Visszatért a golfpálya legőrültebb fenegyereke – de vajon megérte újra elővenni Happy Gilmore ütőit? Kérdés, hogy az ikonikus karakter újabb kalandja mennyire hozza vissza a régi varázst, vagy csupán egy újabb próbálkozás a nosztalgia jegyében. Az őrült s

Adam Sandler 28 évnyi szünet után újra magára ölti a Bruins mezt, felkapja a hokibot puttert, és ismét nekivág a golfpályának. A „Happy, a flúgos golfos 2.” egy színes, nosztalgikus komédia a Netflixen, amely igyekszik egyszerre megérinteni a szíveket és megindítani a könnyeket – és meglepően jól teljesít ebben a feladatban.

Ismerős karakterek, friss kihívások, szívhez szóló apa-lánya kapcsolat - miközben a riválisok felbukkannak, a poénok sorra dőlnek, és a Sandler-féle zűrzavar egy pillanatra sem áll meg.

Ha szeretted az elsőt, újra otthon érezheted magad. Ha nem... nos, ezúttal is lesz miért forgatni a szemedet.

Amikor bejelentették, hogy Adam Sandler 28 év elteltével újra felölti Happy Gilmore karakterét, bevallom, egyszerre öntött el a nosztalgia és a félelem. A folytatások világa gyakran rejt magában kockázatokat, különösen, ha egy egész generáció nőtt fel az első film varázsán. De a flúgos golfos második része, hála a kedves emlékeknek és a régi stílusnak, szerencsére úgy tűnik, hogy nem csalódást fog okozni.

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: "Eközben mégis képes új gondolatokat megosztani."

A film kezdetén Happy már nem az a lelkes, hokis múltjából táplálkozó, lendületes lúzer, akit annyira megszerettünk. Most egy kiégett, gyászoló ex-bajnok, aki szembenéz a bukással, és akinek szinte minden fontos dolog kicsúszott a kezei közül – a háza, a pénze, sőt, még a felesége is. Ezt a drámai helyzetet még Sandler sem tudja egykönnyen humorral kezelni. Legalábbis a film elején.

A film nyitányának 20-30 perce meglepően komor hangvételt ölel fel, ami egy Adam Sandler-féle vígjátéknál szokatlan, viszont a karakter fejlődése szempontjából teljesen indokolt. Virginia halála, a mélyrepülés és a rehabilitáció – ezekben a pillanatokban sokkal inkább a fájdalom dominál, mint a humor. Éppen ez teremt meg egy olyan alapot, amely lehetővé teszi, hogy a "Happy, a flúgos golfos 2." ne csupán egy nosztalgikus utazás legyen, hanem egy mélyebb, érzelmekkel teli történet.

A nosztalgiát persze rendesen kiszolgálják. Régi szereplők, ismerős ütő, a legendás Bruins-mez, és persze Shooter McGavin (Christopher McDonald), aki úgy tér vissza, mint valami félisten a nosztalgiaködön át. Itt már-már karikatúrába hajlik a gonosz figura, de hát ez az egész film egy élőszereplős rajzfilm, nem is kell mást várnunk.

Olyan természetességgel csúszik vissza Happy bőrébe, mintha tegnap lett volna 1996. Persze, megszült, fáradtabb, de még mindig ugyanazzal az őrült lendülettel csapja szét a golflabdákat - és az elején azt, amik azok útjába kerülnek.

A film második felére a történet sajnos kezdi elveszíteni a fonalát. Az ellenfelek – mint Eric Andre, Travis Kelce, Bad Bunny és társaik – egy idő után inkább unalmassá válnak, mintsem szórakoztatóak. Míg néhány karakter valóban emlékezetes és szórakoztató, addig mások csupán háttérzajként jelennek meg, mintha csak a jelenlétük lenne a cél, de a történet szempontjából nem sokat adnak hozzá.

A játékidő... 114 perc egy ilyen könnyed vígjátékhoz? Hát, ez talán kicsit túlzás. Néha úgy tűnik, hogy a készítők annyira élvezték a forgatást, hogy nem tudták megállni, hogy ne húzzák el a jeleneteket.

Bad Bunny, azaz Benito Antonio Martínez Ocasio szinte minden jelenetét bezsebeli, mint Happy bájosan tanácstalan új caddyje. (A caddy a játékosnak segít a pályán, fő feladata a golfozó táskájának cipelése, a klubok rendszerezése, de ezen felül tanácsot is adhat a pálya ismeretébe. Már a hozzáértő caddy.)

Ugyanakkor,

Happy lánya, Vienna (Sunny Sandler) egy teljesen új érzelmi szálat hoz be a történetbe, és a film motivációja - összegyűjteni a pénzt, hogy a lány Párizsban tanulhasson balettet - talán a legszentimentálisabb, amit valaha láttunk ebben az univerzumban.

A Happy, a flúgos golfos egy olyan tudatos nosztalgiafilm, amely merészen ötvözi a harsány humort és az érzelmeket. Nem akar több lenni, mint ami: egy szórakoztató, néha túlzásokba eső, máskor pedig szívhez szóló vígjáték, amely kifejezetten azoknak szól, akik imádták az első részt – valamint azoknak is, akik kedvelik Adam Sandler jellegzetes, energikus, gyermeki, mégis szerethető komédiáit. A film egy szórakoztató utazás, amely felidézi a régi emlékeket, miközben új élményekkel gazdagítja a nézőt.

Bár akadtak részek, amiket öreg fejjel kissé eltúlzottnak találtam, a legtöbb poénon már-már könnyek között nevettem. Ha valaki megkérdezné, hogy szükség van-e a Happy, a flúgos golfos 2.-re a világban, valószínűleg azt mondanám, hogy nem igazán. Mégis, örülök, hogy itt van, és hogy megnézhettem!

Adam Sandler ismét rávilágított, hogy egy egyszerű ütő, egy kis dühkitörés és néhány jó barát mellett bármikor lehet igazán felejthetetlen pillanatokat átélni a golfpályán.