Vámos Miklós egy alkalommal dühében rátaposott egy újságíró szemüvegére, aki valótlan dolgokat terjesztett róla.
A neves szerző fiatal korában gyakran hajlott a bosszúra, azonban idővel sikerült leküzdenie ezt a hajlamot. Élete során számos alkalommal került összetűzésbe, és a verekedések sem voltak ritkák számára.
Vámos Miklós vendégként tette tiszteletét Kadarkai Endre A nagy mű című sorozatában, ahol a beszélgetés középpontjában az író Lehetetlen című tévéműsora állt, amely a kilencvenes években hatalmas népszerűségnek örvendett. A diskurzus során azonban más izgalmas témák is szóba kerültek: Vámos kifejtette, hogy véleménye szerint nem érdemes haragot táplálni mások iránt. Emellett hangsúlyozta, hogy a megsértődésnek is csupán akkor van értelme, ha mögötte valamilyen személyes érdek húzódik meg.
például ha valahonnan el akarok menekülni, akkor érdemes megsértődni.
Régebben azonban még nem feltétlenül így gondolkodott, "fiatalkoromban kicsit bosszúálló voltam, de aztán ráneveltem magamat, hogy ez csúnya dolog, és abbahagytam", vallotta meg az író, aki egy történet is megosztott egy régi törlesztésről.
Amikor még az Egyesült Államokban tartózkodott, a New York Times készített vele egy interjút, amelyben mesélt arról, hogy a Commodore 64 nevű "játékszerrel" írta cikkeit. Amikor először nyújtotta be nyomtatott szövegét az Élet és Irodalomnak, a nyomdász visszautasította, mondván, hogy nem tudja jól elolvasni, és inkább gépelje újra. "Így hát benyújtottam a printelt példányt, a titkárnő pedig hibákkal átkonvertálta, és ez a folyamat folytatódott. Ezt csak egy vicces anekdotaként meséltem el, de a lapban az jelent meg, hogy Magyarországon a számítógépes szöveget még nem fogadják el, lemezen meg aztán végképp nem. Hamarosan megjelent egy cikk az Élet és Irodalomban, amely azt állította, hogy Vámos csúsztat, amikor az Egyesült Államokban tartózkodik, például azt mondja, hogy Magyarországon nincsenek számítógépek. Én ezt nem mondtam, de mégis megjelent."
Hazajöttem nyáron szabadságra, bementem az Élet és Irodalomba, megláttam ezt a nyikhajt, ahogy kilép a folyosóra. Egy ilyen fekete keretes, ferdén álló szemüvege volt, már többször leejthette, mert sérülések voltak a tetején. Meglátott engem, és igazi rémület ült ki a szemébe, hátat fordított és elindult, volt egy lépcső hátul, és ott próbált elmenekülni. Na de én egy ravasz ember vagyok, én is hátat fordítottam, lementem az első lépcsőn, beálltam egy oszlop mögé, és ott vártam, mint egy rajzfilmben.
Amikor megérkezett, hirtelen elé ugrattam, és egy éles sikoltással reagált. Odanyúltam, levettem a szemüvegét, majd dühösen a földre hajítottam. Rátapostam, és határozottan mondtam: „Ezt nem szabad, tudod?” Azzal ott is hagytam.
Vámos kifejtette, hogy ma már szégyelli, amit akkor tett, de azt is hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem tartott attól, hogy a szituáció verekedésbe torkollik. "Jó kondiban voltam, ő meg egy apró, értelmiségi penészvirág volt, így egyáltalán nem féltem tőle. Sőt, ha igazán őszinte akarok lenni - pedig talán jobb lenne, ha nem lennék az -..."
örültem volna ha megüt, mert akkor péppé verem
„Sokszor megütköztem az élet kihívásaival” – vallotta be az író, amikor egy kérdésre válaszolt. Elmesélte, hogy a verekedések nem csupán a fiatalságának részei voltak, hanem felnőttkorában is előfordultak. „Ezek a harcok nem mindig fizikaiak voltak; sokszor a szavakkal vívtam meg a csatáimat” – tette hozzá, szemében egy fáradt, de bölcs fény csillant meg.
A beszélgetés során szóba került, hogy Vámos Miklós miként alkotta meg a Lehetetlen című műsort. Kiemelte, hogy Psota Irénnel való együttműködés volt a legkihívásosabb számára, míg Darvas Ivánnal készült epizódot a legjobbnak tartja a saját munkásságában.
