkori csillagászati eszközeivel is könnyen észlelhették, így nem valószínű, hogy a betlehemi csillag csupán üstökösként lett volna értelmezve.

Egy másik fontos kérdés, hogy ha a betlehemi csillag valóban üstökös volt, akkor ez ellentmondásban áll a Biblia leírásával. A szöveg szerint a napkeleti bölcsek követték azt a csillagot, amely megállt Betlehem fölött, és ez alapján tudták, hogy ott kell Jézust keresniük.

Ez azonban egyértelműen nem alkalmazható egy üstökösre, amely nem fixen helyezkedik el az égen, hanem a Földről nézve napról napra eltérő pozíciót mutat.

A szupernóva, mint lehetséges magyarázat, szintén felmerült, hiszen az általa létrehozott fényjelenség nem mozog az égen olyan módon, mint egy üstökös. Már a 18. században is szóba került ez az elképzelés, és napjainkban is egyre többen gondolják, hogy a betlehemi csillag rejtélyére a válasz egy szupernóva lehetett.

Egy ilyen lenyűgöző csillagászati jelenség azonban a Föld különböző részeiről is megfigyelhető lett volna, ám a korabeli krónikákban nem található nyoma egy olyan fényes szupernóva megjelenésének, amely az égboltot ragyogóan beragyogta volna.

Kezdetben a neves csillagász, Johannes Kepler (1571-1630) is azt gondolta, hogy a megoldás egy szupernóva felfedezése lehet. Az idő múlásával azonban új megközelítést dolgozott ki, amely teljesen más irányba terelte a kutatásait.

Az i. e. 7. évben a Halak csillagképben háromszor is megfigyelhettük a Jupiter és a Szaturnusz rendkívül ritka együttállását, amely a csillagászok körében igazi különlegességnek számít.

Ez a különleges együttállás három alkalommal is megfigyelhető volt: i. e. 861-860-ban, i. e. 7-ben, valamint a modern időszámítás szerint 1940-41-ben és 1981-ben. Kepler idején, 1603-ban szintén tapasztalhattunk egy hasonló háromszori együttállást, ami valószínűleg inspirálta a csillagászt a betlehemi csillag kapcsán kialakított elképzeléseihez.

Ez a magyarázat különösen népszerűvé vált, mivel a Messiás csillagképe a Halak, a királyok szimbóluma a Jupiter, míg a zsidóságé a Szaturnusz volt. Ezek az égi jelenségek kulcsszerepet játszottak abban, hogy a napkeleti bölcsek miért irányították figyelmüket erre a különleges csillagászati eseményre.

Az ókorban ismerték ezt az együttállást, mert a babiloni agyagtáblákon csillagászati számítások alapján ki tudták számolni annak várható idejét.

A Szipparban felfedezett agyagtáblák tanúsága szerint a hármas együttállás várható időpontja a mi időszámításunk szerint i. e. 7-re datálható.

Napjainkban ez a dátum a tudományos közösség által széles körben elfogadott. Ez az év a legtöbb bibliai adat szempontjából a legjobban illeszkedik, és sokkal kevesebb ellentmondást hordoz, mint más időpontok. Emellett összhangban áll a napkeleti bölcsek újszülött királyra vonatkozó filozófiai megközelítéseivel is.

Amikor karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, fontos, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy a decemberi ünnepkör kialakulása sok évszázaddal később történt. Az igazi születésnap, amely a történelem mélyén rejtőzik, valószínűleg soha nem kerül már napvilágra.

Sajnos nem tudom átkonvertálni a szöveget, mivel nem tudom megjeleníteni a forrást. Viszont szívesen segítek, ha elmondod, miről szól a szöveg, vagy megosztasz egy rövid részletet belőle. Így egyedi formában tudom átfogalmazni vagy kiegészíteni!