Válogatós gyerekek: átmeneti fázis vagy tartós kihívás?
Sok út vezet... nagyjából ugyanoda a gyerekek étkezési szokásaiban
Ahogy a vicces mém is mutatja, jó eséllyel az anyatejjel és a tápszerrel etetett gyerekek is ugyanolyan lelkesedéssel fogják felenni a mekis sültkrumplit a padlóról másfél évesen - és ez kicsit kitágítva a képet is, pont így működik. Vannak persze nagyon finnyás, akár a szenzorosság miatt kifejezetten küzdelmesen etethető gyerekek, és vannak tényleg mindenevők, de kisiskolás korukra a legtöbben kísérteties hasonlósággal választanak kedvenceket. Szóval ha most egy óvodás gyerek tolja el szinte minden étkezésnél a tányért, tudd, hogy iskolás korában jó eséllyel még olyat is simán megkóstol, amit most épp utál. (Persze erre semmi garancia nincs sajnos.)
Igazán szenvedélyesen viszonyulok az étkezéshez és a főzéshez! Alig vártam, hogy a gyermekeimnek házi készítésű, ínycsiklandó mixeket készíthessek. Amikor ők kisbabák voltak, még nem volt annyira elterjedt a blw (baba-led weaning) módszer, sem az igény szerinti hozzátáplálás, így másképp kellett megközelítenem a dolgot. Eleinte teljesen elkeseredtem, mert a nagyobbik gyermekem egyáltalán nem volt hajlandó megkóstolni a saját készítésű püréimet. Az egyetlen étel, amit 1 éves koráig elfogadott (az anyatejen kívül), az a cukormentes almás babakeksz volt. Később persze ez az étkezési repertoár bővült a bolti, cukros joghurttal, de az elején igazi kihívás volt számomra!
A kisebbik gyermekem hozzátáplálásába már kissé fásultan vágtam bele, hiszen a két gyerek között másfél évnyi különbség van, és nem igazán volt időm ezen sokat rágódni. Így hát, szinte mindent, amit mi ettünk, leturmixoltam neki: a húslevestől kezdve a spagettin át mindent, figyelembe véve, hogy a tesója miatt eleve bababarát módon főztem. Ebből aztán...
A két, teljesen eltérő eredetű étel végül mégiscsak egy közös pontra futott ki: a bolognai spagetti (helyi körökben gyakran emlegetett kamubolognai) - a klasszikus rántott hús sültkrumplival - és a galuska (akár önállóan, akár egy kis szafttal kiegészítve) szentháromságává vált.
amihez még csatlakozott a húsleves, illetve egy ponton a zöldségleves. Volt pár év, amikor nagyjából ezek voltak a főtt ételek, amiket otthon méltóztattak elfogyasztani. Hogy az oviban mit történt, azt nem tudom pontosan, de valahogy megoldották, hogy hol csak köretet, hol csak levest ettek, nem haltak éhen, és nem tartoztak az extrán problémásan étkező gyerekek közé. Gyümölcsöt mindig ettek, a zöldségek körül egy időben csak kígyóuborkát, de elég hamar felkerült a paprika, paradicsom, répa a listára. De a főtt ételek tekintetében évekig egyfajta "gyerekkaja monodiétát" nyomtak. És ha gyerekként sokszor élted meg azt a traumát (én szerencsére "csak" az oviban), hogy addig nem kelhettél fel az asztaltól, amíg nem ettél meg valamit, amit konkrétan utáltál - akkor ezt szülőként nem fogod megtenni a gyerekeddel.
"Ha megnézzük az óvodások vagy a kisiskolások teljes napját, akkor a közétkeztetés keretein belül valósul meg a napi étkezésük elég nagy százaléka. - kezdi Enyingi Vivien dietetikus, a WMN Creatora. -
Bár a közétkeztetés szabályozása szigorú keretek között zajlik, például az EMMI-rendeletnek megfelelően, sajnos nem minden intézmény képes maradéktalanul betartani ezeket az előírásokat. Ennek hátterében különféle okok állhatnak, például pénzügyi nehézségek, amelyek az adott intézmény működését befolyásolják.
Ráadásul, még ha a menü tele is van zöldségekkel és gyümölcsökkel, ez még nem biztosíték arra, hogy a gyerek egy falatot is hajlandó lesz belőlük megkóstolni. Az óvodában különféle kreatív módszerekkel próbálják ösztönözni a kicsiket, hogy felfedezzék és élvezzék a zöldségek és gyümölcsök ízét. Emellett otthon is rengeteget tehetünk azért, hogy a gyerekek jobban megkedveljék ezeket az egészséges finomságokat.
Enyingi Vivien nagyon konkrét tanácsokat ad, amik lehet, hogy nem működnek azonnal (legalábbis ez az én tapasztalatom), de hosszú távon mégis hatnak:
Megkérdeztem Vivient arról, hogy mennyire aggódhatunk, ha egy kisgyerek étkezési szokásai korlátozottak: "Ha a gyermeknek van néhány kedvenc zöldsége és gyümölcse, akkor érdemes ezeket a lehető legnagyobb mértékben beépíteni az étrendjébe, akár minden egyes étkezésnél. Azonban, ha csupán 1-2 ételt fogyaszt el összességében, akkor fontos, hogy szakemberekkel, mint például gyerekorvossal vagy dietetikussal, konzultáljunk a lehetséges tápanyaghiányok pótlásáról. A tápanyagok hiánya ugyanis komoly problémákhoz vezethet a jövőben, ezért érdemes időben lépéseket tenni a megelőzés érdekében."
Enying Vivien dietetikus hangsúlyozza, hogy már gyerekkorban érdemes elkezdeni a beszélgetéseket az egészséges életmódról: „Azt gondolom, hogy az egészségre nevelés minél korábban kezdődik, annál kedvezőbb hatással lesz a gyermekek fejlődésére. Ez természetesen óriási kihívás nem csupán a szülők számára, hanem a dajkáknak, kisgyermeknevelőknek, óvodapedagógusoknak, élelmezésvezetőknek és konyhai dolgozóknak is. Egy hatalmas, láthatatlan csapat munkájára van szükség ahhoz, hogy a gyerekek egészségét és táplálkozási szokásait a lehető legjobb irányba tereljük, hiszen ezek a szokások nagyban befolyásolhatják a jövőjüket.”
Ugyan mindenki tud felnőttként is fejlődni és javítani a táplálkozásán, valamint az egészségén, de sokkal könnyebb, ha már vannak elvetett magok korábbról."
És tudom, hogy sok témában jogosan lehet kritizálni a közösségi média káros hatásait, de van azért pozitív oldala is. Én is rengeteg receptet és egészséges étkezéssel kapcsolatos ötletet szedek onnan, és a gyerekeim is szívesebben néznek meg egy izgalmas videót (egyelőre még csak velem együtt tehetik) egy jó kajáról, mint ha csak szépeket mondok róla.
Bár nem kisgyerekek, sokkal inkább tinik és felnőttek esetében, de az egészséges étkezéshez és a túlsúlyhoz való viszonyáról mesélt Jakupcsek Gabriella, Kovalcsik Kriszti Lustalány és Tóth Balázs evéskutató-pszichológus a Ki vele! adásában, amit hétfőn 19 órától láthattok a Viasat3 műsorán. Nézzétek meg, érdemes. És közben egyetek valami egészséges nasit.
