Verstappen a rajtnál és a stratégiájával is megelőzte a McLaren csapatát, ezzel sorozatban negyedszer hódította meg Imola győztesének járó trófeát.

Nagyrészt a rajtnál bemutatott zseniális előzési manőverének köszönhetően Max Verstappen nyerte az Emilia-romagnai Nagydíjat. A dobogós McLarenek között Lando Norris megelőzte a rosszabbul taktikázó Oscar Piastrit, a 12. helyről rajtoló Lewis Hamilton pedig negyedikként befutva eddigi legjobb helyezését érte el a Ferrarival.

A gumistratégia alkalmazása új dimenziót kölcsönzött a versenynek, különösen figyelembe véve, hogy a csapatok vasárnapig sem tudták kideríteni, mi lenne a legoptimálisabb boksztaktika a futam sikeres teljesítéséhez. A legelterjedtebb választás a rajthoz a közepes keverék volt, míg Lewis Hamilton és Kimi Antonelli a 12. és 13. pozícióból indultak, kemény gumikkal, a száraz és napos délután ellenére.

A rajt pillanatát a pole-ból induló Piastri kapta el a legjobban, s az első párszáz méteren a harmadik helyről induló Russell is Verstappen elé dugta Mercedesének orrát. Az első féktávon, a Tamburellónál azonban máris váratlan fordulat jött: Verstappen sokkal később fékezett, mint Piastri, és a kanyarkombinációban a külső íven látványosan elsuhant az ausztrál mellett, átvéve így a vezetést, s hamarosan két másodperc körüli előnyt építve ki a McLarennel szemben.

A rajtsorrend szerint Russell, Norris, Alonso és a Williamsek követték őket, de kissé hátrébb izgalmas helycsere zajlott: Antonelli sikeresen megelőzte Hamiltont már a rajtnál.

A mezőny élmezőnyében Norris volt a legaktívabb az előzésre a verseny kezdetén. Hosszan tartó nyomást gyakorolt Russellre, és a 11. körben sikerült is megelőznie a Mercedes pilótáját, ezzel megszerezve a harmadik helyet. Ugyanakkor már tíz másodperces hátrányban volt Verstappen mögött.

A bokszkiállások már javában zajlottak, amikor Leclerc a 10. helyről megkezdte a harcot a kerékcserékért. Ekkor úgy tűnt, hogy zseniálisan választott, hiszen a pályán előtte álló Russell, Sainz és Alonso is hátrébb tért vissza. Piastri is a korai cserére voksolt, bízva benne, hogy megelőzheti Verstappent, de a Red Bull nem esett a csapdába. Számos versenyző maradt a pályán, és hamarosan világossá vált, hogy a korai bokszolók taktikája ellentétben áll azokéval, akik egyetlen kiállásra játszanak. A közepes gumikkal a 10-15. kör környékén tapasztalt teljesítménycsökkenés után új életre keltek, így Verstappen, Norris, Albon és Hadjar jelentős különbséggel vezette a versenyt. Őket Antonelli követte, míg Hamilton, aki még mindig a kemény gumikat használta, továbbra is képtelen volt megelőzni őt.

A 29. körben Esteban Ocon a fűre kényszerült, amikor meghibásodott a Haas autója, ami virtuális biztonsági autós periódust indított el. Ez a helyzet kedvezett azoknak a versenyzőknek, akik eddig halogatták a kerékcserét. Az első hat versenyző kisebb időveszteséggel tudott a bokszba hajtani, és hasonló lépést tett a korábban már kiálló mezőny is, köztük Oscar Piastri, aki szinte azonnal a harmadik helyre ugrott. Ugyanakkor Norris mögött több mint tíz másodperces lemaradással, Verstappen pedig már húsz másodperc körüli előnnyel vezette a versenyt.

A 34. körben Hamilton végre megelőzte Antonellit, miután a borzalmas időmérője után a Ferrarik látszólag újra életre keltek. A brit és a monacói versenyző az 5. és 6. helyre kapaszkodtak fel, Albon mögött.

A 63 körös verseny 46. körében újabb izgalmas fordulat történt: Antonelli, aki a 8. helyen haladt, műszaki problémák miatt a pályán kívüli fűre kényszerült parkolni a Mercedesével. A versenyirányítás ezúttal valóban biztonsági autót küldött ki, ami új boksziállások sorozatát indította el. Ezt a helyzetet kihasználva Verstappen, aki az élen állt, pozícióvesztés nélkül tudta végrehajtani a kiállását. Közben Norris és Hamilton is úgy döntöttek, hogy friss gumikra váltanak, még ha ez néhány helyezés elvesztésével is járt.

Amikor az utolsó tíz kör kezdetén a biztonsági autó belépett a bokszba, az élmezőny sorrendje a következőképpen alakult: 1. Verstappen, 2. Piastri, 3. Norris, 4. Leclerc, 5. Albon, 6. Russell, 7. Hamilton, 8. Sainz. Érdekes módon a páratlan helyezéseket elfoglaló versenyzők friss, míg a páros helyezettek használt kemény gumikeverékkel álltak rajthoz.

Verstappen számára nem okozott különösebb nehézséget, hogy a safety car újraindítása után előrébb lépjen, hiszen a mögötte haladó Piastri, aki a használt gumikon versenyzett, inkább azzal volt elfoglalva, hogy csapattársát, Russellt maga mögött tartsa. A gumik közötti eltérések hamarosan egyértelművé váltak: Hamilton az 57. körben könnyedén megelőzte Russellt, majd Norris az 58.-ban átvette a második pozíciót a bajnoki éllovas Piastritól. Albon is elkezdte szorongatni Leclerc-t, ám az előzési kísérlete nem volt sikeres, amikor a Tamburello külső ívén a kavicsba csúszott Leclerc mellett, így Hamilton is elment mellette – a brit pedig nem sokkal később csapattársa mellett is elrobogott. Albon továbbra is üldözte a monacói versenyzőt, de a helyzetét megkönnyítette, hogy a sportfelügyelők vizsgálatot indítottak korábbi összecsapásuk miatt, így Leclerc készségesen maga elé engedte őt.

A győzelmet végül hat másodperces előnnyel Verstappen szerezte meg, aki idén másodszor, Imolában pedig már zsinórban negyedszer nyert. Dobogós a két McLaren, Norris három pontot faragott hátrányán Piastrihoz képest a tabellán, Hamilton pedig idei legjobb vasárnapi eredményével a 4. helyen ért célba Albon, Leclerc, Russell, Sainz, Hadjar és Tsunoda előtt.

Az Aston Martinok a remek időmérős eredmény ellenére is pont nélkül zártak, Alonso az 5. helyről indulva csak 11. lett, miután félrevitte a versenyét a korai kerékcsere, és a biztonsági autókkal sem volt szerencsés.